109911. lajstromszámú szabadalom • Eljárás belégzésre alkalmas száraz gázkeverékek előállítására és a hozzávaló inhaláló készülék (pipa és beállítható doboz)

Megjelent 1934. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109911. SZÁM. — Vll/e. OSZTÁLY. Eljárás belégzésre alkalmas száraz gázkeverékek előállítására és a hozzávaló inhaláló készülék (pipa és beállítható doboz). Kemény Gyula mérnök Budapesten. A bejelentés napja 1931. évi október hó 13-ika. Módosítási elsőbbsége 1933. éri április hó 6-ika. A légzőszervek megbetegedéseinek levegőfertőtlenítés útján való elhárítása céljából belégzésire szánt éteres folyadékoknak a levegővel való keverésére kétféle eljárás 5 van gyakorlatban. Az egyik az éteres folyaaéknaK gumifujtató segítségével zárt edény falához való lövelése, tehát szétzúzása útján nedves párává való elporzítása és e párának levegőit) vei való keverése, amikor az éteres folyadék finom ködszerű cseppekké bomlik fel. A másik eljárás éteres folyadékoknak nagyobb térfogatú zárt kamrákban párolgás útján való elgázasításával és a levegő-15 vei való összekeverésével. Az utóbbival, tehát a párologtatás esetében az éteres folyadék száraz gázzá; alakul át, a nagyobb térfogatú kamrák betöltése azonban párologtatással kapott gázkeverék-20 nél csak tömeges használat esetén gazdaságos, minthogy a rendelkezésre álló ^gázkeveréknek gyakorlatilag csak igen csetkély része hasznosítható. Párolgó gáz belégzésének egy másik for-25 mqja is ismeretes, amikor egy csipetnyi steril valttát vagy gézt csipesszel megfogunk, néhány csepp éteres folyadékkal leöntünk. a folyadéknak páráját az orrunk alá tartva, beszívjuk. Ez az eljárás hosz-30 szantartó belégzésre! kényelmetlen és szájon át való belégzésre alkalmatlan. A találmányt alkotó eljárásnak az a célja, hogy a fejlődő gázkeveréknek egész mennyisége hasznosítható legyen és a pá-35 rájt akár a szájon, akár az orron keresztül huzamosabb ideig minden megerőltetés nélkül és egyenletesein beszívhassuk, amit' úgy érünk el, ha mindig csak annyi gázt' fejlesztünk, amennyit a belégző egyén be tud szívni. 40 E célból szivarszipka, továbbá egyenes, vagy pipaszerűen felgörbített üvegcső beitorkoló végébe egy csipetnyi vattát vagy gézt, vagy hasonló e célra alkalmas, anyagot dugunk laza állapotban és erre' ejtünk' 45 egy vagy több cseppet a gázfejlesztő éteres folyadékból. Ha a szipka vagy pipa betorkpló végébe rövid válaszfalat építünk be, módunkjban áll két egymástól elkülönített vatta vagy 50 gézcsipetet elhelyezni, amelyik egyikére1 például savas, a másikra olajas konzisztenciájú éteres folyadékot cseppegtetünk-Ha már most a szipka vagy pipa kitorkoló végén, az úgynevezett szopókán sízi- 55 vünk, a csövön és így a vattán keresztül légáram keletkezik, mely az éteres folyadéknak párolgás folytán fejlődő gőzeit magával ragadja és a cső kitorkolásánál levegőből és éteres gőzből való, belégzésre al- 60 kalmas kész gázkeverék ömlik ki. Az időegységbep. átáramló levegőmennyiség a cső keresztmetszetétől és a belégzés erejétől, míg az éteres folyadék gázfejlesztése a párolgási felület és a mindenkori 65 hőmérsék együttes eredménye, ami gyakorlatilag 1: 5000—1 :10000 arányú hígítású gázkeveréknek felel meg, ami belégzés szempontjából gyakorlatilag teljesen kielégítő. 70 A leírt esetben a belégzést végző egyén közreműködését tételezzük fel az inhaláláskor. A belégzést végző egyén közreműködése nélkül, vagyis automatikusan is fejleszt- 75 hetünk állandóan mindig csak annyi gázt,