109892. lajstromszámú szabadalom • Eljárás különböző fajta cukrok előállítására cellulóztartalmű növényi anyagokból

Megjelent 1934. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^"SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109893. SZÁM. — IYh/1. OSZTÁLY. Eljárás különböző fajta cukrok előállítására cellúlóztartalmú növényi anyagokból-Holzhydrolysé Aktiengresellschaft cég: Heidelbergr. A bejelentés napja 1932. évi szeptember hó 6-ika. A víziben oldíható szénihidrátoknak (oukorfajtáknak) növények vízben oldhatatlan szénhidrátjaiból való előállítására szolgáló növényi nyersanyagok két cso-6 portra oszthatók. Az egyik csoport főképen hexozónt és csak kevés pentozánt tartalmaz; a másik csoport elleniben pentozánban igen dús. Az első csoportba a tűlevelű fák tartoznak, a másodikba a 10 lombos fák és a füvek elfásodott részei, továbbá a füvek szárai és magvai. A kétfajta szénhidrátok eltérő mértékben állnak ellen a feltárásra leginkább alkalmazott tömény ásványi savnaik. Míg az első 15 izben említett csoport növényeit minden további nélkül, a tökéletes elcukrosodásig, tömény ásványi savval kezelhetjük, addig a második csoport esetén az anyag mechanikai viselkedésénél nehézségek ál-20 lanak elő s a pentozok szétbomlása folytán a szénhidrátokban veszteség keletkezik. Nagy pentozátttartalmú nyersanyagot, a találmány szerint, mérsékelten hígított, kb. 12—30% töménységű, forró savval a 25 vizes oldat forráspontjának közelében fekvő hőmérsékletek mellett, cukorrá alakítunk. Eképen sikerül a pentozánnak legnagyobb részét és pedig a hexozánoktól különválasztva, oldható alakra úgy hozni, 80 hogy a hexozántartalmú maradványok még alkalmasak arra, hogy azokat végül ismert módon elcukrosítsuk. így pl. bükkfát, telepet alkotó edénysorozatnak minden egyes edényében, tizenöttől harminc 35 percig, 95°-ra hevített 30%-os kénsavval kezelünk. Eközben az oldatot az első edényből a másodikba átvezetjük, ahol a folyadék friss növényi anyagból ismételten pentozánt vesz fel és így koncentrálódhatik. Ezt az eljárást több edényén át 40 folytatjuk, amíg az alkalmazott sav feltáró ereje kimerül. Ha higabb, pl. 18%-os kénsavat használunk, akkor a reakcióidőnek kb. kétszer olyan nagynak kell lennie, mint 30%-os kénsav esetén. 45 Meglepő, hogy a pentozok ezekben a savakban, közel a forráspont alatti hőmérsékleteken, szétbontatlanul oldásba mennek át, másfelől ismeretes, hogy éppen ilyfajta savakai a pentozokat furfraröllá 50 alakítsuk át. Azonban e furfurollá való átalakításihoz szükséges, hogy az oldatot a forráspontig hevítsük és vízgőz bevezetésiével vagy más módon gondoskodjunk arról, hogy a furfurolt az oldatból, mely- 55 ben képződik, gyorsan eltávolítsuk. Eközben a pentozoknak egy része mindig az oldatokban visszamarad. A visszamaradt pentozokat a furfurol kiválasztása után, újból a leírt feltárásra használjuk fel. 60 Azonos töménységű sósav is ugyanúgy hat, mint a kénsav. Sósav alkalmazásakor a további feldolgozást úgy végezzük, hogy az oldatokat bepároljuk. A sósavas cukoroldatok bepároliására ismert eljárás sze- 65 rint forró olajat használunk, mely a bepárologtatandó közeggel érintkezve a szükséges meleget közvetlenül adja át. Ekkor szükséges, hogy az ola j jó és egyenletes elosztásáról gondoskodjunk. Azonban 70 ezt megnehezíti, hogy az olaj a bepárologtatás alatt az illó anyag részeivel megterhelődik. Ha azután a bepárologtatásra használt olajat, a felhevítés után, szivattyúval ismét a bepárolófcészülékíbe 75 vezetjük, akkor többé nem sikerül az ola'ja<t, pl. fátyol- vagy tányérfuvókával egyenletesen elosztani. A fátyol inkább