109702. lajstromszámú szabadalom • Többpólusú önműködő kapcsoló

Megjelent 1934. évi májns hó 4-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 109702, SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Többpólusú önműködő kapcsoló. ALlgeiiieiiie Elektricitats-Gesellschaft cég Berlin. A bejelentés napja 1931. évi november hó 13-ika. Németországi elsőbbsége 1930. évi november hó 13-ika. Villamos telepeknél önműködő kapcsolókat, melyeknek több fázist, illetve pólust kell védeni, egymással oly mechanikai vagy villamos függőségbe szokás hozni, 5 hogy .az egyik pólus kiváltásánál a többi pólus is lekapcsolódjék. A találmány különösen egyszerű és célszerű berendezés a különböző fázisokba beépített önműködő kapcsolók mechanikai 10 függőségének elérésére. A találmány szerint több szokásos kivitelű önműködő kapcsolót, illetve kapcsolóbetétet közös működtető szervvel, pl. nyomógombbal vagy máseffélével és közös 15 kapcsolószerkezettel kapcsolunk, mely kapcsolószerkezetre termikus vagy mágneses vagy mindkétféle kiváltószerkezet hat. A kapcsolás célszerűen kengyellel történik, mely a kontaktushidakat vezérlő kapcsoló 20 szerveket, nyomógombos kapcsolónál pl. a kapcsolóbimbákat köti össze. Ha az önműködő kapcsolóknak elektromágneses kiváltásuk van, akkor célszerűen ezeket is kapcsoljuk egymással, még pedig oly módon, 25 hogy a közös kapcsolószerkezetre közvetlenül ható kiváltószerkezet a többitől (függetlenül dolgozhatik, amikor is ez a kiváltószerkezet a többi kapcsoló egyikének működésbejövetelénél a kapcsolószerkezetre 80 való átvivő szervként működik. Három önműködő kapcsolónak, illetve kapcsolóbetétnek alkalmazásánál ezek előnyösen egymás mellett közös tokban vannak, amikor is a középső tartalmazza a közös működ-35 tető szervet és a közös kapcsolószerkezetet. A mellékelt rajz a találmány példakénti foganatosítási alakját szemlélteti, még pedig hárompólusú szerelési önműködő kapcsolót mutat az 1. ábrán hosszmetszetben és a é0 2. ábrán keresztmetszetben. A 3. ábra nagyobb léptékben szemlélteti a kapcsolószerkezetet oldalnézetben, bekapcsolási helyzetben. E példakénti foganatosítási alaknál az egyszerűség kedvéért tö csupán az elektromágneses kiváltást ábrázoltuk. A termikus túláramkiváltást természetszerűen minden további nélkül iktathatjuk hozzá. Az (a) tokban három szokásos (bl, b2) 50 és (b3) önműködő kapcsolóbetét van egymás mellett. A középső betét tartja a bekapcsoló szerveket, még pedig jelen esetben a bekapcsolásra való (c) nyomógombot és a (d) bekapcsolószerkezetet. Az (el, e2) 55 és (e3) kontaktushidak egy-egy (k) tartóval állnak csuklós kapcsolatban, amely tartók a (vl, v2) és (v3) tengelyeken forgathatók. E tengelyeken továbbá a (gl, g2) és (g3) himbák forgathatók, mely himbá- 60 kat az (f) kengyel egymással szorosan egybekapcsolja, úgy hogy a (gl, g2) és (g3) himbák a velük összeköttetésben álló (el, e2) és (e3) kontaktushidakkal kényszermozgásúan működnek együtt. A (z) rugó 65 feszültsége alatt álló (g2) himbának (1. és 3. ábra) (sl) toldata van, mellyel a (k) kontaktustartó (s2) orra áll szemben. A (g2) himba (ql) orrára az (r) tolórúdba ágyazott (1) pecek és a (q2) toldatra egyik 70 végével a (v2) tengelyen elrendezett (z) rugó fekszik, míg a (z) rugó másik vége az alaplemezre támaszkodik. Az (r) tolórúd (1) peckére ezenkívül alulról az (u) kiváltó emelő orra fekszik (1. és 2. ábra). 75 A berendezés működése a következő: Ha a kapcsoló mágneses vagy termikus kiváltású, akkor az (u) kiváltó emelőt a középső