109402. lajstromszámú szabadalom • Hátsótengelyhajtás gépjárművekhez
Megjelent 1934. évi április hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁÖ SZABADALMI LEÍRÁS 109402. SZÁM. — XXa/2. OSZTÁLY. Hátsótengely haj tás gépj ár művekhez. Daimler-Benz Aktiengesellschaft Stuttg-art-Unterttirkheim. A bejelentés napja 1933. évi március hó 17-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi március hó 26-ika. A találmány hátsótengelyhajtás különösen olyan gépjárművekhez, melyeknél a hátsó oldaltengelyek csapágytartói a hátsó tesngelytokban vannak. A találmány sze-5 rint a csapágytartók a hátsó tengelyekhez képest lényegileg szimmetrikusan, tengelyirányban támaszkodnak a tok tengelycsöveihez, főleg oly módon, hogy a hátsó tengelyek irányában a csapágytar-10 tókon ható axiális nyomás közvetlenül a tengelycsöve'kre adódik át, anélkül, hogy a csapágytartókat és a tokot hajlításra igénybevenné. A találmány szerint továbbá a két hátsó 15 oldaltengely csapágytartóit mint egyetlen gyűrűalakú testet vagy mint ilyennek részeit helyezzük a tengelytokba és ebben a hátsó tengelyekre merőleges vonal, pl. a hajtótengely középvonala körül központo-20 sítjuk. Ekként mindenekelőtt a tok, valamint a csapágytartók rendkívül egyszerű előállítási módjához jutunk, mert pl. a hajtóműnek és a csapágytartóknak beszereléséhez való minden illesztési felületet 25 a hajtómű középvonalából egyetlen munkamenetben munkálhatunk meg. Egyszersmind a szerelést egyszerűsítjük és a hátsó tengelyeknek a hajtómű zajtalansága szempontjából biztos ós célszerű 80 ágyazását érjük el. A mellékelt rajz a találmány szerinti hátsókerékhajtás egyik foganatosítási alakját példaképen tünteti fel. Az 1. ábra vízszintes metszet a hátsó ten-85 gely differenciálművén. keresztül. A 2. ábra az üres tok nézete hátulról, tokfedél nélkül. Az (a) hajtótengely (1. ábra) a (b) fogaskerék, (c) tányérkerék, (d) differenciáltest és (e) differenciálmű útján hajtja az (fl, 40 f2) hátsó tengelyeket. A hajtó fogaskerekeket és a hátsó tengelyeket ismert módon a (g) tengelytok burkolja, mely a hajtóművet körülvevő középső (g3) részből és a két oldalsó (gl, g2) tengelycsőből áll. A 45 hajtóműelemeket akként helyezzük a (g3) tokrészbe, hogy a megmunkálandó felüleleteket a hajtótengely középvonalából egyetlen munkamenetben munkálhassuk meg. A toknak evégből (h) nyílása van, 50 melyet az (i) fedéllel zárhatunk el. Az (a) hajtótengely ágyazására való a (kl, k2) helyeken központosított, csőszerű (1) toktoldat, míg a keréktengelyeket, illetve a (d) differenciáltestet az (ml, m2) golyós- 55 csapágyak közvetítésével az (n) peremhez támaszkodó, az (ol) helyen központosított (pl, p2) gyűrűdarabban ágyazzuk, melyhez a (ql, q2) csapágyfedelek tartoznak. Utóbbiakat, pl. az (fl, f2) tengelyek síkjá- 60 ban, leveihetően helyezhetjük a (pl), illetve (p2) gyűrűdarabra és pl. (rl), illetve (r2) csavarokkal erősíthetjük a (pl, p2) gyűrűdarabokhoz és egyúttal a (g3) tokrészhez. A (pl), illetve (p2) gyűrűdarab kétrészű 65 is lehetne, amikor is mindegyik (pl, ql), illetve (p2, q2) ágyazótesthez különösen az (ol) helyen központosított egy-egy gyűrűfél vagy -rész tartozik. A (pl, p2) gyűrűdarabokat, illetve a (ql, q2) csapágyfed e- 70 leket a (h) nyílásban, az (o2) helyen másodszor is központosíthatjuk, úgy hogy a hajtóműben fellépő axiális nyomások a (pl, ql), illetve (p2, q2) csapágy tartókat, valamint a tengelytokot nem hajlításra, 55 hanem csak nyomásra vagy húzásra ve-