109697. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek előállítására fémtartalmú vegyületekből

Megjelent 1934. évi május lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI JHHH ' SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109697. SZÁM. — Xll/d. OSZTÁLY. Eljárás fémek előállítására fémtartalmú vegyületekből. Popper Ervin metallurgus Schelesen. A bejelentés napja 1932. évi junius hó 18-ika. Csehszlovákiai elsőbbsége 1931. évi junius hó 19-ike. Találmányom fémeknek vagy fémötvözeteknek fémtartalmú vegyületekből (pl. fémoxidokból, fémsókból vagy hasonlókból) való kitermelését célzó új eljárás, amely az eddigieknél előnyösebbnek bizonyult. A találmány lényegét az alábbiakban egy kiviteli példa — az alumínium. előállítása — kapcsán írjuk le közelebbről, megjegyzendő azonban, hogy a találmány nincs erre az egy esetre korlátozva. Lényegében ,a találmány a következő folyamatokon alapszik. Valamely tetszőleges fémvegyületet, pl. fémkloridot finoman elosztva — pl. gőz, folyadék-köd, vagy finom eloszlású, esetleg kolloidális szuszpenzió alakjában -— lokálisan erősen felhevített téren, amilyen egy vagy több fényív is lehet, vezetünk vagy fúvunkl keresztül vagy pedig az alábbiak szerint ebben a térben (fényív) vagy e tér által reakcióba jut. Az esetleg alkalmazott fényív elektródái bármely alkalmas anyagból, ötvözetből vagy vegyületből állhatnak, pl. szénből, rézből, nikkelből, -wolframból, tantalkarbidból vagy efféléből. Ezáltal a fémvegyület a felhasznált energiának vagy hőmennyiségnek; megfelelően teljesen vagy részben felbomlik, azaz elemi, lehetőleg atomos alkotórészeire bomlik, emellett pedig még egy vagy több fényív alkalmazásánál a, kapott részecskék többé-kevésbbé nagy elektromos töltést is kapnak. Miután íjgy a fémvegyületet elemi, esetleg atomos részeire bontottuk, arra kell törekednünk, hogy a reakciókeveréknek a kiinduló anyaggá való újraegyesülését megakadályozzuk, még pedig olykép, 40 hogy a szabaddá vált fémet a többi elemtől elkülönítve, mint fémet vihessük ki a keverékből. Ez az elválasztás két különböző módon is történhetik, amelyeket az alábbiakban a) és b) alatt írunk le köze- 45 lebbről; lehet azonban ezt a két módot egyetlen munkamenetben kombinálni is. a) Az említett reaíkiciókeveréket egy vagy több pótlólagos keverékkel vagy egy vagy több pótlólagos gázzal, ill. ezek kom- 50 binációjával hozzuk Irefakcióba. A pótlólagos anyag vagy már jelen lehet a reakciótérben, vagy pedig alkalmas pillanatban visszük oda. Ezt laz anyagot célszerűen úgy választ jluk, " hogy a reakció- 55 keverék azon alkotórészeihez, amelyek az előállítandó fém eltávolítássá után megmaradnak, legalább ugyanolyan vagy még nagyobb affinitása legyen, mint az, előállítandó fémnek, miáltal a többi al- qq kotórész lekötése folytán az előállítandó fém (fémek) önmagától válik ki. Célszerű, ha a pótlólagos anyagot ugyanannak az eljárásnak vetjük] alá, mint az eredeti vegyületet, vagyis szintén lokálisan erősen 55 felhevített egy vagy több téren (fényív) — esetleg ugyanazon a téren, mint az eredeti vegyületet — vezetjüik keresztül, miáltal fokozzuk a pótlólagos anyag reakcióképességét. 70 fej A rekaciókeveréket sztatikai elektromos téren vezetjük keresztül, amelyben a szabad fém (fémek) az egyik elektróda irányában elterelődik; a fém ugyanis fizikai tulajdonságainál fogva erősebben és gyor- 75 sabban reagál a sztatikai térre, mint az eredeti vegyület többi alkotórésze. Ha a folyamat közben hűtésre volna