109720. lajstromszámú szabadalom • Készülék fém kisajtolására
a lehető legkisebb mértékben való tartása kívánatos. Ama körülmény folytán, hogy a hajtókészülék második részének hatékony felületeti a tengellyel nem párhu-5 zamosak, hanem ferdék, azaz csavaralakúak, a nyíróhaj lamosság igen nagy mértékben csökken. A gyakorlatban kitűnt, hogy ez az alakítás azzal a hatással jár, hogy úgy a menetek és a fém közötti 0 csuszamlást, mint a gép által bizonyos megadott teljesítménynél felemésztett energiát is csökkenti. A feltüntetett megoldási alaknál a két (1, 6) rész ban előnyösebb, minthogy a tengelyen B átmenő síkhoz képest nagy szög kívánatos és ama feltételek, amelyektől e szög függ, úgy a belső, mint a külső résznél nagyjában azonosak. E szög előnyösen 70° vagy ennél nagyobb. 0 Mint az előzőkben jeleztük, a második rész hatékony felületeinek ferdesége a fémnek a készülék tengelye körüli forgatását megkönnyíti, miközben a. fém előremozog. E forgatásnak: általában véve 5 nem kell addig a pontig folytatódnia, ahol a fém kiszorítása megy végbe. A forgatást a fémnek a kiszorítókamra helytálló homlokfalával való érintkezésével, továbbá az e kamrába nyúló, helyt-0 álló felületek segélyével akaszthatjuk meg. A feltüntetett megoldási példában ily felületeket alkotnak a keresztalakú (9) tartó ágai. Ezeknek olyan felületek adhatók, melyek azon az oldalon, amelyen 5 a fém a hajtókésziiléktől a felületekhez érkezik, kezdetben akként hajlanak, hogy a hajtókészüléket elhagyó fém mozgásirányával párhuzamosak és azután akként görbülnek, hogy a fém mozgását a csavar-0 alakú mozgásból a tengellyel párhuzamos mozgásba terelik át. Némely esetben azonban e ferdeségre, illetve görbületre nincsen szükség. Egy további mód annak meggátlására, 5 hogy a fém mozgása közben fellépő forgató komponens a kamrakiszorító végének szomszédságában érvényesülhessen, abban áll, hogy a kamra e végénél a hajtókészülék helytálló részének munkafelületeit 0 a tengellyel párhuzamossá vagy közel párhuzamossá tesszük. Ehhez e felületek hajlásszöge megváltoztatandó, ahol is a változást akár a hajtókészülék e részének tetemes hossza mentén egyenletesen, akár pedig csak a készülék kibocsátó végénél 55 foganatosíthatjuk. Az utóbbi előnyösebbnek mutatkozik. Ily megoldási alakot mutat a 2. ábra, aholis az utolsó (16) csavarmenetek nagyobb emelkedésűek. A helytálló csavarmeneteknek ez az alaki- 60 tása a forgatható (1) rész csavarmenethajlásának változtatásával kombinálható, aholis annak emelkedése oly mértékben csökken, amilyen mértékben a helytálló (6) részen az emelkedés növekedik. Egy 65 másik megoldás abban áll, hogy a forgatható (1) rész csavarmenete röviddel a készülék kibocsátó vége előtt végződik, amint azt az 1. ábrán szemléltettük. Szabadalmi igények: 70 1. Forgatható hajtókészülék fém kisajtolására, melynek két egymással koncentrikus, hosszirányban terjedő része van, melyek között viszonylagos forgást létesítünk, mely a fémet csavarhatás 75 révén előrehajtja, azzal jellemezve, hogy mindkét, egymással koncentrikus (1, 6) résznek egymással szomszédos felületeiken, a forgástengely körül csavaralakúan hajló kiugrásai vagy vája- 80 tai (pl. menetei, bordái vagy hornyai) vannak, aholis a külső (1) rész a belső (6) résszel ellenkező menetű. 2. Az 1. igényben védett készülék megoldási alakja, jellemezve azonos emel- 85 kedósű csavarmenetekkel. 3. Az 1. igényben védett készülék megoldási alakja, jellemezve a hajtókészülékkel a kiszorítókamrába vezetett fémnek e kamrában való el forgását meg- 90 gátló szerkezettel. 4. Az 1. igényben védett készülék megoldási alakja, melynél a két egymással koncentrikus rész egyike helytálló, azzal jellemezve, hogy a helytálló részen 95 lévő csavarmenetnek a készülék kibocsátó részénél fokozatosan növekedő emelkedése és a tengellyel párhuzamos helyzet felé irányuló, a hajtókészüléket elhagyó fém elforgását meggátló vég- 100 része van. 1 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda, Budapest.
