109464. lajstromszámú szabadalom • Síkrostély berendezés

Megjelent 1934. évi április lió 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109464. SZÁM. — II/C. OSZTÁLY. Sikrostély-berendezés. Frank Richárd és Wielferth Franz mérnökök, mindketten Salzburgban. A bejelentés napja 1933. évi március hó 20-ika. Ausztriai elsőbbsége 1932. évi március hó 22-ike. A találmány olyan berendezés sikrosté-1 yokboz, mely a sikrostélyokat adott eset­ben betétrészek utólagos beépítésével gáz­ban gazdag tüzelőanyagok, pl. barnaszén 5 eltüzelésére alkalmassá teszi. A találmány szerint a sikrostélyra aknaszerű testet he­lyezünk, mely az alsó befuvású levegő egy részét az akna fölött elrendezett sze­kunder rostélyszerkezethez vezeti. Az ak-10 nát a sikrostély közepén állítjuk fel és az a találmány szerint kétlépcsős rostélyt hord, melyre a tüzelőanyagot a töltőtér­ből célszerűen tölcséralakban haladó fedő­lapok vagy rostélyok közötti nyíláson át 15 vezetjük. A mellékelt rajz a találmány szerinti berendezés egyik foganatosítási alakját példaképen tünteti fel. Az 1. ábra a betétrostély harántmetszete. A 20 2. ábra oldalnézet. Tetszőleges tüzelőberendezés, pl. köz­ponti fűtés kazánja (1) sikrostélyának kö­zepére az aknaszerű (2) testet helyezzük (1. ábra), melyet a (3) csapokkal kellő tá-25 volságban tartott és a (4) csavarokkal ösz­szefogott két (5) lap alkot. Kisebb tüzelő­berendezéseknél az aknát célszerűen mint a sikrostély közepén elrendezett hengeres űrtestet képezzük ki és nagyobb rostély-30 felületeknél is alkalmazhatunk egyetlen hosszúkás akna helyett egymás mellé so­rolt több hengeres vagy hasábalakú, cső­szerű aknatestet. Az (5) lapok fent szög­ben megtörve kifelé folytatódnak és ek-35 ként felfekvési felületet nyújtanak a két­lépcsős (6) rostélynak. Utóbbi a (7) ha­ránttartókból, melyek az aknán oldalirá­nyú elmozdulással szemben biztosítva nyugszanak, és a (8) rostélypálcákból áll (2. ábra), melyeket a tartók két oldalt 40 lejtő lépcsős elrendezésben hordanak (1. ábra). A haránttartók közé hosszirányban betolt rostélypálcák oldálirányú lecsúszá­sát a (9) orrok gátolják meg. A lépcsős rostélyt természetesen egymással szilárd í5 kapcsolatban álló pálcák is alkothatják és az osztatlan egészet képezhet, melyet az aknatestre helyezünk és tetszésszerinti módon megerősítünk. A legfelső rostély­pálca harántmetszete T-alakú; ez a pálca 50 támasztófelülete a kétlépcsős rostély fö­lött elrendezett (10) fedőlapoknak vagy (11) rostélyoknak, melyeket helyzetük biz­tosítására még a legfelső rostélypálca (12) nyílásaiban le is horgonyzunk (2. ábra). 55 A fedőlapok vagy rostélyok a (13) töltő­teret elhatárolják a (14) tüzelőtérrel szem­ben (1. ábra), tölcsérszerűen hajlanak a közép felé és a kétlépcsős rostély fölött (15) nyílásuk van, melyen át a tüzelő- 60 anyag lehull. A fedőlapok, illetve rosté­lyok alakja ós a (15) nyílás nagysága a felhasznált tüzelőanyagtól függ. A töltö-és fütőtér elkülönítése a töltőtér födémére függesztett kosár útján is történhetik, 65 melynek magassági beállítását szintén a felhasznált tüzelőanyaggal hozzuk össz­hangba. A betétrostélyt, különösen az ábrázolt szétszedhető alakban, könnyen bevihetjük 70 meglevő fűtőberendezésekbe. A találmány szerint kiképzett tüzelőberendezés befű­tése a szokásos módon, a sikrostélyon tör­ténik. A befűtés után a (13) töltőteret tü­zelőanyaggal megtöltjük. A tüzelőanyag a 75 töltőtérből a (15) nyílásokon és a kétlép­csős rostélyon át a sikrostélyra és a már meglevő parázsra jut. Miután a rostélyon

Next

/
Oldalképek
Tartalom