109286. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó lendkerékmágnesekhez
Megjelent. 1934. évi április hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109386. SZÁM. — XXa/2. OSZTÁLY. Szabályozó lendkerékmágnesekhez. Fichtel & Saclis A. G. cég1 Schweinfurt. A bejelentés napja 1932. évi november hó 18-ika. met országi elsőbbsége 1931. évi november hó 21-ike. Találmányunk elégési motornak lendkerekébe beépített, a gyújtáshoz és villamos lámpák táplálásához, szükséges áramot előállító gép, mely különösen motoros 5 járművekhez való. Az ilyen lendkerékmágneseknél a világítási áram számára külön csévéket szoktak alkalmazni. Ekkor azonban az a hátrány mutatkozik, hogy az előállított villamos áram feszültsége a 10 motor fordulatszámával változik és ennélfogva a világítás kisebb fordulatszám esetén ki nem elégítő, nagyobb fordulatszámok esetén pedig a lámpák izzószálát veszélyezteti. Kívánatosnak mutatkozik 15 tehát, hogy csakis meghatározott feszültségű áramot állítsunk elő. Az említett hátrányok elhárítására találmányunk szerint a lendkerékmágnes oly szabályozó szerkezettel van felszerelve, mely meghatáro-20 zott nagyságú fordulatszámoknál az áramot közvetlenül az illető feszültségnek megfelelő lámpába vezeti, a motor nagyobb fodulatszámai esetén pedig az áram feszültségét csökkentő ellenállást 25 kapcsol be. A találmányunk szerinti szabályozóberendezés mozgathatóan hordott lendítő súlyból áll, mely a röpítőerő hatására egy érintkezőberendezést úgy befolyásol, hogy az áram a fodulatszámoknak 30 megfelelően különböző utakat járhat át. A rajz a találmány szerinti, szabályozóval felszerelt lendkerékmágnesnek és a hozzátartozó lényeges alkatrészeknek foganatosítási példáját vázlatosan mutatja, 35 Az 1. ábrán a lendkerékmágnes belső részeinek oldalnézete látható: a 2. ábra az l. ábra II—II vonala mentén vett metszet. A szokásos módon egy elégési motor (7) lendkerekébe beépített lendkerékmágnes 40 állandó (3) mágneseivel ós (3a) sarksaraival a helytálló alaplemezen elrendezett és egymással (20) vezeték xitján összekötött, a világítási áram előállítására való (4) armatúra tekercsek és az (5) gyújtóáramt ok eres körül forog. A (4) tekercselések 45 egyik vége pl. a tok belső oldalának közepén, célszerűen elszigetelten elrendezett (6) érintkezőhöz csatlakozik, melyhez a forgó (7) lendkerékre elszigetelten erősített, (9) érintkeződarabbal felszerelt (8) rugó 50 támaszkodik. A (8) rugó másik vége (10) érintkeződarabot hord, melyhez nyugalomban lévő gép esetében, továbbá kisebb és közepes fordulatszámok esetén a (11) ellenérintkező szorul, mely a rajta levő 55 (12) rugó hatása alatt áll, s melynek szabad vége az érintkeződarabon kívül (13) lendítősúlyt is hord; e rugó másik vége 14-nél a (7) lendkerékre van erősítve, tehát az (M) tömeggel van összekötve. A 60 lendkeréktől elszigetelt (10) érintkeződarab még mellékáramú (15) ellenálláshoz csatlakozik, melynek másik vége a tömeggel (pl. a lendítőkerékkel) 16-nál van öszszekötve. A második, a (4) tekercselések- 65 tői kiinduló (17) huzal a (18) izzólámpa egyik sarkához vezet, melynek másik sarka (19) vezetékkel az (M) tömeghez van kötve, amivel az áramkör zárul. Az áramkörbe a szükséghez képest kapcsolók 70 stb. lehetnek beiktatva. A berendezés működésmódja a következő : A (4) gerjesztő csóvék tekercselése olyan, hogy a létesített feszültség rendes 75 fordulatszámoknál a lámpafeszültségeknek megfelel. E fordulatszámoknál a (12) rugó ereje biztosítja az áramátmenetet a (10) és (11) érintkező helyen. Az áram ebben az esetben a (4) csévéktől a (6) érint- 80
