109182. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidbevonatok tulajdonságainak és jellegzetességeinek megváltoztatására vagy módosítására

tartalmazhat. Jóllehet már 0,1 súlyszázalékos oldatot is hatásosnak találtunk és a maximális oldhatóságnak megfelelő menynyiségű sót tartalmazó oldatok is előnyö-5 sen használhatók, ipari használatban — amennyiben ezt az oldhatósági viszonyok megengedik — célszerű mintegy 1 vagy 2% -os oldatokat alkalmazni. Az oldatot olykor esetleg fel' kell frissíteni, mert az 10 a használat folytán kimerül vagy hatástalanná válik. Az oxidbevonatú alumíniumot addig hagyjufc bemerítve a forró vagy forrásban lévő oldatban, míg a kívánt hatás be 15 nem következik. A kezelési idő a kívánt bevonat és a kívánt hatás szerint változik. Tartama rendszerint kb. 2 és 30 perc között van. Az elért hatások ismertetésére az aláb-20 biakban a találmány szerinti eljárási több alkalmazási lehetőségét említjük fel. Sokszor az oxidbevonatot aluminiumeszközökön, pl. tartályokon, jégfagyasztó edényeken stb. létesítik. Ilyenkor a; be-25 vonatot nem színezik, mert az oxidbevonatú alumínium természetes színét akarják megtartani. Az efféle tartályok és edények gyakran kolloid állapotú vagy egyéb, színes folyadékokkal érintkeznek, 30 melyek, az oxidbevonattól adszorbeálva, utóbbit szennyezik. Ha a bevont tárgyat a találmány szerinti sóoldatokban kezeljük, a bevonat lényegileg pórusmentes és impermeábilis lesz, úgy, hogy a szennye-35 ződési veszély megszűnik vagy lényegesen csökken. Ha a találmány szerinti eljárást ily módon alkalmazzuk, kívánatos olyan sóoldatokat venni, melyek maguk sem színezik az oxidbevonatot vagy nem hat-40 nak színezőanyagok csávázószereként. Az aluminiumtárgyon továbbá színes oxidbevonat, vagy pedig olyan bevonat lehet, melynek pórusaiban a bevonat ikorrozzióállóságát növelő anyag, pl. nátrium-45 szilikát van. Az ilyen bevont aluminiumtárgyak használatkor roncsoló külső hatásoknak, pl. nedvességnek, az általános időjárási viszonyoknak, oldószereknek stb. lehetnek kitéve, melyek a színező vagy egyéb 30 anyagokat a bevonat pórusaiból eltávolítani törekszenek. A bevont tárgyat, a találmány szerint, az ismertetett csoportba tartozó sóoldatokkal kezelve, a bevonat teljesen vagy lényegileg impermeábilissá 35 válik és egyszersmind a hasznos anyag, nevezetesen színező vagy egyéb szer, többé-kevésbbé tartósan kötve marad az oxidbevonat pórusaiban és oldószerek stb. hatása ellen védve van. Ha oxidbevonatú aluminiumtárgyat 60 szerves festék oldatába) mártunk, ami az iparban gyakori eset, a festék legnagyobb része, mely visszamarad a tárgyon, miután ezt a festékoldatból kivettük és leöblítettük, az oxidbevonatban adszorbeá- 65 lódilc, a festék bizonyos mennyisége azonban, mely a bevonat felszínén vagy ahhoz közel van, nem kapcsolódik olyan erősen a bevonathoz. Ennekl következtében a festéknek ez a része használat közben 70 könnyen ledörzsölődik. E hátrány kiküszöbölésére a színezett bevonatot bőrrel szokták csiszolni, ami azonban sokszor költséges művelet és kicsiny tárgyak esetén, pl. gomboknál és tűknél, gyakor- 75 latilag kivihetetlen. A tárgyat a találmány szerinti eljárásnak megfelelően kezelve, a felszínen vagy ennek közelében levő festék lényegileg rögzítődik a felületen, úgy, hogy foltképződés vagy egyéb 80 káros elváltozások minimumra csökkennek. Ámbár a fent ismertetett sóoldatok általános csoportjának bármelyik tagja, kisebb-nagyobb mértékben a vázolt hatáso- 85 kat eredményezi, bizonyos sókat — mint már lemlítettük — előnyben ^részesítünk a többi fölött. Ilyenek: nikkelacetát, kobaltacetát, nikkelszulfát, és kobaltszulfát. Ezek közül a sók közül is általában az 90 aeetátok a legjobbak. Pufferanyagok, mind szulfátok, mind pedig acetátok oldataiban előnyösen alkalmazhatók. Szabadalmi igények: 1. Eljárás oxidbevonatok tulajdonságai- 95 nak és jellegzetességeinek megváltoztatására vagy módosítására, melyre jellemző, hogy az említett felületeket gyenge bázisú fémek sójának oldatába merítjük és hidrolízissel a fémnek lé- 100 nyegileg oldhatatlan vegyületét csapjuk ki az oxidbevonatban. 2. Az 1. alatt igényelt eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a hidrolízist az oldatban a zavarosodás 105 bekövetkeztéig fokozzuk és hogy az oldat nem tartalmaz lényegesebb menynyiségű pelyhes csapadékot. 3. Az 1. vagy 2. alatt igényelt eljárás foganatosítása módja, melyre jellemző 110 hogy az oldatnak, melybe a felületeket merítjük, hőmérséklete 40 C°-nál nagyobb. 4. Az 1—3. igények bármelyikében védett eljárás foganatosítási módja, melyre 115 jellemző, hogy a felületeket gyenge