109401. lajstromszámú szabadalom • Aszfalt-tartály és eljárás előállítására

— 3 — mind a benne tároltatandó aszfalt változásoknak van alávetve, előkísérletekkel kell a mindenkori esetre alkalmas hártyát vagy bevonatot megállapítani, mely kísérletek 5 támogatására a felületi feszültségeket és az egymással érintkező anyagok között fellépő feszültségeket ismert eszközökkel mérhetjük. Az alábbi példák a találmány szerinti 10 eljárás kiviteli módját ismertetik. A példák szerinti eljárásokban használt lágy tapad ós aszfaltnak fizikai tulajdonságai a következők voltak: Fajsúly 25° C-on 1.00—1.04, 15 Behatolási képesség 25° C-on 180—200. Duktilitás 100 cm-en felül, Olvadási pont kb. 40 C°, Felületi szilárdság levegőben 25° C-on kb. 30 din/cm. 20 Az ily aszfalttal való megtöltésre szánt tartályok a szokásos alakú 160 ]. űrtartalmú acéltartályok voltak, melyeknek hullámos köpenye hegesztett varratok mentén egymással egyesített lemezekből készült. A kö-25 peny és a fenéklapok hegesztett varratok útján voltak egymással összekötve. A sajtolt fedelek a tartályfejek kerek nyílásaiban voltak elhelyezve. A hártyákat vagy bevonatokat úgy választottuk meg, hogy 30 a tartály belső felületei változó viszonyainak is megfeleljenek. 1. A tartály belső felülete tiszta és sima, olaj-, zsír- és rozsdamentes volt és csupán a természetes reve-bevonat vagy a hegesz-35 tés alatti hőkezeléstől eredő oxidbevonat volt rajta. A hártya vízben oldható só vagy sók oldatából állott, melynek felületi feszültsége a levegőben 20 C°on 70—95 din/cm volt. 40 Alkamas sók pl. az alkálifémek, vagy az ammónium, az alkáliföldfémek, az alumínium, vas, mangán, cink és magnézium kloridjainak a kereskedelemben előforduló válfajai. A fentemlített fémek vagy katió-45 nok kloridjai az illető nitrátokkal, vagy az alkálifémek vagy az ammónium szulfátjaival, biszulfátjiaival, tioszulfátjaival, szulfi tjei vei, biszulfitjeivel, ortofoszfátjaival, metafoszfátjaival, pirofoszfátjaival, §0 ill. a vas, alumínium, cink, mangán vagy magnézium szulfátjaival, melyeknek töménysége akkora, hogy gyorsabban nedvesítik az acelat vagy vasoxidokat, ill. jobban tapadnak ezeknek felületéhez, 55 mint az aszfalthoz. Kálciumnitrátnak 1.45 sűrűségű vizes oldata 15.50 C°-nál alkalmas hártyát vagy bevonatot létesít, amelyet a dob felületére mázolhatunk vagy fecskendezhetünk. 1 dobhoz vagy hordóhoz kb. 100 cm3

bevonat- 60 anyag kell. Amikor az oldat a dob belső felületét teljesen beborította vagy benedvesítette, az aszfaltot a szokásos töltési hőmérsékletnél a bevonatnak még nedves állapotában töltjük be a tartályba, mely 65 hőmérséklet nem elegendő a nedvesség élpárologtatására. A födelet ugyanazzal a bevonatanyaggal kezelhetjük és helyzetében rögzíthetjük. 2. A tartály belső felülete olajos vagy 70 zsíros volt. Ekkor az 1. példában említett oldatokat nem lehetett sikerrel használni, mert a vizes oldat a tartályhoz tapadt olaj vagy zsír folytán nem nedvesíthette meg és nem tapadhatott a tartály felületéhez. 75 A tartályt az olaj és zsír eltávolítása céljából felhevítettük, majd az 1. példa szerinti oldatok valamelyikét a tartály felületére felraktuk és az aszfaltot az ismertetett módon betöltöttük. A tartályt esetleg 80 olaj- vagy zsíroldószerrel mossuk. Ha a tartály felületét az olaj vagy zsír csak kis mértékben szennyezi, akkor a hártyaképző anyag szappanoldat, melynek mineműségét és töménységét úgy válasz- 85 tottuk meg, hogy könnyebben nedvesítse a tartály kissé olajos felületét, ill. jobban tapadjon hozzá, mint az aszfalt felületét, ill. felületéhez. A káliumszappanok a kereskedelemben 90 „lágyszappan"-nak nevezett fajtája igen alkalmas a találmány céljaira; alkalmas oldat, pl. 8—15 súly %-os oldat desztillált vízben, melyhez valamely higroszkópos anyagot, pl. csekély mennyiségű glicerint 95 keverünk. Más, vízben oldható szappanok oldatai is használhatók, esetleg más adalékokkal, pl. nátrium- vagy káliumszilikáttal, ammoniumhidroxiddal, többértékű alkoholokkal, pl. glicerinnel. Ezek az ada- 100 lékok csökkentik az oldatoknak az aszfalttal szembeni nedvesítő és tapadóképességét, de növelik a tartály belső felületével szembeni nedvesítő és tapadó képességüket. 105 3. A tartály belső felülete nagyon rozsdás volt és vagy oxidrészecskék vagy reve vagy más dudorok nyúltak ki felületéből; ezek a kiszögelő részecskék az igen vékony hártya áttörése után az aszfalt felületével 110 érintkezésbe jutva, ennek a tartály felületéhez való tapadását elősegítették volna. Ebben az esetben a hártya anyaga töltőanyagot szuszpenzióban tartalmazó folyadék volt, mely töltőanyag a felületet 115 simává és homogénné tette. A célra alkal-