109834. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és aknáskemence szegény rézércek feldolgozására

Megjelent 1934. évi május hó 1-én. ^ MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109834. SZÁM. — Xll/d. OSZTÁLY. Eljárás és aknáskemence szegény rézércek feldolgozására. Michaelis Samu ny. miniszteri tanácsos Rákosliget. A bejelentés napja 1933. évi július hó 31-ike. A találmány eljárás és aknáskemence, mellyel szegény (1—4%) réztartalmú rézérceket gazdaságosan lehet feldolgozni. A gazdaságos feldogozás lényegileg abból 5 áll, hogy kevesebb munkaerővel jelentékenyen nagyobb ércmennyiség dolgozható fel ugyanazon időben, mint az eddig ismeretes aknáskemencékkel, a salak réztartalma pedig oly minimálisra apasztható 10 (0.08—0.2%), amilyenre az eddig ismert olvasztókkal azt apasztani nem volt lehetséges. A salak ezen alacsony réztartalmát a találmány szerinti eljárással és aknáskemencével úgy érjük el, hogy mó-15 dunkban van nagy szilikáttartalmú salakkal dolgozva, az eddig ismert salakoknál jóval alacsonyabb fajsúlyú salakot előállítani anélkül, hogy annak sűrűsége emelkedne. A salakban úszó kéneskőré-20 szecskék tehát könnyen leválhatnak, illetve az előtégelyben lesüllyedhetnek. Ezen könnyebb alásüllyedést a kis fajsúlyú salak és a kéneskő közötti, eddig ismert eljárásoknál nagyobb fajsúlykü-25 lönbség előmozdítja. A találmány szerinti eljárás lényege abban van, hogy a megfelelő pótlóanyagokkal kevert rézércből származó ömlesztőket a tüzelőanyag és a fúvólevegő 30 mennyiségviszonyának kellő megválaszf. tásával az elegy megömlesztéséhez szükseges hőmérsékleten túlhevítjük és a kapott, túlhevített ömlesztéket oly előtégelybe vezetjük, melynek űrtartalma a 35 kemencemedence űrtartalmánál nagyobb, célszerűen annak többszöröse. A salak és a kéneskő elkülönítése ebben a nagyméretű előtégelyben a salak és kéneskő közötti, a leírt eljárás által fokozott faj-40 súlykülönbség következtében könnyen végbemegy. A túlhevített ömlesztték az előtégelyben a nagy szilikáttartalmú salak alkalmazása ellenére is állandóan oly híg állapotban marad, hogy a kéneskőrészecskék a salakfürdőben akadályta- í5 lanul alásüllyednek. A fúvólevegő mennyiségét célszerűen akkorára választjuk, hogy az ne csak az olvasztókemence belsejében végbemenő vegyi folyamatokhoz legyen elegendő, 50 hanem ezen felül egyrészt az ömlesztéket túlhevítse és azt másrészt a kemence medencéjéből az előtégelybe nyomja át. A mellékelt rajz a találmány szerinti eljárás foganatosítására való kemence 55 alsó részén és az előíégelyen át vett vázlatos metszetet mutat. A rajzon (1) a kemence aknája, (2, 2) a fúvólevegő bebocsátására való nyílások. A kemence (3) gyűjtőmedencéjének fe- 60 neke a kemencétől különálló (4) előtégely felé lejt, úgy hogy az (5) kifolyatónyílás a medence fenekének legalsó pontján van. A kifolyatónyílás felett a hőálló anyaggal elszigetelt ((i) hűtőhíd van be- 65 építve. A hűtőhíd célszerűen bronzból készült hasábalakú test, melybe a (7, 7) csövek vannak beforrasztva. Ezekben a csövekben állandóan víz kering, miáltal az (5) kifolyatónyílás felső része védve 70 van az ömleszték káros maró hatásától. . A kifolyó nyíláshoz egy ugyancsak bronzból öntött, vízzel hűtött (8) kifolyatóvályú csatlakozik, mely szögalakban megtörve, vízszintes részével az előtégelyre neheze- 75 dik, ferde részével pedig az olvasztókemence talpához van erősítve, úgy hogy csatornája az olvasztókemence kifolyató nyílásához illeszkedjék.