109892. lajstromszámú szabadalom • Eljárás különböző fajta cukrok előállítására cellulóztartalmű növényi anyagokból

— 315 — vihetjük át. Ha 30% cukortartalom esetén a sósavtartalom 4—5%, akkor elegendő, ha az oldatokat a forráspont közelében 10 percig hevítjük. Ilyen nagy tö-5 inénységű cukoroldatoknak csak kevés sósavat szabad tartalmazniok, azért, hogy a cukor felbomlását elkerüljük; így pl. 45%-os cukoroldátokat, 1% sósav jelenlétében, három órán át tartó hevítéssel a 10 forrásig, még tisztíthatunk. Ennél a kezelésnél a cukor egy része egyidejűleg a monomér-alakba megy át. Azért, hogy a cukrot ebben az alakban tisztán megkaphassuk, azt kristályosít-15 juk. Eközben mégis nehéz, hogy a kristályosítást úgy vezessük, hogy a kristályok szilárd alakban váljanak el és hogy a kristályokat az anyaguktól könnyen elkülöníthessük. Ezt úgy érhetjük el, ha a hi-20 gított oldatok besűrítésekor azok túl magas hevítését elkerüljük, pl. vakuumban 80° alatti hőmérsékleten dolgozunk és emellett az oldatnak meghatározott alacsony aciditást adunk. 25 Az u. n. semleges reakcióknál a monomer cukrok már nem egészen állandók; a cukornak, ha csekély része is, sárga és barnás festőanyagokká alakul át, amelyek azonkívül a kristályosodást is igen 30 erősen gátolják. Ha ellenben az aciditást 2—3 pH értékre állítjuk be, akkor megadott hőmérsékleten való bepárlás közben a színeződés egyáltalában nem, vagy csak igen csekély mértékben áll elő. 35 Az így kapott igen világos szörpök igen könnyen nagy és kemény kristályokat adnak, ha e szörpöket a túlnyomó menynyiségben jelen levő cukorfajtával beoltjuk. E cukorfajta a feltárási mód szerint 40 vagy glukózból, vagy xilozból áll, utóbbiból akkor, ha hígított savakkal és nagy pentóztartalmú növényi anyagokkal dolgoztunk. Ha hexozban gazdag kiinduló anyagból, glukózzal való oltással, a leg-45 nagyobb részt kívánjuk kikristályosítani, akkor a szörp töménysége 50 és 70%: közé kell, hogy essék, aszerint, hogy milyen hőmérsékletet alkalmazunk, úgy, hogy pl. —10°-nál 50%-os és +20°-nál 70%-os ször-50 pöket hozunk kristályosodásba. Az anyalugokat sajtolással vagy centrifugálással távolítjuk el, az anyalugokban még bennmaradó cukrot további kristályosítással kitermeljük. Mivel most már a g'lu-55 kozok legnagyobb részét kiiválasztottuk, a pentozok a xilozok felett döntő túlsúlyban vannak, miért is ezután xilozokkal kell oltanunk. Eközben azon nehézségre bukkanunk, hogy a szörpben jelenlevő sótnaradványok 60 az anyalugban nagymértékben koncentrálódnak, Ez elsősorban akkor következik be, ha a feltárásra sósavat használtunk és az oldatokban a kloridok maradványait kellett visszatartani. Akkor a kristályok 65 kitermelését rendkívül módon úgy fokozhatjuk, hogy kellő mennyiségű ezüstkarbonát hozzáadásával a klórionokat eltávolítjuk. Az eközben jól kiszűrhető alakban keletkező klórezüstöt ismert módokon re- 70 generáljuk és ezüst-karbonáttá visszaalakítjuk. Nagy, össze nem tapadó kristályok keletkezését alkohol hozzáadásával elősegíthetjük. 75 A megadott módon hígított savakkal előállított xilozoldatoknak kristályosítása különösen gyorsan megy végbe. Ha e xilozoldatokat annál az aciditásnál, melynél a kongó-indikátor átváltozik, azaz kb. 80 2—3 pH értéknél és 80°-nál magasabb hőmérsékletek elkerülésével 60—70% cukortartalomra bepárologtatjuk, akkor a még forró szörpöt korábbi művelettel kapott nyers kristályokkal keverés közben beolt- 85 hatjuk. Iiövid idő múlva azután a kristályok laza alakban válnak ki akkor, ha kb. 90%-os alkoholt adtunk hozzá, míg ha 70%-os töménységnél alkohol nélkül dolgoztunk, akkor szilárd kristálylepényt 90 kapunk. E szilárd kristálylepényeket kevés hideg vízzel vagy alkohollal való mosással tisztátlanságaiktól megszabadíthatjuk. Ekkor előnyös, ha a mosást rendszeresen, előbb kapott mosólúgok ismételt 95 felhasználásával végezzük. E módok a kikristályosított monomer cukrot, mint a faelcukrosítás tiszta végtermékét eredményezik. Azonban a szárításkor, porlasztással vagy hasonló szá- 100 ritóeljárással kapott polimer cukorfajtákat tiszta alakban is leválaszthatjuk. Ekkor a polimerizált cukroknak azt az ismert tulajdonságát használjuk fel, hogy mésszel vízben oldhatatlan vegyületbe 105 mennek át. Ebből a vízben oldódó idegen alkatrészeket mosással könnyen eltávolíthatjuk, amiután a mészvegyületet széndioxiddal ismét szétbontjuk és a tisztított cukrot oldatban tartjuk. Eközben kitűnt, 110 hogy a cukornak mészvegyületté való alakítása veszteségekkel jár, amit úgy kerülhetünk el, hogy egészen határozott polimerizációs fokú cukrot alkalmazunk. Ezt a cukor redukció-képessége jellemzi, 115 Nagy, közvetlen redukció-képességű termékeknél a mésszel való kezeléskor a