109694. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyemissziójú katódák előállítására
Megjelent 1934. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI jnHgKL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109694. SZÁM. — VH/d. OSZTÁLY. Eljárás nagyemissziójú katódák előállítására. Radioaktiengesellschaft D. S. Loewe cég Berlin—Steglitz. A bejelentés napja 1931. évi julius hó 3-ika. Németországi elsőbbsége 1930. évi julius hó 17-ike. A találmány eljárás nagyemissziójú katódák előállítására és lényegében a nagyemissziójú fém gőzének a vákuumcsőben való létrehozására vonatkozik. A 5 találmány szerinti eljárás főként adó-, erősítő- és egyenirányító csövek gyártásánál alkalmazható. Az ilyenfajta csövek nagyemissziójú katódáit az utóbbi időben a fémgőzeljárás 10 szerint készítik, amely abban van, hogy valamely nagyemissziót szolgáltató fém gőzét hozzák létre és ezt a gőzt csapatják le a katódán. E célból a báriumoxydot alumíniummal vagy siliciumporral keve-15 rik. Ha ezt a keveréket a vákuumban izzítjuk, bárium válik szabaddá, amelyet a hőmérséklet növelésével gőzalakba lehet hozni. A nevezett anyagok alkalmazásánál az a hátrány mutatkozik, hogy szin!0 bárium mellett báriumaluminát illetve báriumsilikat is keletkezik, amely a szabaddá váló bárium legnagyobb mennyiségét megköti és ezáltal annak elgőzölgését gátolja. A redukciófolyamatnak magában !5 a vákuumcsőben való lefolytatása emellett annyiban hátrányos, hogy a legelőnyösebb reakcióhőmérsékletet beállítani és az egész vegyfolyamat alatt fenntartani csak néhezen sikerül. í0 Az ismertetett eljárással szemben bizonyos előnyökkel jár redukáló anyag gyanánt magnéziumpor alkalmazása, mivel ez esetben a báriumnak a magnéziumvegyületekkel való megkötésével nem kell 5 számolnunk. Ennek az eljárásnak viszont az a hátránya, hogy a magnézium a vákuumban maga is könnyen elgőzölög. Minthogy a magnézium mindég egy bizonyos mennyiségében bennemarad a reakciókeverékben, nem kapunk tiszta bárium- 40 gőzt, hanem bárium- és magnéziumgőznek valamely keverékét, melyben aránylag sok a magnézium, ami gyakran nem kívánatos. A találmány értelmében a reakciót az 45 emittáló fém valamely vegyülete —• pl. báriumoxyd — és a redukálószer között a tulajdonképpeni vákuumcsövön kívül, attól elkülönített vákuumtérben végezzük és az ezen előreakción átment keveréket, 50 amely az emittáló szinfémet — pl. báriumot — tartalmazza, esetleg valamely védőréteg alatt, amelyet úgy választunk meg, ! hogy az leolvasztható legyen (ilyen pl. a paraffin) — a használatig megőriz- 55 zük. Az előreakciót addig lehet folytatni, míg a reakciókeverék szabad redukálószert már nem tartalmaz. Az előreakción átment keveréket azután — esetleg valamely külön tartályban — beihozzuk a vákuum- 60 csőbe és ott az elektrodarendszerekhez képest megfelelő helyzetben ismert módon megerősítjük. A vákuumcsőben magában a leolvasztható réteget — pl. paraffint — leolvasztjuk és az így szabaddá tett keve- 65 rékből a szinfémet felhevítés által kigőzölögteítjük. A találmány szerinti eljárásnál redukálóanyag gyanánt célszerűen magnéziumot alkalmazhatunk. A tulajdonkép- 70 peni vákumcsövön kívül lefolytatott előreakciót ugyanis megfelelően erős felhevítés mellett annyira lehet folytatni, hogy nemcsak az egész báriumoxidmenynyiségből keletkezzék gőzalakba átvihető 75 szinbárium, hanem a reakciókeverékből a fel nem használt magnézium is — legalább nagyobb részében — kipárologjon.
