109565. lajstromszámú szabadalom • Villamos izzólámpa

reme van. Ez utóbbihoz hegesztettük a (13) burát. E bura is kvarcból lehet. A (11) kvarccsőnek (14) toldata van. E toldatra feszítettük ki a (15) izzító drót-5 spirálist, melyet a 2. ábra alulnézetben mutat. A (15) drótspirális résalakú (16) térben van, melyet kívülről a (13) bura és belülről a világító (17) izzótest határol. A (17) 10 izzótest alakja a bura alakjához simul, úgy, hogy a kettő közötti rés vastagsága minimális. A (17) izzótest pl. drótkosár lehet, aminőt a 3. és 4. ábra mutat és amelyet pl. 15 thoryiumoxyddal vontunk be. A bevonás (történhet pl. bekenéssel, bemártással, shoop-eijárással. A (14) száron forgástestalakú (18) reflektáló ernyő van, mely a hősugarakat a (17) kosárra visszaveti. 20 Ugy a kosár, mint az izzító drótok és az ernyő is a kvarcszár (12) pereme és a (13) bura (19) pereme közé fogható be. A burát a (20) csőtoldaton evakuáljuk és ott töltjük meg pl. valamely nemes gáz-25 zal. A gáz nyomása célszerűen 1 atm. alatt van. (21) és (22) az árambevezető drótok. Az 5. ábrabeli kivitelnél az azonos hivatkozási számok azonos alkatrészeket je-30 lölnek. Ennél a megoldásnál a (17) ernyőt a (23) higanycsepp, elpárologtatása által nyert higanyatmoszférával izzítjuk. A higanyt a (94) és (25) elektródák között létesített fényívvel gőzölögtetjük el. A 35 higany elgőzölgése után az áram a higanygőzön át záródik a (24) és (25) elektródák között és így a higanyt a világítótest mentén állandóan gőzállapotban tartja. A (25) elektróda célszerűen gyűrű-40 alakú és az izzótest felső része körül fekszik. Alkalmazhatunk (26, 27) segédelektródákat is, (29) a láimpabura és izzótest között fekvő teret jelzi. A 6. és 7. ábra szerinti kiviteli alakok 45 lényegileg az 5. ábrabeli megoldás változatai, melyeknél azonos hivatkozási számok azonos alkatrészeket jelölnek. A 6. ábrabeli szerkezet lényeges különbsége az 5. ábrabelivel szemben abban 50 van, hogy míg az 5. ábrában mindkét (24) és (25) elektróda a világító (17) izzótesten kívül lévő (29) térben fekszik, addig a 6. ábránál az egyik (24) elektróda a (17) izzótesten kívül lévő (29), a másik 55 (25) elektróda a (17) izzótesten belül lévő (30) térben van. A világító izzótestnek alul (33) hasítékja van, mely a két teret összeköti. A 7. ábrán az elektródák elrendezése ugyanolyan, mint a 6. ábránál, t. i. a 60 fényív talppontjaiként szereplő két (24) és (25) elektróda az izzótestek külső és belső, tehát szembenfekvő oldalain, illetőleg a (17) izzótestekkel határolt (29) külső és (30) belső térben van. A 7. ábrabeli 65 szerkezet annyiban különbözik a 6. ábrabelitől, hogy a 7. ábrán a (17) izzótest két részből, egy felső (31) és egy alsó (32) részből áll, melyek között szintén (33) hasíték van. 70 Az 5., 6. és 7. ábra szerinti megoldásoknál az elektródák és izzótestek kombinációját célszerűen úgyis megválaszthatjuk, hogy több (24) és (25) elektródát alkalmazunk, melyeket a (17) világítótesten 75 kívül, ill. belül fekvő (29), ill. (30) térben helyezünk el. A (17) izzótestet kettőnél több részre is oszthatjuk. A leírt lámpatestet hőveszteségek elkerülése végett a 8. ábra szerint célsze- 80 i'űen (28) burába zárjuk, melynek belsejét légtelenítjük. Minden esetben alkalmazhatunk kedvező színező gáztöltéseket, mint pl. neont, argont, hydrogént, héliumot. Valameüy- 85 nvi elektróda fekhet az izzótesten belül is. Szabadalmi igények: 1. Villamos izzólámpa, amelynél a világító testet izzó gáz- vagy gőzatmosz- 90 féra hevíti arra a hőfokra, amelynél a világítótest világít és amelyben a világítótest a lámpabura falához rés közbenihagyásával simul, amelyben a világítótesten belül elrendezett, a vi- 95 lágítótest belsejében lévő üreget részben kitöltő, a hősugarakat a világítótestre visszavető ernyő van, amelyre az a jellemző, hogy a gőz- vagy gázatmoszférát izzító eszközök a világító íoo izzótest mentében elrendezettek. 2. Az 1. igénypontban védett izzólámpa változata, amelyet az izzótestet, illetőleg a gáz- vagy gőzatmoszférát hevítő ellenállások (pl. (15) drótspirálisok) 105 jellemeznek. 3. Az 1. igénypontban védett izzólámpa változata, amelynél az izzótestet izzó gőzatmoszférával, pl. higanygőzökkel hevítjük és amelynél a higanyt elek- n( tródák között létesített fényív gőzölögteti el, amelyet az elektródák oly elrendezése jellemez, hogy a közöttük lévő fényív az izzótest mentében helyezkedik el. 111