109214. lajstromszámú szabadalom • Felvételre alkalmas hanglemez borítékkal

31es Jelent 1934. évi április hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109214. SZÁM. — Xl/h. OSZTÁLY. Felvételre alkalmas hanglemez borítékkal. Krajcsovich Gábor fordító Budapest. A bejelentés napja 1932. évi julíus hó 28-ika. A találmány hanglemez, amely lehetővé teszi, hogy akármelyik közönséges hang­lemez-beszélőgéppel, úgynevezett gramo­fonnal, felvételeket csinálhassunk, anél-5 kül, hJogy bármily előkészület vagy vala­mely segít ők ész ül ék használata szükséges volna, továbbá a hozzátartozó boríték, amelyben a hanglemezt nyitva, úgy mint az „értéknélküli" mintákat levélpostával 10 el lehet küldeni, anélkül, hogy a hangle­mez megsérülhetne. Ha eddig közönséges gramofonnal fel­vételt akartunk eszközölni, szükséges volt először vezetőkészüléiket a beszélőgépre 15 rögzíteni, hogy ia hangdoboztű ne kört, hanem a lemez középpontja felé csigavo­nalat (spirálist) leírjon. Ezen, a minőség és kivitel szerint többé A-agy kevésbbé költséges vezetőkészülékek 20 eléggé komplikált használata a jelen hanglemeznél szükségtelen. Az I. ábra mutatja a hanglemezt (h), amely homogén anyagból, karton-, gela­tm-, celulloid- vagy fémlemezből áll. 25 Ezt a hanglemezt bevésett, sajtolt vagy a lemezzel egyszerre öntött hangtalan ve­zetőspirálissal (sp) látjuk el. Ha felvételt .akiarunk készíteni, úgy já­runk el, minha már felvétellel ellátott le-80 mezt játszanánk le. A lemezt egyszerűen a gramofon forgóikorongjára fektetjük, a liangdoboztűt a vezetőspirális külső kezdő vonalára tesszük és elindítjuk a gépet. Ahogy ia korong mozgásba jön, a g'ra-35 mofon-hangnyílásba vagy tölcsérbe beszé­lünk vagy énekelünk. A hangdoboztű a vezetőspirális álital magától a középpont felé tart és egyszersmind a hangrezgése­ket ugyanabba a spirálisba, tehát lemezbe 40 vési. Az így elkészített felvétel rögtön ugyanazon módon lejátszható. Ha a lemezt mint „beszélt" levelet pos­tával el akarjuk küldeni, betesszük a kar­tonból vaigy bádogból készült borítékba 4.5 (ábra II., III., IV.), úgy hogy a lemezfüleken (f) és a boríték jobboldalán (j) levő lyu­kak (1) és (li) egyezzenek. Azután a borí­ték bal részét (b) áthajtjuk, miáltal en­nek a lyukak (1) és Oi) szintén egyeznek. 50 Ezen lyukakon keresztül fémkapesokat, úgynevezett mintakapcsokat fűzünk és azokkal lezárjuk a borítékot. A boríték ott, ahol a lemez úgy van el­helyezve, hogy a lemez felületei érintette- 55 nek maradnak, azaz a lemezen alul és felül, egy-egy dobozszerű, bordákkal (c) megerősített magassajtol ássál (d—d) van ellátva, amely a lemezt minden, főképpen a lebélyegzés és hajlítás által lehetséges 60 megrongálástól megóvj a. A boríték, illetve a hanglemez össze­hájlítáfeia lehetetlen, mert azt a magasra sajtolt doboz, de különösen a doboz bor­dái, amelyek a felső lapon függőlegesen 65 és az alsó lapon vízszintesen futnak, ki­zárják. A boríték alsó lapja hossziabb és ezen meghosszabbító része (ji) a címzésre és a levélbélyeg felragasztására szolgál. 70 A II. és III. ábra mutatja a nyitott üres borítékot. A IV. ábra mutatja a borítékot összehajlítva, a már bentlevő hanglemez­zel együtt. Szabadalmi igények: 75 1. Beszélőgépek (gramofonok) általi felvé­telekre alkalmas, átlyukasztott fülek­kel (f) ellátott hanglemez (h), azzal jel­lemezve, hogy ezen lemezt vésett, saj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom