109640. lajstromszámú szabadalom • Gép üreges üvegtestek fúvására

— 4 — tornával és a (112) csatorna a (113) csatornával fedje egymást, miáltal a fuvólevegő a (114) csatornán át gyengítetlenül áramlik az egyes fúvófejekhez. A (101) tolattyú 5 a másik végső helyzetéiben úgy áll be, hogy a (116) furat a (101) tolóka (112) csatornáján át a <115) furattal közlekedjék. Az üveghólyagokba fúvott levegő ezáltal a szabadba távozhat oly célból, hogy fúvó-10 levegőnek rákövetkező újbóli bevezetésénél a fúvólevegő akadálytalanul hatolhasson az üveghólyagokba. Az üveghólyagoknak rövid nyoimólevegőlökése'kkel történő fel fúvása után beléjük hosszabb időn át 15 csökkentett nyomású levegőt fúvatunk, hogy a kapott buraalakot fenntartsuk. A (101) tolattyú emellett oly helyzetbe kerül, hogy a (111) csatorna mind a (149) furattal, mind a (115') furattal és a (112) csa-20 torna a (150) furattal fedje egymást. A fúvólevegő egy része ezután a (114) csatornán át a fúvófejékhez áramlik, míg másik része a szabadba távozik. Miután a fúvófolyamat befejeződött, a (101) tolaty-25 tyú ismét a 7. ábrán szemléltetett nyugalmi helyzetbe kerül. Miközben az üreges burákká felfúvott üveghólyagokba csökkentett nyomású fúvólevegőt vezetünk, az üveghólyagokat 30 fúvóformák veszik körül, melyek szokásos módon a közös (119) forgáscsap körül billenthető két (117) és (118) formafélből vannak (8. ábra). A (117) formafeleknek egyegy (120) toldatuk van, mellyel a (121) le-35 mez szelvényezett (122) lécébe nyúlnak. A (120) formatoldatokat továbbá a forgatható (123) kilincsek fogják meg, melyek a (125) rugók befolyása alatt vannak. A felső formafeleknek <121) tartólemeze a (126) 40 tolókákon van megerősítve, melyek közös többkamrás (145) szánban csúsznak és melyeket (8. ábra) a (127, 128) rugók támasztanak a szán (129) végső falához. A (129) falon a (131) görgő van ágyazva, mely a 45 helytálló (11) vezérlődob (133) görbületi hornyában szalad (2. ábra). A (145) szán ezáltal a beágyazott (126) tolókákkal és a (117, 118) formafelekkel együtt be- és kifelé sugárirányú mozgást végez. A szán-50 ban a formafélpárok számának megfelelően hat (141) fogaskerék van a harántirányban keresztülhaladó (143) tengelyen ágyazva. Ezek a fogaskerekek egy-egy alsó (137) fogasrúddal és egyidejűleg egy-55 egy felső (142) fogasrúddal is kapcsolódnak. Az alsó (137) fogasrudak a szán tokjában eltolhatók, míg a felső <142) fogasrudak a (126) tolókákon vannak ágyazva. Az alsó (137) fogasrudakra a (138) csapok útján a kinyúló (134) karok vannak csuklósan erősítve, melyek egy-egy (140) perselyben vezetődnek és szabad végső részeiken két (135, 135') nyugaszuk van, melyekbe a (145) szán előremozgása közben egymás után az alsó (118) formafeleknek két (136, 136') pecke e formafelek felfelébillenése közben belefekszik. Oly célból, hogy a (136, 136') peckek a (135, 135') nyugaszokba való belépése és a peckeknek a nyugaszokból való kilépése súrlódásmentes legyen, a (134) karokat a (140) perselyekben kis játékkal vezetjük felfelé és ezenkívül a (139) rugók hatása alatt állnak. Ameddig az üveghólyagok a tartófejekbe nem estek, a (145) szán a (117, 118) formafelekkel a 2. ábrán szemléltetett helyzetben van. A (145) szán ezután sugárirányban kifelé mozog, míg a nyitott formafelek a tartófejek alá és ezzel az üveghólyagok alá nem kerülnek. A (126) tolókákat ebben a pillanatban, a rajtuk lévő <136) ütközők, melyek a (23) asztallapnak nem ábrázolt ütközőihöz ütköznek, további kifelémozgásukban megakadályozzák, ami által a felső (117) formafelek a tartófejek alatt eltolhatatlanul helyzetükben maradnak. A szán azonban a (127,128) rugók összenyomása közben kifeléimozgását kissé még továbbfolytatja. Ennek az a következménye, hogy a (141) fogaskerekek a (126) tolókák által tartott felső (142) fogasrudakon legördülnek és az alsó (137) fogasrudakat, melyek a szánnal amúgyis kifelé mozdulnak, járulékosan előre mozgatják, miáltal az alsó (118) formafelek nagyon gyorsan felbillennek. A szán hátráló mozgása közben fordítva először a (118) formafelek gyorsan lebillennek és azután a felső formafelekkel együtt sugárirányban ismét a kezdeti helyzetbe mozognak vissza. A (145) szán előreirányuló túlmozgásának a formafelek záródása utáni kiegyenlítésére a felső (142) fogasrudakat a beágyazott <146) rugók hosszirányban kissé utánaengedőkké teszik. A fúvóformákban végső alakjukra hozott ós a fúvóformák által egyidejűleg kissé lehűtött üreges burákat a fúvóformák eltávolítása után a tartófejek és a fúvófejek elengedik, úgy, hogy leessenek, mint a 3. ábra utolsó helyzete mutatja. A burák kiszabadítására mindegyik tartófejhez két függőlegesen, mozgó (151) kilökőszerv tartozik, melyek a (25) alapgyűrűk-