109793. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műkő-alakdarabok és bevonatok előállítására

Megjelent 1934. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109793. SZÁM. — VlII/a. OSZTÁLY. Eljárás mukő-alakdarabok és bevonatok előállítására. Pataki István oki. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1933. évi márcins hó 17-ike. Módosítási elsőbbsége 1933. évi szeptember hó 5-ike. Mesterséges masszáknak, illetve műköanyagoknak előállítására már a legkülönbözőbb eljárások váltak ismeretesekké, melyek mind arra törekedtek, hogy az 5 egyik vagy másik, vagy esetleg több gyakorlati követelménynek megfelelő, mesterséges masszák létesüljenek. Az ilyen masszától nevezetesen, különböző esetekben, azt követelték meg, hogy pl. 10 nedvesség vagy tűzállók, vagy igen szilárdak, repedésmentesek, önthetők vagy képlékenyek legyenek. Igen ritka az olyan mesterséges massza, mely az öszszes gyakorlati követelményeket egy-15 aránt kielégíti, de ezek is jórészt több, szörös bonyolult előállítási folyamatokat (keményítést, impregnálást, stb.) és a legkülönbözőbb adalékokat igénylik. Általában azt mondhatjuk, hogy a mes-20 terséges masszák túlnyomó része legalább is két anyagból áll és előállításuk különleges eljárást igényel. Kutatásaim már most arra irányultak, hogy lehetőleg az összes gyakorlati követelményeket egy-25 aránt kielégítő műkőanyagot, lehetőleg egyszerű eljárással és csekélyszámú, lehetőleg olcsó alkatrészből állíthassunk elő, mégpedig a súlyos gazdasági viszonyok, különlegesen pedig a hazai viszonyok, 30 tehát a belföldön beszerezhető, aránylag olcsó anyagok figyelembevételével. Amaz eljárások sorában, melyeket kiindulásul figyelembe vettem, többek között oly eljárás vált ismeretessé, mely 35 szerint az időjárásnak ellentálló, sima tömörfelületű műkő-alakdarabok akként voltak előállíthatók, hogy oly önthető hidraulikus masszát, mely nagy timföld. tartalmú cementből, mint kötőanyagból 40 és különböző adalékokból, pl. homokból vagy kődarából ós festékanyagokból állott, sima formafelületekkel (pl. üvegvagy csiszolt fémformák falaival) jól érintkezve hagyták megkeményedni. Az ilymódon előállított alakdarabok az idő- 45 járásnak ellentálló, tömött, sima és a megkívánt fényességű felületekkel rendelkeztek ugyan, azonban egyéb gyakorlati követelményeknek, különösen a jó megmunkálhatóság feltételének nem tud- 50 tak megfelelni. Ez nyilván az ily műkőmasszák igen nagy ridegségének tulajdonítható, ami miatt a műkövek részei a legegyszerűbb megmunkálási kísérletnél (fúrásnál, köszörülésnél, stb.) is meg- 55 lehetősen_ nagy mértékben lerepedeztek. Kísérleteim során a nagy timföldtartalmú cementet, melynek az imént említett, eddigi műkő-alakdaraboknak egyik, mindenesetre előnyös tulajdonságai (tömör 60 és sima felülete) tulajdonítandó, oly adalékokkal iparkodtam keverni, melyek az eddigi műköveknél nélkülözött, fontos tulajdonságot, nevezetesen a jó megmunkálhatóságot, elérhetővé teszik, ami annál 65 kívánatosabb, mert az ily műkövek alkalmazási területét tetemesen megnövelné azzal, hogy a műkőlapot, egyrészt pl. csavarmenetes furatok és csavarok, másrészt pedig fűrészelés vagy gyalulás ré- 70 vén, könnyen lehetne tetszőleges fémfelületekkel vagy más anyagú alkatrészekkel összekötni, illetve összeilleszteni. E kísérleteim során azt a megfigyelést tettem, hogy a rendkívül 75 nagy számban kipróbált adalékok egyike sem alkalmas a jó megmunkálhatóság elérésére, ellenben igen meglepő módon kitűnt, hogy a nagy timföldtartalmú cement, különösen a bauxitcement, úgy 80