109176. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dielektromos tehermentesített kötések előállítására villamos kábelek

Megjelent 1934. évi április lió 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109176. SZÁM. — VII/g. OSZTÁLY. Eljárás dielektromosan tehermentesített kötések eló'állitására villamos kábelek végén az ólomköpeny és a szigetelés között. Societa Iíaliaiia Pirelli cégr Milano. A bejelentés napja 1931. évi július hó 23-ika. Olaszországi elsőbbsége 1930. évi július hó 25-ike. „ Villamos kábcltelepek összekötőponljai­nak létesítése végett a kábelvégen az ólom­köpenyt le kell vágni, úgy hogy az ólom­köpeny vége alatt fekvő érszigetelésben 5 a villamos mező egyenlőtlen lefolyású, ami az átütés veszélyét növeli. A mező ki­egyenlítése végett a kábelköpeny végével féjnes hüvelyt kötnek össze, melynek felü­lete célszerűen az elektromos mező egyik 10 niv'ófelülete mentén halad és amelyet egész­ben vagy részben kellő eilenálású anyag­gal, pl. papirostekercsből készült bunkó­val töltenek ki. Ez a fémköpeny, amely fémszalagokból vagy fémezett papírszala-15 gokból állhat, üregek elkerülése végett a villamos mező körzetében minden pont­ján szorosan kell, hogy felfeküdjék a szi­getelőfelületre. A fémrétegnek az ólom­köpeny végével való oly összekötése, hogy 20 az átmenet pontján a fémréteg és az ólom­köpeny között üregek ne képződjenek, ne­hézségeket okoz. Ezeket a hátrányokat az ólomköpeny és a szigetelés közötti dielektromosan teher-25 mentesített kötéssel úgy küszöböljük ki, hogy a találmány értelmében a villamos kábel végén az ólomköpeinytől megfosz­tott és célszerűen tekercsbunkóval körül­vett kábelszigetelésre fémdrótot, pl. ónozott 30 vörösrezet vagy ólomdrótot tekercselünk, amelyet az ólomköpennyel vezetőileg kö­tünk össze. A fémréteg és a szigetelés közötti átmenetnél üregek képződését úgy gátoljuk meg, hogy az ólomköpeny végét g5 egy darabon felhajlítjuk és a fémdrótot e félhájlított ólomköpeny alá helyezzük, A találmány szerint készült kábelvégeit az 1. és 2. ábrák az előállítás különféle fázisaiban mutatják. (1) az erek szige­telése, (2) a tekercsbunkó alsó vége, amely 40 a (3) ólomköpeny irányában folytonosan vékonyodik. A találmány értelmében az ólomköpenyen, egyik végétől számított né­hány centiméternyi távolságban, egy vagy több menetben (4) drótot fektetünk. Ezután 45 az ólomköpenyt egymással párhuzamos irá­nyokban peremétől hosszirányban, cca 15 mm hosszúságban két helyen behasít­juk. Az így keletkezett (5) ólomnyelvet, pl. közönséges keménygumivésővel leemel- 50 jük és fogóval a rajzolt helyzetbe vissza­hajlítjuk. Ezután a vésővel az ólomköpeny és az érszigetelő közé óvatosan behatolunk és az ólomköpeny végét köröskörül a veze­tékszigetelésről leemeljük és az 1., vala- 55 mint a 2. ábrából látható tölcséralakra hajlítjuk. A köpenydrót szabad végét ez­után a (6) helyen az ólomköpenyre for­rasztjuk, vagy azon más módon erősítjük meg, mindenesetre azonban úgy, hogy a 60 kötés villamosan vezető legyen. Igy pl. az összes (4) meneteket ráhegeszthetjük az ólomköpenyre. Ezután a drót szabad vé­gét a tölcsérszerűen felhajlított köpeny peremhasítékán át az ólomköpeny felhaj- 65 lított része alá vezetjük és a vezeték szi­getelésére spirális menetekben felteker­cseljük, úgy hogy az részben még ráfeküd­jék a (2) tekercsbunkó alsó végére. Eköz­ben a (7) meneteket szorosan egymás mellé 70 fektetjük. Ezt a szoros egymásrafekvést, úgy érjük el, hogy a meneteket kemény­gumikalapáccsal egymáshoz és a vezeték­szigeteléshez sajtoljuk, úgy hogy a menetek és a vezetékszigetelés között légterek ne 75 maradjanak. Ezután a felhajlított tölcsér­szerű részt ismét lehajlítjuk és az alatta fekvő drótmenetekre kalapáccsal vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom