109593. lajstromszámú szabadalom • Hangot reprodukáló berendezés

állandó értéken tartják. Mindaz, amit itt megadtunk, természetesen érvényes kom­plikáltabb összetételű hangokra is. A találmány szerinti berendezést alkui 5 mazhatjuk a szokásos hangerőszabályozá" son kívül, amellyel az összes zöngék erős- ' ségét közel azonos mértékben változtatjuk. A különösen rádiókészülékeknél, hangos filmek telepeinél, grammophon- és hasonló 10 erősítőknél fellépő azon hátrányt, hogy a hang erősítésével annak a fentemlített ér­telembén vett jellege is változik, a talál­mány kiküszöböli. Elektromos erősítőknél számosan, kiknek a lehetőleg nagy hang-15 erő önmagában nem fontos, a hangerőssé­get iigy állítják be, hogy az összbenyomás kellemessé váljék. Ezen esetben azonban az erősség gyakran nem elégséges, ha a hall­gatók a reprodukáló készüléktől bizonyos 20 távolságban vannak. Az erősség növelése a rendes készülékeknél a minőséget változ­tatja. A találmány szerinti berendezés al­kalmazásával ezt a hátrányt teljesen ki­küszöböljük és, miután előzőleg az erőssé-25 get pl. közönséges hangerőszabályozás segélyével fokoztuk, az eredeti minőséget újból visszakaphatjuk. Az említett, fiziológiai hang jelleg állandó megtartására való egyszerű eszköz, hogy S0 az erősítő egymásra következő két fokoza­tát csatoló transzformátor primér vagy szekundér tekercselésével párhuzamosan olyan impedanciát kapcsolunk, mely egy önindukció és egy kapacitás sorbakapcso-35 lásából áll, melyek együttesen egy ellen­állással vannak párhuzamosan kapcsolva, mely ellenállás potenciómóternek lehet be­rendezve. A he rendezés a következőképen mű kör1 40 tetbető: Ha egy bizonyos hangnál az erősséget ismert hangerőszabályozás segélyével vál­toztatjuk, a jelleg is megváltozik. A poten­ciométer kontaktusának elcsúsztatása által 45 az eredeti minőségű benyomást újból helyreállíthatjuk. A találmány minden elektromos erősítőn alkalmazható, mely hangokat bármely célra reprodukál. 50 A találmány még részletesebben a raj­zon látható íoganatosítási példája kapcsán fogjuk elmagyarázni. Az 1. ábrán (1) thermiónos csövet jelöl, mely szokásos, elektromos, kis frekven-55 ciájú erősítőben erősítőcsövül szolgál. A cső anódkörében van egy transzformátor (2) primértekercselése, melynek (3) sze­kund ér tekercselése az (5) cső rácsával és izzószálával van összekötve. A transzfor­mátor (2) primér tekercselésével egy impe- 60 dancia van párhuzamosan kapcsolva, mely egyrészt a (6) ellenállással, másrészt pedig a (7) ellenállással együttesen párhuzamo­san kapcsolt, egymással pedig sorbakap­csolt; (C) kapacitásból és (L) önindukcióból 65 áll. Áz impedancia egészbenvéve tehát két párhuzamos ágból, a (6) ágból és a (7, C, L) ágból áll. A (6) és (7) ellenállások egyetlen potenciómeter-ellenállássá kombinálhatók, amelynél egy változtatható pont, pl. (9) 70 csúszókontaktus segélyével a (2) primér­tekercselés egyik végéhez van kötve. Ha a (ö) ellenállás a (7) ellenálláshoz képest ki­csiny, úgy a véghang aránylag gyenge. Ha a (6) ellenállást fokozatosan növeljük, rigy 75 mindaddig, amíg a (6) ellenállás a (7, C, L) ellenállásban adódó ohmikus ellenálláshoz képest még kicsiny, a hang erősödik oly módon, hogy az összes frekvenciák fizikai intenzitásai azonos mértékben növeked- 80 nek. Ha viszont a (6) ellenállás nagy, úgy azon frekvenciák számára, melyek az (L) és (C) elemekkel képezhető kör rezonancia­frekvenciájának közelében fekszenek, a váltakozó áramú ellenállás a (7, C, L) ág- 85 ban aránylag kicsiny. Ennek következmé: nye, hogy az említett rezonanciafrekvencia közelében fékvő frekvenciák aránylag kevésbbé erősödnek, mint azok a frekven­ciák, melyek ezen rezonanciafrekvenciánál 90 magasabbak és ennél alacsonyabbak. Kitűnt, hogy az ismertetett módon a hangerősség oly szabályozását érjük el, amelynél a hang jellegét az erősségtől füg­getlenül tetszés szerint szabályozhatjuk. 95 Egyetlen (L, C) összeköttetés helyett ön­ként értetődően több ilyen összeköttetést párhuzamosan is kapcsolhatunk és ezen esetben ezen (L, C) összeköttetések rezo­nanciafrekvenciái különbözők lehetnek. 100 A berendezés frekvenciakarakterisztiká­jában a minimum szélességét az (L, C) kör csillapítása határozza meg. Igen jó ered­ményeket értünk el az (1) cső belső ellen­állásának 104 Ohm értékével és a (7) és (6) 105 ellenállások 11.10" Ohm értékével. Ha az ellenállás (7) része jelentékenyen kisebb, egyidejűleg pedig a (6) ellenállás nagyobb a cső belső ellenállásánál, úgy a frekven­ciakarakterisztikán egy „zsák" adódik, 110 melynek helyzetét az (L) és a (C) értékei határozzák meg. A totális erősítés valami­vel csökken, azonban ezt a csökkenést a kva­litásban mutatkozó nyereség bőségesen kiegyenlíti. Ha pl. a (6) ellenállás kb. 115 egyenlő a belső ellenállással és ha ezen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom