109746. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acél finomítására
Megjelent 1934. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 109746. SZÁM. — XTI/e. OSZTÁLY. Eljárás acél finomítására. Sté D'Electro Cliimie, D'Electro-Metallurgie et (les Aciéries Electriques cl'Ugine cég- Párlsbau. A bejelentés napja 1933. évi március hó 28-ika. Olaszországi elsőbbsége 1932. évi május hó 7-ike. Már ismeretes az az eljárás acélnak csaknem pillanatok alatt végbemenő (pillanatnyi) oxidmentesítésére, amely abból áll, hogy az acélban oldott vas- és mangáná oxidok kiküszöbölésére az acélt megelőzően megolvasztott és ezeket az oxidokat nagy mértékben oldó salakkal bensően és erélyesen keverjük, amikor a salak cseppek alakjában eloszlik a fémben. Ez a mű-3 velet, melynek folyamán a salak felodja és felveszi az említett oxidokat, az acél alapos megtisztítására vezet. A gyakorlatban a kiindulási anyag, amellyel az eljárást foganatosítjuk, igen 5 gyakran túloxidált acél, melynek széntartalma igen kicsi. Különösen ez az eset forog fenn az utánfuvatott Thomas-acélnál, melynek széntartalma kb. 0.03—0.05-ig terjed, amelyet a rendes kezeléstől függet-3 lenül sajátos foszformentesítésnek is vethetnek alá. Ezzel szemben gyakran szükséges a fentinél sokkal nagyobb széntartalmú acél előállítása, melynek széntartalma folytvas-5 hoz legalább 0.08%'; különösen kemény szerszámacélokhoz pedig egészen 1.5-ig is felmehet. Ilyen esetekben az acélt rekarburálni kell és ezt az eljárást a szokásos módon, tehát pl. szén, öntöttvas, tükörvas, 3 ferromangán vagy más széntartalmú anyag hozzáadásával foganatosíthatjuk. Mi azt találtuk, hogy az acélnak a fentemlített oxidokat oldó, folyékony salakkal való oxidmentesítése szempontjából (amely 5 oxidmentesítés annál nagyobb fokú, minél kevesebb FeO és MnO marad oldva az acélban a szokásos és kovasav-, aluminiumvagy titánsav-zárványokat létesítő adalékok hozzáadása után), vagyis az előállított acél minősége szempontjából előnyös az 40 acélfürdőt a salakkal való tisztítás előtt rekarburálni, ahelyett, hogy ezt a rekarburálást akár a tisztítással egyidejűen, pl. folyékony halmazállapotban az oxidmentesítő salak alá rétegezett öntöttvassal, 45 tükörvassal vagy ferromangánnal foganatosítanók olykóp, hogy az acélt vastag sugárban, nagy magasságból öntjük a salakra, akár a tisztítás után, amikor a rekarburáló elemeket a salakkal való tisz- 50 títás után adjuk az acélhoz. Minthogy a salak az oxidok felodása révén tisztítja meg az acélt, az acélfürdő végső oxidtartalma itt is, mint minden hasonló eljárásnál, egyrészt az oxidoknak 55 a tisztító salakban és a megtisztított fémben való oldhatósági arányától, másrészt a tisztítandó fém kezdeti oxidtartalmától függ. Tehát igen előnyös, ha az acél oxidtartalma a tisztítás előtt a lehető leg- 60 kisebb, vagyis ha a rekarburálást a keverés előtt foganatosítjuk, minthogy a karburáilás az acélfürdő oxidtartalmát a következő reakció értelmében csökkenti: [Fe { vagy Mn 65 FeO ) vagy + C * CO + MnO J a keletkező szénmonoxid pedig mindaddig felszabadul, míg, nyomása a fürdő fölötti atmoszféra nyomásánál nagyobb. Ezt a tényt több öntési kísérletünk igazolta, melyeknél a túloxidált folytvas szén- 70 tartalmát rekarburálással a tisztító salakkal való kezelés előtt változtattuk. így bebizonyult az acél tisztítása előtt foganatosított rekarburálás rendkívül fontossága. A kísérletek eredményeit az alábbi táb- 75
