109480. lajstromszámú szabadalom • Önműködő távbeszélő berendezés

Megjelent 1934. évi április lió 16-án. MAGYAR KlllÁLYI ^^ffl®, SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109480. SZÁM. — Vir/j. OSZTÁLY. Önműködő távbeszélő berendezés. Telefonalvtiebolaget L. M. Ericcsoa cég- Stockholm. A bejelentés napja 1932. évi április hó 13-ika. Svédországi elsőbbsége 1931. évi április hó 16-ika. A találmány több központot összekötő, önműködő távbeszélő berendezésre vonatkozik közös számsorozathoz tartozó előfizetőkkel, amely számsorozatban a külön-5 böző központokhoz, a berendezés nagysága szerint, különböző százasok, illetve különböző ezresek stb. tartoznak. Az ily berendezéseknél a különböző központokat összekötővezetékek kötik össze egymás-10 sal akként, hogy mindegyik központ képes a többi központok mindegyikével öszszeköttetéseket létesíteni az összekötővezetékek megfelelő számú csoportján át, amelyek a különböző központokat közvet£5 lenül kötik össze egymással. Az összekötővezetékek ily elrendezése gazdasági szempontból célszerűtlen és pedig különösen a helyközi (interurbán) forgalmat lebonyolító távbeszélőberendezéseknél, ahol a kü-20 lönböző központok távol vannak egymástól és így az összekötővezetékek jelentékeny költséget okozhatnak. Az igyekezet tehát oda irányul, az összekötővezetékek számát azáltal csökkenteni, hogy bizonyos 25 központok; között a forgalmat más, közbenső központokon át bonyolítjuk le. Ez az elrendezés viszont az önműködő kapcsolófolyamatban bizonyos változtatásokat tesz szükségessé, mert a különböző 80 központok kiválasztása már nem történhet a természetes, numerikus sorrendben. A találmány célja, a különböző központok közötti forgalom számára ilyen berendezést létesíteni, főleg oly rendszerű táv-35 beszélő berendezésekben, melyekben a különböző központok közötti beszédösszeköttetéseket regiszterek vezérlik. Ismeretesek már hasonló távbeszélő berendezések, melyeknél a pálya, melyen át 40 a kívánt központ elérendő, a tároló szerkezetben már előre' meg van szabva, mert az utóbbi a különböző központoknak megfelelő áramlökéssorozatokat egymásutáni sorrendben küldi ki. Ezek a tárolók nagyon komplikált szerkezetűek, mert a 45 különböző összekötőpályáknak megfelelő irányító áramlökéssoiozatok nemcsak az áramlökéssorozatok száma tekintetében, hanem az egyes áramlökéssorozatokban oz ára in lökések száma tekintetében is kii- 50 lönböznek. Hátránya még az ilyen berendezéseknek az is, hogy a központközi összekötőpályáknak a forgalom növekedése esetén szükségessé váló megváltoztatásakor mindegyik központban az összes tároló be- 55 rendezéseket át kr>ll alakítani. E találmány szerint a tárolót akként egyszerűsítjük, hogy más központtal létesítendő összekötéskor a hívandó központoknak megfelelő irányító áramlökéssoroza- 60 tokát megismételje és az ismétlődő áramlökéssorozatok a közbenső központokban irányító választókat működtessenek, melyek az összeköttetést sorjában terjesztik ki az egyik központról a következőre, a 65 kívánt központ eléréséig, amikor a tároló szerkezetet visszaküldött áramlökések úgy kapcsolják át, hogy ne küldhessen több irányító áramlökéssorozatot, hanem csak a hívandó előfizetőnek megfelelő áram- 70 lökéssorozatokat. Ilyen berendezésnél az ismétlen dő áramlökéssorozatoknak nem kell a tárolóban eleve megszabottaknak lenniök, mert a tároló berendezés munkasorrendjét az összeköttetés túlsó végéről 75 visszaküldött áramlökések szabják meg. A rajz a találmány szerinti berendezés egy kiviteli alakját mutatja példaképpen. Az 1. ábra az elvet feltüntető diagramm, 80