109187. lajstromszámú szabadalom • Cipőbetét

Meg-jelent 1934. évi április hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109187. SZÁM. — I/b. OSZTÁLY. Cipőbetét. Frei & Kasser A. G. cég Zürich (Svájc). A bejelentés napja 1933. evi január hó 28-ika. Az eddig sorozatosan előállított cipőbetéteknél nem vették tekintetbe a lábnak három alátámasztott rendes felfekvési pontját; a lábnak magának kellett hosszabb 5 viseléssel ágyazását létesíteni. Ismeretes azonban az, hogy a természet fellépésre csak a sarokcsontot és különösen még az első és ötödik lábcsontközépfejet szánta. A három felfekvési pontnak ennélfogva 10 mélyen kell feküdni és képeseknek kell lenniök arra, hogy a betét három mélyedésébe ágyazódjanak. A találmány célja az ismert betétek mindeme hátrányainak kiküszöbölése és a 15 láb számára oly betét létesítése, mely azt már eleve helyesen ágyazza és az egészségesebb helyzetet és a járásnál a biztos tartást már előre biztosítja. Ezt az ágyazást azzal érjük el, hogy a kérdéses három 20 támasztópontot úgy tesszük szabaddá, hogy a cipőbetétnek alattuk fekvő részeit vékonyan hagyjuk, még pedig úgy, hogy azokon a helyeken bélést nem alkalmazunk. Azonkívül azonban a betétnek ezt a három 25 helyét a talpon bekalapálással még megfelelően kimélyítjük. A betétnek ez a különös kiképzése azzal jár, hogy azzal, hogy az első és ötödik lábközépfejcsontot mélyre helyezzük, a 30 szükséges lábközépalátámasztás még kevésbé erős kivitelnél is nagyobb hatású; éppen a lábközéprésznek a cipőben való terhes felvitele ezáltal minimumra csökken és a nagy- és kisujjbütyök magasságá-85 ban az aranyira féltett nyomási helyeket, a cipőfelsőbőrön való felesleges súrlódásokat és csatos cipőknél az előlapnak a láb húsába való bevágását elkerüljük. A cipőnek a láb számára rendelkezésre álló helyét tehát csupán kevéssé befolyásoljuk 40 hátrányosan. A támasztótestzsebeket nem kell közvetlenül a talpon elrendezni, hogy a láb számára több helyet kapjunk. A bélés különös kialakításával és annak a talpon oly 45 módon való elrendezésével, hogy a fentemlített három pontot kihagyjuk, pl. a sarokbélésen belül és kívül két lebeny keletkezik. Ezt a két lebenyt magában alkalmazhatjuk, anélkül, hogy bárminemű más 50 támasztótestre szükség volna, szupinációs vagy pronációs kiigazításokra, annyiban, hogy az első esetben a külső saroklebenyt és utóbbi esetben a belső saroklebenyt elhagyjuk, illetve levágjuk. Mivel a bélés- 55 nek a vastagsága 1—1.72 mm. szupinációs vagy pronációs hatást kapunk, azonban munkát, időt és pénzt takarítunk meg azzal, hogy a külön támasztótesteknek alkalmazása ily módon feleslegessé vált. A leg- 60 lényegesebb azonban az, hogy a leírt egyszerű módon a betét a sarkon is csak rendkívül kevés helyet igényel, mivel először is a sarok a béléskihagyás és a felsőbőr kikalapálása folytán már elég mélyen 65 fekszik és másodszor külön szupinációs vagy pronációs ékek elkerülésével nem túlságosan súlyos esetekben a sároknak szükségtelen magas ágyazása nem lép fel és ezzel anaiak a cipőből való kibújása, illetve 70 a cipőnek laza ülése kizártnak látszik. Nyilvánvaló, hogy annak következtében, hogy á jelen esetben a láb rendes fellépési helyeire különös tekintettel vagyunk, ami a betét különös megmunkálásával jár, 75 a betét maga a cipő aljához sokkal jobban alkalmazkodik és sokkal kevésbé tűnik idegen testnek a viselés első napjától fogva.