109766. lajstromszámú szabadalom • Felszívódó varró- és lekötőanyag

Megjelent 1934. évi május hó 236-én. MAGYAR KIRÁLY! JEHBK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109766. SZÁM. — Vll/e. OSZTÁLY. Felszívódó varró- és lekötőanyag. Dr. Ing. Blumenthal Bernhard mérnök és Dr. med. Hadenfeldt Hans orvos, mindketten Berlin. A bejelentés napja 1933. évi augusztus hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi szeptember bó 13-ika. Sebészeti lekötések és varratok létesítésére eddig többnyire selymet vagy állati belet vagy húrt vagy más ilyen állati anyagot használtak fel. Mind a két anyag-5 gal mechanikailag magában véve kifogástalan varratokat lehet készíteni. Állati anyagokból készült szálaknál azonban az a hátrány, hogy ezeket nem lehet a víz forrási hőmérsékletének alávetni és ezért csak 10 nehezen lehet azokat teljesen csíramentessé tenni. A selymet ugyan főzéssel akadálytalanul lehet csírátlanítani, a selyemszálak azonban mint idegen testek maradnak meg a szövetben és ezért a seb gyógyu-15 lása folyamán komplikációkat okozhatnak. Ezeket a hátrányokat a találmány szerint úgy kerüljük el, hogy varróanyagul magnéziumból vagy magnéziumötvözetekből való szálakat, illetve zsinórokat hasz-20 nálunk. A magnéziumot vagy ötvözeteit minden nehézség nélkül lehet kifőzéssel csírátlanítani és e fémeket a test felszívja. A felszívódás olyan lassú, hogy a varrat az alatt a célját, nevezetesen a seb elzárá-25 sát, teljesíti. A tulajdonképeni mély és felületi varraton kívül véredények lekötése is a találmány körébe tartozik. Egyes magnézium- vagy magnéziumötvözet-huzalok használata esetén az a hát-30 rány léphet fel, hogy az egyeshuzal a tű lyukába fűzve ide-odahajlításkor és csomózáskor a huzal csekély alakváltozási képessége miatt könnyen eltörik. Ezt a hátrányt előnyösen zsinór alkalmazásával 85 hárítjuk el, melyet igen vékony huzalok egyesítésével kapunk. Vékony huzalokból előállított zsinórnak lényegesen nagyobb a hailíthatósága és a „csomózási szilárdsága", mint ugyanakkora harántmetszetű tömör huzalnak. 40 Az ilyen vékony huzalok előállítása igen kicsiny húzási periódusokban történik, hogy az anyag alakváltozási képességét túl ne iépjük. így például 0,30 mm átmérőjű huzalt a következő szakaszokban vé- 45 konyítottunk 0,1 mm átmérőre: 0,30 0,28 0,26 0,24 0.22 0,20 0,19 0,18 mm 0,17 0,16 0,15 0,14 0.13 0,12 0,11 0,10 mm'. Míg vastagabb magnézium- vagy magnéziumötvözet-huzalok előállításakor, va- 50 lamint egyéb fémekből készült huzaloknál több húzás után alkalmaznak hőkezelést, addig a találmány szerinti eljárásnál igen gyakori hőkezelést alkalmazunk a húzási feszültségek megszüntetésére. Az adott 55 példában a huzalokat minden egyes húzás után hővel kezeltük. Ez a megadott eset azonban csak példa. így pl. 0,22 mm-ről 0,20 mm-re végzett vékonyítás helyett 0,22 mm-ről 0,21 mm-re, majd 0,21 mm-ről 0,20 60 inm re vékonyíthatunk, közbeeső izzítás nélkül. Lehet azonban az egyes húzási szakaszokat még egy kevéssel nagyobbra is venni, mint a megadott példában, úgyhogy 0,22 mm-ről 0,20 mm-re való vékonyítás 65 helyett pl. 0,22 mm-ről 0,19 mm-re vagy 0,195 mm-re vékonyíthatunk két vagy több alszakaszban, közbenső izzítás nélkül. A lényeges csak az, hogy az egyes vékonyítások aránylag igen kicsinyek. 70 Hogy az izzítás után egyébként szükséges csávázást kiküszöböljük, az izzítást célszerűen levegő távollétében, pl. olajfürdőben vagy vákuumban végezzük. Az ekként előállított egyes-huzalokat ezután a 75