109202. lajstromszámú szabadalom • Ágfogókészülék faágnyesőkre

31esJelent 1934. évi április hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 109202. SZÁM. — X/k. OSZTÁLY. Ágfogó készülék faágnyesőkre. Bognár János ny. pénzügyőri fo vigyázó Rábatamási (Sopron m.) A bejelentés napja 1932. évi október hó 7-ike. A találmány szerinti készülék célja az, hogy amidőn, valamely faágat (kertnyíró-, hernyózó- stb. faágnyeső-) ollóval levágunk, akkor az a már lemetszett részt 5 fogvatartsa; mert eddig például az 5. ábra szerinti ollóval lemetszett részt, még külön ki kellett kaparászni a sűrű ágak közül. Ezt a célkitűzést valósítja meg az 1. 10 ábra szerinti készülék, illetve ilyennek az illető ollóra való alkalmazása. A készülék kettős és pedig jobboldali (16—28) és baloldali (29—40) rugóacélhuzalból kiképzett részből áll. A (21) körrész [amely (22— 15 23)-ig alul még csavarosan folytatódik] egyenlő a (33) körrésszel [ez is alul (34— 35)-ig szintén csavarosan folytatódik] és a (25) körrész [ez is alul (26—27)-ig szintén, csavarosan, folytatódik], pedig egyenlő a 20 (37) körrésszel [amely (38—39)-ig alul szintén csavarosan folytatódik]. Ügyszintén egyenlő a (23—24) szárrész a (35—36) szárral, sőt azonkívül még egyenlő szög elhajlással állnalk, saját (k), illetve (i) és 25 (j) fogószárakhoz képest. A (27—28) és (39—40) SS-alakoknak egymással szintén egyenlőknek kell leimiök s ezeknél, valamint a (25) és (37) köröknél a hely mérvéhez képest a minél nagyobb kiterjedésre 30 [a (27—28) és (39—40) SS-alakoknak azonban csak hosszúságát értve ez alatt]; továbbá az okvetlenül szükséges mérvű hajlékonyság és rugékonyság figyelembe vétele mellett, a minél nagyobb vastagságra 35 kell törekedni avégből, hogy az 1. ábra szerinti egész készüléknek kifelé való billegését a lehető legkisebb mérvre csökkentsük, illetve, hogy. az egész készüléknek a használat alkalmával való összenyomódása következtében, a (19) pontnak 40 minél kisebb mérvű le-felingása álljon be. Befelé való billegést meggátolják a (22— 23, 26—27, 34—35) és (38—39) alácsavarodások, amelyek t. i. állandóan súrolják a 2. és 3. ábra szerinti alakokat, illetve a 45 késpengéket. Az egész készülék (1. ábra) tehát a (28), illetve (40) pontig fokozatosan, de legfeljebb kétszeresre vastagodó rugóaoélból készül és az (a, b, e) ós (f) helyeken keresztül 50 a 2. és 3. ábra szerinti lágyvasalapokra és pedig az (al, bl, el) és (fi) lyukakba szegecselendő. Ezek a lágyvas-alakok pedig a (c, d, g) és (h) lyukakon át az illető ollóra, például az 5. ábra szerinti (cl, dl, 55 gl) és (hl) lyukakba alkalmazandó csavarokkal erősítendők meg oly helyeken, hogy a (19) pont (1. álbra) a (13) és (14) pont fölé kerüljön. A fogószárak (k) és (i, j) alakjai a kések éleinek [5. ábra (14— 60 15)-ig és (13—14a)]-ig alakjaihoz alkalmazkodnak és az elhelyezésnél semmi esetre sem szabad hátrább (hanem inkább pár miliméternyire előbbre) állniok az ollókéseik éleinél, mert különben az az 65 eset is beállhat, amidőn bár az ág már le van metszve, de megfogva még nincs. Világos, hogy a közbeeső (A) ágat a (k) szál az (i) és (j) részek közé (keresztmetszet a 6. ábrán) való hatolásával fogja 70 meg. Ha pedig nincs körbefogott ág és az olló mégis működik, akkor sem bújhat át a (k) száír az (i) és (j) szárak között egészen, de nem is szorulhat közükbe, mert a (20) pontnak (1. ábra) a (31—32) pontok 75 közé esése következtében előbb megáll és