109130. lajstromszámú szabadalom • Vasbetontartókból (vagy vastartókból és vasbetontartókból) és hordképes lemezekből vagy téglákból álló, alul sík födém, valamint eljárás e födém előállítására

2 — pedig az alsó, hordképes lemezeket vagy téglákat, a példa szerint ultrasejttéglákat jelöltük. A (L) téglákat, mint az 1. ábrából, különösen pedig a 7. ábrából látható, 5 hosszirányban egymáshoz képest bizonyos mértékben eltoltan, akként helyezzük el, hogy a (B) haránttartó betonanyaga minden második téglának egyik végét, a következő (B) tartó pedig a többi tégla 10 egyik végét (vízszintes sík mentén) körülfogja s így hatásos, tagozott kapcsolat létesül (mely természetesen más, lépcsős elhelyezéssel is létesíthető), míg a függélyes síkok mentén tagozott kapcsolatot a 15 téglának egyik hossz szélén lévő horony, illetve a másik szélén lévő borda adja (4. ábra). E födémet, a mintaállványzatnak minden, alsó alátámasztása nélkül, célsze-20 rűen, a következőképpen állítjuk elő (1. ábra): A szokásos módon a falakra fektetett (A) vastartókra (k) kötőhuzalokkal (g) fagerendákat függesztünk fel, még pedig 25 bizonyos, az (A) tartók alsó öve alatti hézag meghagyásává], melyeken a (p) pallókat vezetjük át, melyeket harántirányban a (g) gerendákra fektetünk. A (p) pallókra az (L) téglák sorait fektetjük, még pedig 30 a 7. ábra szerinti elhelyezéssel. Minthogy azonban a mennyezeti síkon, ismert okokból, az (A) vastartók helyének ú. n. elsávosodása következnék be, ezért e vastartók alsó részét (b-nél, 2. ábra) borítjuk, 35 vagyis mindenekelőtt körülbetonozzuk. E (b) borítás elkészítése nagyszánní, egymás mellé helyezett (p) palló alkalmazását tenné szükségessé, ami az állványozást drágítaná. Ezért a találmány szerint (a) 40 vaslemezekből álló segéd-alátéteket alkalmazzuk (1. ábra baloldala), melyek akár az (A) tartó egész hossza alatt vonulnak végig, akár pedig egyes, a (p) pallók közötti közökre szorítkozó (al) darabokból 45 állhatnak (1. ábra jobboldala). Utóbbi esetben az (a) lemezek egyszersmind megszabják a (p) pallók, illetve a készítendő (B) haránttartók kiosztását. Nagyobb tartók esetén az (a.) lemezek, mint az 1. ábra 50 jobboldalán és a 8. ábrán látható, lehajlított szélű, mei'evített lemezdarabok lehetnek. Az (L) téglák lefektetése és a (v, vl) vasbetétek elhelyezése után (melyek közül a 55 (vl) betétek az (A) vastartók felső öveit átfogják), a (p) pallókkal és az (L) téglákkal határolt üregeket betonnal kitöltve, a (B) haránttartókat létesítjük, miközben a betont, mint az 1. ábra baloldalán, (r-nél) látható, az (A) vastartók felső övére is 60 rárétegezhetjük. Kisebb főtartótávolságnál alacsonyabb, nevezetesen oly (B) tartókkal is beérjük, melyeknek felső felülete az (L) téglák felső felületével egy szintbe esik (1. ábra jobboldala és 4. és 7. ábra). 65 Az (L) lemezek hosszoldalai közötti régeknek habarccsal való kiöntése és a (B) tartók megkeményedése után a (p) pallókat, a (g) gerendákat és az (a, ill. al) vaslemezeket eltávolítjuk. 70 Kiemelkedő (B) harántborda esetén a felső réteg készítésére, természetesen megfelelő formák, pl. fa- vagy bádogvályuk használandók, melyeket a beton megmerevedése után eltávolítunk. A 3. ábra 75 jobboldala azonban olyan lejtős oldalfeliiletű (Bl) harántboi'dát mutat, melynél a formák a (Bl) bordák betonanyagának begyömöszölése után, a megkeményedés bevárása nélkül, nyomban lehúzhatok (és 80 így további tartók készítéséhez azonnal, újból felhasználhatók), mert a ferde határfelületű tartó anyaga, még képlékeny állapotában is, önmagában állékony, vagyis nem kell a beomlásától tartanunk. 85 Az (A) vastartók helyének elsávosodását tökéletesen meggátolandó, célszerű a (b) betonborítás (2. ábra) alsó rétegét az (L) téglákkal lehetőleg azonos anyagból készíteni, pl. cserepekből állítani össze. 90 Ekkor a mennyezetsík úgy az (L) téglák helyén, mint az (A) vastartók alatt teljesen homogén lesz és így a vastartók helyének elsávosodását a (b) borítás betonanyagánál tökéletesebben kerüljük el. 95 Ugyané célból, az 5. ábra szerint, akként járhatunk el, hogy az (A) vastartók alsó része mentén, mindkét oldalon, külön (Ll) idomtéglákat alkalmazunk, melyeknek az (A) vastartó alsó élét teljesen kö- 10C rülfogó liornyolásuk van. Végül ugyané célból akként is eljárhatunk, hogy amint azt a 6. ábra, példaképpen, vasbetonból való (G) főtartók esetére mutatja, a tartó alján meghagyott (Sl) hézagot a beton- íoö hoz hasonló, de a téglaanyagot jobban megközelítő keverékkel, nevezetesen a rendes kavics helyett téglazúzalékot tartalmazó betonkeverékkel töltjük ki. A 6. ábra egyébként oly esetre vonat- ^g kozó megoldást is mutat, amelynél a főtartók a falba befogott (G) vasbetongerendákból állanak. Ily tartók befogott vége alatt a szokottnál jóval nagyobb terhelőnyomással kell számolnunk, amelye- US ket az egyes (L) téglákból álló sorok nem