109176. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dielektromos tehermentesített kötések előállítására villamos kábelek

Megjelent 1934. évi április lió 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109176. SZÁM. — VII/g. OSZTÁLY. Eljárás dielektromosan tehermentesített kötések eló'állitására villamos kábelek végén az ólomköpeny és a szigetelés között. Societa Iíaliaiia Pirelli cégr Milano. A bejelentés napja 1931. évi július hó 23-ika. Olaszországi elsőbbsége 1930. évi július hó 25-ike. „ Villamos kábcltelepek összekötőponljainak létesítése végett a kábelvégen az ólomköpenyt le kell vágni, úgy hogy az ólomköpeny vége alatt fekvő érszigetelésben 5 a villamos mező egyenlőtlen lefolyású, ami az átütés veszélyét növeli. A mező kiegyenlítése végett a kábelköpeny végével féjnes hüvelyt kötnek össze, melynek felülete célszerűen az elektromos mező egyik 10 niv'ófelülete mentén halad és amelyet egészben vagy részben kellő eilenálású anyaggal, pl. papirostekercsből készült bunkóval töltenek ki. Ez a fémköpeny, amely fémszalagokból vagy fémezett papírszala-15 gokból állhat, üregek elkerülése végett a villamos mező körzetében minden pontján szorosan kell, hogy felfeküdjék a szigetelőfelületre. A fémrétegnek az ólomköpeny végével való oly összekötése, hogy 20 az átmenet pontján a fémréteg és az ólomköpeny között üregek ne képződjenek, nehézségeket okoz. Ezeket a hátrányokat az ólomköpeny és a szigetelés közötti dielektromosan teher-25 mentesített kötéssel úgy küszöböljük ki, hogy a találmány értelmében a villamos kábel végén az ólomköpeinytől megfosztott és célszerűen tekercsbunkóval körülvett kábelszigetelésre fémdrótot, pl. ónozott 30 vörösrezet vagy ólomdrótot tekercselünk, amelyet az ólomköpennyel vezetőileg kötünk össze. A fémréteg és a szigetelés közötti átmenetnél üregek képződését úgy gátoljuk meg, hogy az ólomköpeny végét g5 egy darabon felhajlítjuk és a fémdrótot e félhájlított ólomköpeny alá helyezzük, A találmány szerint készült kábelvégeit az 1. és 2. ábrák az előállítás különféle fázisaiban mutatják. (1) az erek szigetelése, (2) a tekercsbunkó alsó vége, amely 40 a (3) ólomköpeny irányában folytonosan vékonyodik. A találmány értelmében az ólomköpenyen, egyik végétől számított néhány centiméternyi távolságban, egy vagy több menetben (4) drótot fektetünk. Ezután 45 az ólomköpenyt egymással párhuzamos irányokban peremétől hosszirányban, cca 15 mm hosszúságban két helyen behasítjuk. Az így keletkezett (5) ólomnyelvet, pl. közönséges keménygumivésővel leemel- 50 jük és fogóval a rajzolt helyzetbe visszahajlítjuk. Ezután a vésővel az ólomköpeny és az érszigetelő közé óvatosan behatolunk és az ólomköpeny végét köröskörül a vezetékszigetelésről leemeljük és az 1., vala- 55 mint a 2. ábrából látható tölcséralakra hajlítjuk. A köpenydrót szabad végét ezután a (6) helyen az ólomköpenyre forrasztjuk, vagy azon más módon erősítjük meg, mindenesetre azonban úgy, hogy a 60 kötés villamosan vezető legyen. Igy pl. az összes (4) meneteket ráhegeszthetjük az ólomköpenyre. Ezután a drót szabad végét a tölcsérszerűen felhajlított köpeny peremhasítékán át az ólomköpeny felhaj- 65 lított része alá vezetjük és a vezeték szigetelésére spirális menetekben feltekercseljük, úgy hogy az részben még ráfeküdjék a (2) tekercsbunkó alsó végére. Eközben a (7) meneteket szorosan egymás mellé 70 fektetjük. Ezt a szoros egymásrafekvést, úgy érjük el, hogy a meneteket keménygumikalapáccsal egymáshoz és a vezetékszigeteléshez sajtoljuk, úgy hogy a menetek és a vezetékszigetelés között légterek ne 75 maradjanak. Ezután a felhajlított tölcsérszerű részt ismét lehajlítjuk és az alatta fekvő drótmenetekre kalapáccsal vagy