109593. lajstromszámú szabadalom • Hangot reprodukáló berendezés
Megjelent 1934. évi április hó l(»-án. , MAGYAR KIRÁLYI jHEraE SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109593. SZÁM. — IX/d. OSZTÁLY. Hangot reprodukáló berendezés. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég Eindhoven (Hollandia). A bejelentés napja 1930. éri julius hó 5-ike. Hollandiai elsőbbsége 1929. évi szeptember hó 25 ike. Elektromos áramokat hangrezgesekké átalakító hangreprodukálóberendezéseknél eddig mindig arra törekedtek, hogy a hang lehetőleg természethű reprodukálását éríj jék el. A természethűséget mindig abban keresték, hogy a reprodukált hangban a különböző zöngék intenzitásának viszonya fizikai szempontból ugyanaz legyen, mint az 10 eredeti hangban. Az említett berendezésekkel kapcsolatban gyakran előfordul, hogy a reprodukált hangot erősíteni vagy gyengíteni kívánják. Ez az úgynevezett hangerő szabályozása által történik. Ezt eddig 15 oly módon tették, hogy valamely szabályozó szerv segélyével az összes zöngék vagy hangmagasságok fizikai intenzitását közel azonos mértékben növelték vagy csökkentették. 30 A találmány azon a felismerésen alapul, hogy elsősorban nem a fentemlített értelemben vett természethűségre kell törekedni, hanem a hangerő szabályozását oly módon kell végezni, hogy a reprodukált 25 hang gyengítése vagy erősítése alkalmával annak jellege úgy, ahogy azt fiziológiailag észleljük, ne változzak. Az előbbi jelentőségét a következőképen igen egyszerű meggondolás alapján fog-30 juk elmagyarázni, egyébként azonban megjegyezzük, hogy találmányunk maga nincs a részünkről adott elméleti magyarázatokhoz kötve. Az emberi fül tudvalevőleg nem egyen-35 letesen érzékeny a hallhatóság körzetében fekvő összes frekvenciákkal szemben. A fül érzékenysége a legnagyobb az 1500— 2000 Hertz közelében levő frekvenciákkal szemben, felfelé és lefelé pedig az érzékenység fokozatosan csökken. Van továbbá 40 egy úgynevezett küszöbérték is, mely függ a frekvenciáktól és a legkisebb azon frekvenciák számára, melyekkel szemben a fül a legérzékenyebb. Az igen nagy, valamint az igen kis frekvenciák számára a 45 küszöbérték igen nagy. Küszöbérték alatt itt azt a fizikai intenzitást értjük, mely szükséges ahhoz, hogy éppen észlelhető hangbenyomást idézzen elő. Az a görbe, mely a küszöbértéket a fre- 50 kvencia függvényében ábrázolja, az 1500— 2000 frekvencia közelében minimummal rendelkezik és felfelé, valamint lefelé fokozatosan emelkedik. Egy meghatározott hangnál, amelyben 55 a középső regiszter zöngéi mellett magas és mély zöngék is előfordulnak, az az eset adódhat, hogy az összes zöngék egyenletes gyengítésénél a magas és a mély zöngék intenzitása a küszöbérték alá száll, minek- 6© folytán a hang jellege változást szenved. A hang jellege alatt a különböző zöngéknek fiziológiailag észlelt intenzitásviszonyát értjük. Ha pl. a hang két egyszerű zöngéből áll, 55 melyek fizikai intenzitását (A) és (B) jelzi, úgy ezen két zönge erősségének fiziológiai benyomásai egészen mások és ezeket (C), illetve (D) betűkkel jelezhetjük. A (C) és (D) értékek viszonya határozza meg az ész- 70 lelt hangnak a fentemlített értelemben vett jellegét. A találmány abban áll, hogy olyan eszközöket alkalmazunk, melyek a fentemlített (CD) viszonyt az abszolút erősségtől, tehát a fizikai mértékkel mért 75 erősségtől függetlenül legalább közelítően
