109401. lajstromszámú szabadalom • Aszfalt-tartály és eljárás előállítására

Megjelent 1934. évi április hó 16-án. HAGYA!! KIRÁLYI ^^® SZABADÁIiD BÍRÓSÁG SZABADALMI LÉTRÁS lOÍMOlv SZÁM. — Xí/b. OSZTÁLY, y*® O Aszfalt-tartály és eljárás előállítására. Mc. Connell Sanders James vegyész London. A bejelentés napja 1933. évi április hó 8-ika. Nagybritániai elsőbbsége 1932. évi április bó 13-ika. A találmány aszfaltot tároló fémtartály, pl. hordó, dob. Aszfalton az alábbi leírás­ban szilárd, félszilárd vagy képlékeny bitumenes anyagot értünk, pl. bitument, 5 kátrányt vagy szurkot, még pedig mind a természetben előforduló, mind nyersolaj, szénkátrány stb. és ezek származékainak desztillációja, elgőzölögtetése vagy besűrí­tése útján kapott, mesterséges termékeket. 10 Ezek az anyagok, vegy és fizikai tulajdon­ságaik folytán, fémek felületeihez való ta­padásra hajlamosak. Az aszfalt azért tapad a fémfelülethez, mert — tekintet nélkül arra, vájjon meg-15 ömlesztett vagy szobahőmérsékleten meg­dermedt aszfaltról van szó — felületi fe­szültsége kisebb a fémekénél és a tapadás feltételeit az aszfalt-fém érintkezési felü­letén fellépő felületi energiának az a tö-20 rekvése szabja meg, hogy minimális ér­téket igyekszik elérni. Az aszfaltot, használat céljából mechani­kai úton, kikaparással, de hevítés nélkül távolítják el a tartályból. 25 Aszfaltnak a tartály fémfélületéhez való tapadásának meggátlására, eddigelé a tar­tály belső felületét agyaggal, mésszel vagy rokonanyagokkal vonták be. Ez a bevonat az aszfalt kikaparásánál könnyén vált lö 80 á tartály faláról. Az eddigi bevonatok nem váltak bé, mert mechanikai szilárdságuk csekély és rosszul tapadnak a fémhez. Ha a tartály kezelésé vagy szállítása közben a bevonat repedezett vagy lepattogzott, 85 az aszfalt a keletkezett folytonossági hiá­nyokon a tartály fémfalához jutott és oda­tapadt. E bevonatok tóvábbi hátránya, kogy rendesen hozzátapadtak a tartályból eltávolított aszfálthoz, melyfleknem csu­pán külső megjelenését, hanem ipari hasz- 40 nálhatóságát is károsan befolyásolták. Az e hátrányok kiküszöbölését célzó ta­lálmány eljárás az aszfalt felvételére való fémtartályok belső felületének vagy a fém­tartályok falain esetleg már az aszfalt be- 45 vezetése előtt jelenlévő, az aszfalttól külön­böző anyagok felületének kezelésére, mely az aszfaltnak az említett felületekhez való tapadását tetemesen csökkenti vagy el­enyészti, úgyhogy a két anyag (fém-asz- 50 falt) sokkal könnyebben válik el egymás­tól mechanikai úton. A találmány szerinti eljárás lényege az, hogy a tartály belső felületére oly folyé­kony vagy félfolyékony hártyát vagy be- 55 vonatot rakunk fel, melynek tapadása a tartály belső felületéhez nagyobb, mint a hártyának vagy bevonatnak belső kohé­ziója, de az aszfalt felületével szembeni adhéziója kisebb a hártyák vagy bevona- 30 tok belső kohéziójánál, úgyhogy a hártya vagy bevonat jobban nedvesíti, tapad, ill. egyesül, a fémtartály felületét, ill. felüle­téhez. ill. felületével, mint az aszfalt felü­letét, ill. felületéhez, ill. felületével. A hár- 95 tyák vagy bevonatok tehát szelektív ha­tásúak, mert a tartály felületével szemben vonzók, de az aszfalt felületével szemben taszítók. Az alkalmazott hártyák vagy be­vonatok tehát a fémtartályok természetes 70 felületeit vagy azokra felrakott más anya­gok, pl. oxidok felületeit, vagy agyag-, mész-, cink-, vagy festékbevonatokat he­lyettesítenek. A fémfelületekre felrakott filmek vagy 76 bevonatok vízben oldható sók- oly tömény vizes oldatai lehetnek, melyeknek felületi feszültsége nagyobb az aszfalt, ^é kisébb

Next

/
Oldalképek
Tartalom