109757. lajstromszámú szabadalom • Halogénsó elektrolitos akkumulátor

tekinthető. Természetes, hogy az elemnek más, pl. hengeres vagy prizmás alakja is lehet. Az ilyen elemeket (3. ábra) sorba, vagy 5 párhuzamosan, vagy tetszés szerinti kom­binációbán kapcsolt csoportokban a cél­szerűen szigetelő (15) tartályban rendez­hetjük el. A 4. ábrabeli példa szerint az elem (4) 10 szigetelőtokját elhagyhatjuk, haz az (1) negatív elektródát csésze alakjában, tö­mítő (17) cinkfenékkel képezzük ki. Ha az ilyenfajta elemeket (15) szigetelő szek­rényben sorbakapcsoltan rendezzük el, az 15 egyes elemek között (16) szigetelő válasz­falakat kell alkalmazni. Ha ellenben az elemek párhuzamosan kapcsoltatnak, a (16) falak fölöslegesek. Kisteljesítményű telepekhez az 5. ábra-20 beli lepényalakú elemeket használhatjuk; a (20) szigetelőkeret egyik oldalába a (18) oinklemez, másik oldalába a (19) szén-; lemezt rögzítettük. Az így keletkezett dobozt a cinkjodid-oldatta.l itatott (3) 25 felszívóanyaggal töltjük ki. Az ilyen ele­meket egymásra rétegezhetjük, úgy hogy az egyiknek cinklapja a következőnek szénlapjával érintkezzék, ami a legegysze­rűbb módja az elemek sorbakapcsolásá-30 nak. Ha az, akkumulátor-elemeket szabadon mozgó folyadékkal képezzük ki, hátrá­nyos lenne az elektrolitolt befogadó tar­tályban cink- és szénelektródákat fiiggé-35 lyesen elhelyezni; ilyenkor ugyanis kü­lönböző fajsúlyú folyadékzónák keletkez­hetnének s a szabaddá vált jód a tartály fenekére sülyedne le, s a cinkelektróda alját megtámadva, a nyugvó elem kisü-40 lését fokozná. Ennek a hátránynak az elkerülésére a 6. ábra értelmében az elektródákat víz­szintesen rendezzük el; mindegyik elem a (7) elektrolit-cinklemezből és a (8) szén­•í5 lemezből és az ezek közé helyezett 5—10 mm vastag szigetelőanyagból, pl. baké-, litből való (10) szigetelő-gyűrűből áll, melyek üregét az elektrolittal töltjük meg; ezután az emelet kellő összesajtolás és 50 szigetelő máz segélyével tartósan egyesít­jük. Az ilyen elemeket külső tartály nél­kül oszlopba rakhatjuk, úgy, hogy mind­egyik elem alulra kerülő szénlapja az alatta lévő elem felül lévő cinklap jávai 55 érintkezzék. Az oszlop legfelső cinkleme­zéhez és legalsó szénlemezéhez kapcsoljuk a pólusokat. A szénelektródának azért kell alul lennie, hogy a fölöslegben kiváló és lesülyedo jód ne juthasson a felső cink­elektródához. Az ilyen telep könnyű, egy- 6C szerű, kis térigényű és aránylag olcsó. Ha nagy teljesítményekről van szó, az elektródapárokat egymás fölött (7. ábra) közös folyadéktartályban (11) rendezzük el. Mindegyik ilyen elektródapár <12) 65 cinklemezből, (14) vékony szénlemezből és a kettőt elszigetelő (13) lakkrétegből van. Egyrészt a cinkelektródák, másrészt a szónelektródák párhuzamosan kapcsolvák. Mindezen foganatosítási példák a már 70 ismertetett módon működnek. Az elemen­kénti feszültség 1.2 Volt; a tartályos ké­szülék kilogramjára számított teljesít­mény 10—15 wattóra. Az elektrolit faj­súlya célszerűen kb. 55 Bé, mert ilyenkor 75 legjobban vezető; nagyobb sűrűségű elek­trolit rosszabbul vezet. Ilyen feltételek mellett az elektrolit literjében a töltés számára kb. 600 g. tiszta jód áll rendel­kezésre. 80 A kapacitás az elektrolittól, ill. az elek­trolitból felszabadítható jódmennyiségtől függ. Minden felszabadított 4.7 g jódnak 1 ampéróra felel meg, úgy, hogy 1 liter elektrolit kb. 600 : 4.7 = 127 ampéróra 85 kapacitású. Ez a szám az elméleti kapa­citás, a gyakorlati ennél kisebb. A hatásfok igen magas, kb. 90%. A töl­tési és a kisülési görbék egymáshoz igen közel fekszenek, ami igen lényeges előnyt 90 jelent. A töltés befejeztének felismerésére cél­szerű a cinkjodidoldathoz kismennyiségű 1—3%-nyi cinkkloridot vagy cinkibromi­dot adni; ezeknek bointásja ugyanis na 95 gyobb feszültséget igényel, mint a cink­jodidé, úgy, hogy ha a jodid szétesése végétért, a klorid vagy bromid szétesése indul meg, s ennek folytán a feszültség elemenként kb. 1.3 Voltra nő. 101 Szabadalmi igények: 1. Fémhalogénsó-elektrolitos akkumulator pl. szénből való pozitív elektródával és elektronegatív fémből, pl. cinkből való negatív elektródával, melyet az jelle- 10; mez, hogy elektrolitja felszívóanyag­ban rögzített fémjodid-oldat. 2. Az 1. alatti akkumulátor változata, melyet az jellemez, hogy az elektrolit 1—3% fémkloridoit vagy fémbromidot 111 is tartalmaz. 3. Az 1. és 2. alatti akkumulátor válto­zata, melyet az jellemez, hogy az elek­trolit cinkjodid vizes oldata. 4. A 3. alatti akkumulátor változata, 111

Next

/
Oldalképek
Tartalom