109593. lajstromszámú szabadalom • Hangot reprodukáló berendezés

állandó értéken tartják. Mindaz, amit itt megadtunk, természetesen érvényes komplikáltabb összetételű hangokra is. A találmány szerinti berendezést alkui 5 mazhatjuk a szokásos hangerőszabályozá" son kívül, amellyel az összes zöngék erős- ' ségét közel azonos mértékben változtatjuk. A különösen rádiókészülékeknél, hangos filmek telepeinél, grammophon- és hasonló 10 erősítőknél fellépő azon hátrányt, hogy a hang erősítésével annak a fentemlített értelembén vett jellege is változik, a találmány kiküszöböli. Elektromos erősítőknél számosan, kiknek a lehetőleg nagy hang-15 erő önmagában nem fontos, a hangerősséget iigy állítják be, hogy az összbenyomás kellemessé váljék. Ezen esetben azonban az erősség gyakran nem elégséges, ha a hallgatók a reprodukáló készüléktől bizonyos 20 távolságban vannak. Az erősség növelése a rendes készülékeknél a minőséget változtatja. A találmány szerinti berendezés alkalmazásával ezt a hátrányt teljesen kiküszöböljük és, miután előzőleg az erőssé-25 get pl. közönséges hangerőszabályozás segélyével fokoztuk, az eredeti minőséget újból visszakaphatjuk. Az említett, fiziológiai hang jelleg állandó megtartására való egyszerű eszköz, hogy S0 az erősítő egymásra következő két fokozatát csatoló transzformátor primér vagy szekundér tekercselésével párhuzamosan olyan impedanciát kapcsolunk, mely egy önindukció és egy kapacitás sorbakapcso-35 lásából áll, melyek együttesen egy ellenállással vannak párhuzamosan kapcsolva, mely ellenállás potenciómóternek lehet berendezve. A he rendezés a következőképen mű kör1 40 tetbető: Ha egy bizonyos hangnál az erősséget ismert hangerőszabályozás segélyével változtatjuk, a jelleg is megváltozik. A potenciométer kontaktusának elcsúsztatása által 45 az eredeti minőségű benyomást újból helyreállíthatjuk. A találmány minden elektromos erősítőn alkalmazható, mely hangokat bármely célra reprodukál. 50 A találmány még részletesebben a rajzon látható íoganatosítási példája kapcsán fogjuk elmagyarázni. Az 1. ábrán (1) thermiónos csövet jelöl, mely szokásos, elektromos, kis frekven-55 ciájú erősítőben erősítőcsövül szolgál. A cső anódkörében van egy transzformátor (2) primértekercselése, melynek (3) szekund ér tekercselése az (5) cső rácsával és izzószálával van összekötve. A transzformátor (2) primér tekercselésével egy impe- 60 dancia van párhuzamosan kapcsolva, mely egyrészt a (6) ellenállással, másrészt pedig a (7) ellenállással együttesen párhuzamosan kapcsolt, egymással pedig sorbakapcsolt; (C) kapacitásból és (L) önindukcióból 65 áll. Áz impedancia egészbenvéve tehát két párhuzamos ágból, a (6) ágból és a (7, C, L) ágból áll. A (6) és (7) ellenállások egyetlen potenciómeter-ellenállássá kombinálhatók, amelynél egy változtatható pont, pl. (9) 70 csúszókontaktus segélyével a (2) primértekercselés egyik végéhez van kötve. Ha a (ö) ellenállás a (7) ellenálláshoz képest kicsiny, úgy a véghang aránylag gyenge. Ha a (6) ellenállást fokozatosan növeljük, rigy 75 mindaddig, amíg a (6) ellenállás a (7, C, L) ellenállásban adódó ohmikus ellenálláshoz képest még kicsiny, a hang erősödik oly módon, hogy az összes frekvenciák fizikai intenzitásai azonos mértékben növeked- 80 nek. Ha viszont a (6) ellenállás nagy, úgy azon frekvenciák számára, melyek az (L) és (C) elemekkel képezhető kör rezonanciafrekvenciájának közelében fekszenek, a váltakozó áramú ellenállás a (7, C, L) ág- 85 ban aránylag kicsiny. Ennek következmé: nye, hogy az említett rezonanciafrekvencia közelében fékvő frekvenciák aránylag kevésbbé erősödnek, mint azok a frekvenciák, melyek ezen rezonanciafrekvenciánál 90 magasabbak és ennél alacsonyabbak. Kitűnt, hogy az ismertetett módon a hangerősség oly szabályozását érjük el, amelynél a hang jellegét az erősségtől függetlenül tetszés szerint szabályozhatjuk. 95 Egyetlen (L, C) összeköttetés helyett önként értetődően több ilyen összeköttetést párhuzamosan is kapcsolhatunk és ezen esetben ezen (L, C) összeköttetések rezonanciafrekvenciái különbözők lehetnek. 100 A berendezés frekvenciakarakterisztikájában a minimum szélességét az (L, C) kör csillapítása határozza meg. Igen jó eredményeket értünk el az (1) cső belső ellenállásának 104

Ohm értékével és a (7) és (6) 105 ellenállások 11.10" Ohm értékével. Ha az ellenállás (7) része jelentékenyen kisebb, egyidejűleg pedig a (6) ellenállás nagyobb a cső belső ellenállásánál, úgy a frekvenciakarakterisztikán egy „zsák" adódik, 110 melynek helyzetét az (L) és a (C) értékei határozzák meg. A totális erősítés valamivel csökken, azonban ezt a csökkenést a kvalitásban mutatkozó nyereség bőségesen kiegyenlíti. Ha pl. a (6) ellenállás kb. 115 egyenlő a belső ellenállással és ha ezen-