109166. lajstromszámú szabadalom • Rádió-jelzőberendezés
— 5 — a görbék által jelzett anódaáramot elérjük. A 2. ábrán látható (29) és (30) anódaáramgörbék közötti viszony az 1. ábrán 5 bemutatott áramkörben lévő (16), illetve (17) csövek viszonylagos működését jelzi. Ha egyik cső rácsfeszültsége a normális negatív előfeszültségi értéktől kiindulva pozitív irányban növekszik, akkor a cső 10 anódaárama e változással egyezően növekszik és a (19) kilépő-transzformátor primértekercsének egyik felén átáramlik. E félhullám kilépő-feszültsége az erősítő kilépő-feszültségével lineáris összefüggés-15 ben van. A következő félhullám kezdeténél a fenti cső működésen kívüli helyzetbe jut, minthogy annak rácsa még negatívabbá válik és a másik cső teljesen hasonló módon működik, azzal a különb-20 séggel, hogy az anódaáram a (19) transzformátor primértekercsének másik felén folyik át és ennélfogva a kilépő-feszültség ii'/. előző félhullámhoz viszonyítva 180°-os fáziseltérést mutat. 25 E két kilépő-félhullám így egyesülve olyan teljes hullámot szolgáltat, amely a belépő jelhullámhoz hasonló alakú és torzításmentes, ha az anódaáram és a rácsfeszültség között lineáris összefüggés 30 van, amint a 2. ábrából látható. Ez az összefüggés lényegében lineáris, amit a (29) és (30) görbék hasonlóságából és az azok mentén húzott (42) egyenesből láthatjuk. 35 Megjegyzendő, hogy a (18) belépőtranszformátor a kilépő-csövek rácsaira egy-egy pillanatban csak a szekundértekercs egyik oldaláról tápiái áramot, amit a készülék szerkesztésénél figye-40 lembe kell venni. Ha a jelfeszültség a 2. ábra szerinti diagramm mindkét cső közös (35) zérusközépvonaláról vagy előfeszültségi vonaláról jobb irányban változik, akkor a (16) 45 cső (II,A) anódaárama növekszik, és mihelyt a rács pozitívvá válik, akkor a csövön a (40) görbénele megfelelő (IC A) rácsáram folyik át. Ha a jel irányát változtatja, az (IB A ) áram csökken, átmegy a 50 közös előfeszültségi ordinátán és 0-értékű lesz, míg a másik (17) cső (Im) anódaárama a (30) görbének megfelelően növekszik. Ennélfogva mindegyik cső csak egy félhullám alatt működik, mikoris a má-55 sík cső gyakorlatilag működésen kívül van. Megjegyzendő az is, hogy az egész kilépő teljesítményt mindegyik félhullám alatt a kilépő-transzformátor primértekercsének csak egyik oldala kell, hogy 60 szolgáltassa. Ennélfogva a (26)-nál alkalmazott terhelőimpedancia, amelyre a (16) vagy a (17) cső dolgozik, úgy számítandó, mintha csak egy cső szolgáltatná az egész teljesítményt a kilépő-transzformá- 65 tor (27) primértekercsének egyik oldaláról, azonban az anódaelporlásnak számításánál figyelembe veendő, hogy mindegyik cső csak félidő alatt működik, úgy hogy az egész anódaveszteség a két cső 70 között megoszlik. A kilépő-csövek anódaáramköreit tápláló áram teljes hullámú egyenirányított áramhoz hasonló, amelynek frekvenciája a jel frekvenciájának kétszerese. Ennél- 75 fogva a kilépő-cső anódája által felvett teljesítmény: 0.637 Ip m Eb = a felvett teljesítmény 1. amelynél Ipr a = az anódaáram (váltóáram) 80 csúcsértéke Eb = az anódát tápláló (egyenáramú) feszültség 0.637 Ipm = Ib, az átlagos anódaaram A kilépő teljesítményt a következő egyen- 85 let adja meg: 0.707 Ep m x 0 707 Ip m = a kilépő teljesítmény 2. amelynél Ep m a terhelésnek leadott legnagyobb (váltóáramú) feszültség. 90 Ez erősítő hatásfoka a következő: 0.707 Ep m x 0.707 Ipm 0.637 Ip m Eb a hatásfok 3. Ha Ep m Eb -hez, mint határértékhez közeledik, akkor a félszinuszhullámú kilépő teljesítmény hatásfoka: 78'5°/0 . 95 A kilépő teljesítmény a (2) egyenletből: T a R -Lpm "p a kilépő teljesítmény mindkét csőnél és ahol T 2 p 100 a hatásfok 1.274 Ip m Eb B,p = a terhelés ellen állása. o. Amint fent említettük, az anódaáram 105 nincs korlátozva, mint az „A" osztályú erősítőnél, úgy hogy a terhelés ellenállása a legnagyobb kilépő teljesítménynél olyan értékű, hogy az emisszió határértékét megközelítjük. A legkisebb pillanatnyi (Eb m ) 110 anódafeszültség és a megengedhető anódaelporlás tehát szintén olyan tényezők, amelyek a terhelés ellenállását meghatározzák.
