109673. lajstromszámú szabadalom • Eljárás koncentrált, romlásálló élelmiszertermékek előállítására

— 3 — élelmiszert, mely természetes élelmiszer vagy mesterséges termék lehet, sejtszövettel és természetes kötőanyagokkal, pl. ciikorral, savakkal, pektirmel stb., szárítás-5 nak vetünk alá, amikor is a sejtek, vagy sejtcsoportokat tartalmazó részecskék egymástól olyan diszpergált állapotban válnak szét, hogy minden egyes részecske vagy sejt a kívánt terjedelemre szárad be, 10

még pedig olyan gyorsan, hogy a szárításból eredhető bármily roncsoló hatás a minimumra csökken, kivéve a nedvesség elpárolgását. A szárítást kívánat vagy szükség esetén részleges vákuumban liajthat-15

juk végre, rendszerint azonban azt légköri nyomáson végezzük. Miután a nedvességtartalom olyan érték alá csökkent, melynél még' erjedés menne végbe, de még a teljes lehűtés előtt, az anyagot összefüggő 20

tömeggé szilárdítjuk akkora hőmérsékleten, mely elegendő arra, hogy eredeti termék természetes kötőanyagait a sejtek vagy részecskék összetartására felhasználhassuk. A részleges kiszárított részecskék 25

szilárdítását előnyösen úgy végezzük, hogy hártya- vagy lapszerű élelmiszerterméket kapjunk, melynek kissé krep-szerű, ráncos, durva felülete van. A hártya folytonos, melyet hajtogathatunk, vagy máskép 30 rendezhetünk, hogy réteges struktúrát kapjunk, számtalan csatornával és közzel, melyek az egész tömeget hozzáférhetővé teszik levegő és nedvesség számára. Ennélfogva, ha a termék fogyaszthatóvá téte-35 lére folyadékot adunk ahhoz, a folyadék könnyen hozzáfér az egész tömeghez és gyorsan felszívódik abba. A találmány szerinti eljárás elsősorban többé-kevésbé kifejezett sejtszövetű nem-40 keményítős, nem-lisztes élelmiszerekhez alkalmas. Az eljárást sikerrel alkalmaztuk számos terméken, melyek közé többféle gyümölcs tartozik. Ezek közül mint jellegzetes példákat az almát, banánt, öszi-45 barackot, szilvát, aszalt szilvát, vörös áfonyát, málnát és fekete áfonyát említhetjük. Sikerrel kezelt főzelékfélék példáiként a paradicsomot, sárgarépát, hagymát és répát említhetjük. Sikerrel kezeltünk 50 kikészített élelmiszereket, pl. almaízt, paradicsomtermékeket és más efféléket is. Az eljárás eredményes a megadott körbe tartozó egyéb élelmiszerekkel, valamint ezek kombinációjával is. 55 Az eredeti anyagot, akár természetes élelmiszer, akár készítmény is az, szükség esetén úgy kezelhetjük, hogy pépes vagy félig folyékony masszát kapjunk. Ha természetes élelmiszert használunk, akkor azt először megmossuk, majd alkalmas pépe- 60 sítő műveletnek vetjük alá, mellyel a héjat, a magvakat, a csontrészeket, szárat és egyéb hasznavehetetlen részeket eltávolíthatjuk és amelynél a feldolgozott anyag szárítható péppé alakul át. 65 Bizonyos természetes élelmiszerek, mint pl. szőlő, grape fruit (citrus decumana), cseresznyefélék és citromfélék igen alkalmasak a találmány szerinti konzerválásra, kivéve, hogy nincs elegendő sejtszövetük 70 ahhoz, hogy teljesen megfeleljenek, vagyis nincs a találmány szerinti eljáráshoz elegendő nagyszámú sejttestük. Az ilyen gyümölcsöket könnyen előkészíthetjük és a szükséges részecskékkel elláthatjuk, ha 7c pépjükhöz más forrásokból megfelelő számú részecskét adunk. Bizonyos iparágak így pl. a pektinipar hulladékanyaga legnagyobbrészt olyan gyümölcsök sejtszövetű részecskéiből áll, melyekből min- 8< den zamatosító anyagot, levet, cukrot, pektint, stb., kivontak és csak a tiszta, de ízetlen sejttesteket hagyták meg. Ezt az anyagot könnyen hozzáadhatjuk a kellő sejtszövetet nélkülöző pépekhez, hogy ezek 8; sejtszövetű részecskéit szaporítsuk. Más élelmiszereket, pl. almát és répát tanácsos a pépesítés előtt meglágyítani. Ha valamely főzetlen élelmicikk jellegzetességeit meg akarjuk őrizni, akkor a lá- 9 gyítást igen enyhe főzéssel végezzük a kívánt lágyítási fok elérésére, anélkül, hogy az anyag tápértékét, ízét vagy színét befolyásolnék. Szükség esetén természetesen bármilyen fokú főzést alkalmazhatunk, g A meglágyított anyagot azután a fent ismertetett pépesítésnek vetjük alá. Az eljárás megvalósítására alkalmas és a rajzban feltüntetett készüléknél az anyagot oly módon helyezzük megfelelő szárító 1 felületre, hogy ez a sejtek szárítását ezek diszpergált vagy elszigetelt állapotában végzi, ahol is minden egyes (10) részecske (3. és 4. ábra) — mely egyetlen sejt, vagy pedig sejtcsoport lehet — lényegileg egy ] és ugyanakkora szárító hőmennyiség hatása alatt áll. Bármely alkalmas fűtőfelületet használhatunk, csupán az szükséges, hogy az gyakorlatilag sima legyen. Ezt a felületet kiképezhetjük forgó (11) dob alakjában (1. ábra), melynek külső felülete a szárító felület, vagy pedig a fűtőfelület tárcsa vagy mozgó fémheveder vagy bármely más, kellően fűtött sík felület lehet. Amint a 3. ábrán durván szemléltetjük, a részecs-