109478. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasútikocsi kapcsoló

Megjelent 1934. évi április l

ió 16-á

n. MAGYAR KIRÍLYI SZABADALMI BffiÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109478. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Önműködő vasúti kapcsoló. Süveges István lakatos Miskolc. A bejelentés napja 1932. évi október hó 7-ike. A találmány önműködő vasul ikocsikapcsoló, amely igen egyszerű és csupán kevés megmunkálást igénylő szerkezettel, hiány nélkül kielégíti az önműködő vasutikocsi-5 kapcsolókhoz fűzött követelményeket és amellett módot ád amaz átmeneti időnek áthidalására is, amíg az önműködő kapcsoló jú kocsik a közönséges kapcsolójú kocsikkal váltakoznak, még pedig szintén úgy, 10 hogy a kezelő személynek még vegyes kapcsolás esetén se kelljen a kocsik közé bújnia. A találmány alapvető jellegzetessége a kapcsolóház egyik oldalán, függélyes csuk-15 lócsap körül elforduló, sarlóailakú kapcsolókarom, melynek legszélsőbb állását a kapcsolóházon levő ütköző határolja, továbbá a kapcsolóház ellentett oldalának fix terelőszárnya, mely — a kapcsoló liossz-20 tengelyt'tol mérve — a kapcsolókarom akaszkodó ágának háta legszélsőbb állásánál kiljebbre ér. Az ily kapcsoló a szetmbeérkező, azonos szerkezetű kapcsolóval önműködőlég kapcsolódik és könnyűszerrel 25 egészíthető ki a jelzett átmeneti időre szükséges járulékos szerkezettel. A rajzok az új kapcsoló két kiviteli példáját vázlatosan tüntetik fel. Az 1—3. ábra ugyanazon kapcsoló vízszintes met-80 szete három különböző állásban. Az 1. ábra a zárt, a 3. ábra a nyitott és széttolt, a 2. ábra pedig az egyik közbenső állást mutatja. A 35 4. ábra oldalnézetben, az 5. ábra pedig alaprajzban mutatja a vegyes kapcsolás esetét. Az 1—3. ábra szerint az (1) és (2) kocsik mindegyikének azonos szerkezetű kapcsolója van, amelynek fő részei a (3) 40 kapcsölóház, az ebbe erősített (4) függélyes csuklócsap és az ezen csap körül elforduló, sarlóalakú (5) kapcsolókarom. Az (5) kapcsolókarom (6) akaszkodó ágának hátában (7) dudorodás van, amely a 45, kapcsolókarom legszélsőbb állásában a (3) kapcsölóház (8) fix szárnyának ütközik (3. ábra). A (3) kapcsölóháznak ugyancsak fix (9) terelőszárnya úgy öblösödifc és oldalt annyira kiáll, hogy a kocsik ösz- 501 szetólásakor a vele szembeérkező kapcsoló (6) akaszkodó ágára tapint és ezt a kapcsolókarmot, a tolatómozgás révén, záróállásába forgatja be. Evvel a kapcsoilódás önműködőlég megtörténik, akár záróállá- 55-sában van a másik kocsi (5) kapcsolókarma, akár nem. Az előbbi esetben a kapcsolódás közvetlenül, az utóbbiban pedig úgy történik meg, hogy az érkező kocsi (3) kapcsolóházának (9) szárnya egy- 80-szersmind a másik kocsi (5) kapcsolókarmát is a kapcsolóállásba forgatja be. A (3) kapcsolóház (10) hüvelyében jár a (11) rugó hatásának alávetett (12) rögzítőcsap, amelyet a (13) fogantyúban vég- 65 ződő (14) rúdddal visszahúzhatunk. A (12) rögzítőcsap az (5) kapcsolókarom (15) hátsó mélyedésébe illik. A (12) csap az (5) karom záróállásában, a (11) rugó hatása alatt, önműködőlég a (15) mélyedésbe, mint fész- 70 kébe csappan és ezzel záróállásában rögzíti a kapcsolőkarmot és biztosítja is a megtörtént kapcsolódást. Az (5) kapcsolókarom záróállásából csupán akkor fordulhat el nyitóállásába, vagyis tehát a két 75 kocsi kapcsolata csupán akkor oldható, ha a (12) rögzítőcsapot elébb kihúzzuk a (15) mélyedésből. A (14) húzórudat, illetve a (13) fogantyút a vasutikocsi oldalára vezet-