109314. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasuti síntalpak és más tárgyak előállítására cementből vagy azbesztből

Megjelent 1934. évi április hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 109314. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Eljárás vasúti síntalpak és más tárgyak előállítására cementből vagy azbesztből. Isman Humbert mérnök Trieste és Modiano Hektor gyáros Bologrna. A bejelentés napja 1933. évi január hó 21-ike. A találmány eljárás újszerű vasúti síntalpak előállítására, melyek a gyakorlatban megkövetelt szilárdsági követelményeknek megfelelnek, könnyűek és olcsók, 5 Valamint nagyon rugalmasak, továbbá más oly tárgyak előállítására is, szemcsés vagy rostos anyaggal kevert hidraulikus cementből, amelyek az eddig ismeirt eljárásokkal nem voltak előállíthatók. 10 Vasúti síntalpaknak cementből és azbesztből való előállításánál, a találmány értelmében, a következőképpen járunk el: A bányákból jövő, már megszitált, nyers azbesztet, melynek rosthossza mintegy 15 1—3 cm, célszerűen szétzúzzuk és felaprítjuk, miáltal az egyes rostok teljesen szétbomlanak és egymástól szétválnak. E kezelés után az azbesztet a cementtel oly mennyiség-arányokban keverjük, ame-20 lyek 5—20% súlyrész azbeszt és 95—80% száraz cement között ingadozhatnak. Az anyagokat tetszőleges módon keverhetjük; a lemért anyagokat pl. belül radiális szárnyakkal ellátott, forgó dobba vagy 25 lengő vagy rázó mozgást végző, ferde felületekkel ellátott készülékbe vezethetjük vagy más tetszőleges módon keverhetjük -úgy, hogy minden egyes azbesztrost a ce-I menttel bensően elkeveredik vagy más 30 szóval, minden egyes azbesztrostot cementfátyol vesz körül. Az ilyen módon kapott száraz keveréket közvetlenül használjuk a kívánt tárgyak formázására. E formázó eljárást a 35 mellékelt rajzok kapcsán írjuk le részletesebben. Az 1., 2. és 3. ábrák az eljárásnál alkalmazott sajtoló formát hosszmetszetben és , alaprajzban szemléltetik. A 45 50 4—10. ábrák keresztmetszetben mutat- 40 jak a megmunkálás különböző, egymásra következő fázisait. A 11—14. ábrák a módosított eljárás egymást követő fázisait keresztmetszetben mutatják. A sajtoló készülék a tulajdonképpeni formát alkotó, derékszögű négyszögalakú (a) keretből, hat (b) oldalkölyüből, a (c) középkolyüből és a (d) alaplemezből áll, melynek felületén számos csatorna van, amelyek a lyukasztott (e) bádoglemez lyukainak felelnek meg. E lyukak, a sajtoló folyamat közben, a fölös mennyiségű vizet vezetik el. A keveréknek *a sajtoló formába való 55 töltése négy fázisban, pontosan lemért mennyiségekben, annak a vastagságnak megfelelően történik, amilyennel a kész darabot elő akarjuk állítani. Mint a 4. ábrából láthatjuk, a formában mindenek- 60 előtt a száraz keverék szabályos (I) rétegét képezzük, mire az (f) vasfegyverzetet helyezzük el és azután további (II) keverékréteget viszünk fel. Ezután a hat (b) oldalkölyüt helyezzük 65 el (5. ábra), amelyek a rákövetkező sajtolásnál a formát alkotják; ezt követőleg a lemért (III) száraz keverékréteget terítjük el, majd a (g) fegyverzetet rendezzük el és végül az utolsó (IV) keverékréteget 70 visszük be. Ezután a cement lekötésére szükséges vízmennyiséget vagy vizes oldatot adjuk hozzá, amelyet a (IV) réteg felületén tetszőleges módon, és bőségesen osztunk el. A formában lévő anyag lágy- 75 sága folytán a víz magától, teljesen a masszába hatol; a víznek a masszába való hatolása később, a sajtoló folyamat