109417. lajstromszámú szabadalom • Elektromos hangreprodukálású hangszer
tyűkkel mozgatott (4. ábra) (12) kalapácsokkal ráütünk, akkor rezgésnek indulnak. Mivel, az (1) húrok mögött elrendezett két (2a, 2b) rész,elektróda együtt az 5 (1) húrok hosszának 'lcgnag\r obb részét fedi, a húrok alaphangjai nagy kapacitásingadozásokat idéznek elő. Azonban az eredő kapacitásingadozás a húrok felhangrezgései folytán igen csekély, különösen az 10 egyenes felhangoké. Ennek következtében a húrok lágyabb hangot és mélyebb hangszínezetet adnak, mint amilyet önmagukban közvetlen kihallgatásnál leadnának. Felhangdús hangot akkor kapunk, ha az 15 elektróda a húrhossznak csupán egy részét fedi. Ha pl. csak a (2b) részelektródát kapcsoljuk be, akkor a négy első felhang jól érvényesül, sőt az alaphanghoz viszonyítva, erősebbek, mint a közvetlen kihall-20 gatásnál. Ha csupán a (2a) részelektródált kapcsoljuk bc, akkor csupán az alaphangot és a második felhangot kapjuk erősebben. A (15) átkapcsolóval (3. ábra) tehát a hangszer alapszínczetét változtathatjuk. A (15) 25 átkapcsoló emelőkarja a (8) transzformátorral van összekötve; ez utóbbi viszont a (7) teleppel kapcsolt, melynek második pólusa valamennyi húrral vezetői összeköttetésben van. A transzformátor szekun-30 der része mellett a (9) potenciométer van bekapcsolva, melynek mozgatható (10) kontaktusa a (13) pedállal van összekötve, úgy, hogy a pedál lenyomásánál az erősítőhöz kapcsolható (5) és (6) kontaktusok 35 közötti feszültség-amplitúdók csökkennek. A 3. ábrán látható, hogy a (2b) részelektróda a különböző húroknak különböző százalékos hosszát fedi. így a felhangok az aránylag felhangszegény hú-40 roknál 'kihangsúlyozhatok, míg a felhangokban dús húroknál tompíthatok. A 3. ábrán a (2b) részelektróda a legrövidebb húroknak 29%-át, a leghosszabbaknak azonban csak 24%-át fedi. A 4. ábra mutatja, 45 mily különböző a húr és az elektróda közötti távolság ugyanannál a húrnál. Lent a távolság kicsiny, font viszont nagy. Ezzel megszabhatjuk a különböző részelektródák bekapcsolásánál fellépő relatív erőssé-50 get vagy pedig, bizonyos felhangnál vagy bizonyos felhangoknál az alaphanghoz viszonyított erősséget. Az 5. ábra mutatja, hogy mily különböző lehet különböző húroknál a "húrok és az elektródák közötti 55 távolság. Az elektróda a legrövidebb és a leghosszabb húrokhoz közelebb fekszik, mint a középsőkhöz, Ily módon az olvélelezett feszültségek erősségét az illető húrok rezgőképességéhez hozzászabhatjuk; azonkívül az erősítő és a hangszóró frekvencia- 60 karakterisztikáját is megjavíthatjuk. A (2a) és (2b) elektródák (4. ábra) nemvezető, mechanikai rezgéseket csillapító anyagból való lemezek, melyeknek a húrok felé fordított, lényegében sík felületei elek- 65 tromosan vezető anyaggal, pl. bádoggal, dróthálóval, kötőszerbeu elosztott fémporral stb. lehetnek bevonva. Ily módon elérjük, hogv az elektródának az akusztikai frekvenciasávon belül nincs mechanikai 70 önrezgése, illetve hogy önrezgése annyira csillapított, hogy aperiodikus. A hangszer természetesen egyetlen egv elektródás is lehet és a húrok és az elektródák közötti távolság állandó lehet. 75 Ha csak a (2b) részelektródát rendez,ük el, ennek az az előnye, hogy a (12) kalapács a húrnak hatásos elektródától nem fedett részét éri. A 6. ábra szerinti változatnál az (1) §0 rezgő testnek mindkét oldalán van* egy-egy (16), illetve (17) elektróda. Ezek közül a (17) elektróda magasabb, a (16) elektróda pedig alacsonyabb potenciálú, mint az (1) rezgő test. A két potenciálkülönbség célsze- 85 rlíen egyforma nagy, amit azzal érünk el, hogy a (18) ellenállást a (24) áramforrás közepével, az elektródákat pedig az áramforrás egy-egy végére kapcsoljuk. Ez az ellenütemű kapcsolás hívebben reprodu- 90 ká'lja a rezgéseket, mint az a kapcsolás, melynél csak egyoldali van elektróda. A 6. ábra azonban más, nagyfontosságú elrendezést is felölel. Az (1) rezgőtest ugyanis a (20) átkapcsolóval van összekötve, mely- 95 nek segélyével az (1) rezgőtestet a (23) kontaktus útján a (17) elektródával kapcsolhatjuk. E mellett az (1) test ugyanazt a potenciált kapja, mint az említett elektróda, míg az (1) rezgőt&st és a (16) elek- 100 tróda közötti potenciál-különbség az egész (24) áramforrás feszültségének felel meg. Ennek az a következménye, hogy a (16) elektróda az (1) rezgőtestet vonzza. Ha ekkor a (20) átkapcsolót a (22) kontak- 105 tusra állítjuk, akkor a rezgőtest töltése hirtelen levezettetik és az (1) és (16) testek közötti vonzás csökken, míg az (1) és (17) testek közötti vonzás egyidejűleg növekszik. E változás hirtelen volta folytán 110 az (1) test rezegni kezd. Ha a (20) átkapcsolót azután a (21) kontaktusra állítjuk, akkor az elektron,áramlás a (18) ellenállásra fog átmenni, minek folytán feszültségingadozások vételezhetők el az (5) és 115 (6) kontaktusok között. Ily módon mellőzzük a rezgőtestet érő mechanikai ütéseket, ami különös hanghatást eredményez.
