109119. lajstromszámú szabadalom • Emberi erővel működtetett hajtószerkezet járművekhez, különösen játékállatokhoz

Megjelent 1934. évi április hó 3-án. MAGYAR KIRiLYI ^^^ SZABADAM

n SZABADALMI LEÍRÁS 109119. SZÁM. — Vl/'d. OSZTÁLY. Emberi erővel működtetett hajtószerkezet járművekhez, különösen játékállatokhoz. Vizsolyi (Klein) Zsigmond magánhivatalnok Budapest. A bejelentés napja 1933 évi február hó 9-ike. A találmány emberi erővel hajtott (rendes közlekedési, játék- és sportcélokra való) járművekre, pl. triciklikre, vagy lapátkerekes csónakokra, különösen azon-5 ban kerekeken gördülő játékállatokra vonatkozik, amelyeknál a kézzel vagy lábbal való, fárasztó hajtásnál jóval kevésbbé fáradságos és nagyobb teljesítményű hajtást úgy érünk el, hogy a jármű törzsén 10 (azaz pl. a csónaktestben, kocsiszekrényben vagy játék esetén az állati figurán) nyeregalakú, lengethető mozgóülést alkalmazunk, amelyet hajtórudazat, elsősorban hajtónúd és forgattyú révén, íközvet-15 lenül vagy áttétel közvetítésével a jármű továbbítható részeivel, vagyis vizijármü esetén a lapátosikerékkel vagy hajtócsavarrail, kerekes járműnél pedig a futókerekekkel, célszerűen a hátsó futókerék-20 tengellyel hozunk kapcsolatba. E hajtószerkezetnél a jármű haladását teljesen a lovaglás módjára, tehát a nyeregre nehezedő test váltakozó süllyedésével és emelésével érjük el; erre való tekintettel 25 a járművet, továbbá a hajtó személy lábait befogadó, a nyeregre hajlékony vonóelemekkel vagy merev rudakkal csuklósan felfüiggesztett kengyelekkel egészítjük iki. 30 A találmány egyik főjellemzője abban van, hogy a hajtórudazat a nyeregből tetszés szerint bármikor kikapcsolható. Ha ugyanis a hajtórúd a nyereggel állandó összeköttetésiben maradna, ugy a 35 jármű továbbításához a lovagló mozgást végző személynek szüntelenül, azaz minden pihenés nélkül kellene mozognia, mert abban a pillanatban, melyben a mozgást megszüntetné, a jármű is azonnal meg-40 állana. Más szóval a hajtott jármű eleven erejét a kényszerhajtás ellenállása felemésztené és így ezt az eleven erőt nem lehetne szabadonfutás céljára (a hajtó személy pihenése végett) kihasználni. Ezért a találmány szerint a hajtórudaza- 45 tot a mozgónyereggel oldhatóan kapcsoljuk össze, úgy hogy az kézifogantyú segélyével vagy kézifogantyús segédrudazattal bármikor kikapcsolható. A találmánynak egy másik, játékálla- 50 tokra, pl. játéklovakra vonatkozó jellemző sajátsága szerint a jármű kormányzását az állati mozgásnak az eddigieknél sokkal természetesebb utánzásával oldjuk meg. Ezideig ugyanis maga az állati já- 55 tékfigura vagy teljesen merev volt, vagy a kormányzáshoz csak az állat mellső lábait, illetve az ezzel összekötött mellső járműkereket vagy járműkerekeket lehetett a kormányrúddal elfordítani. Ezzel 60 szemben a találmány szerint az állati figura mellső részét, mely célszerűen az állat fejét, nyakát, szügyét, mellső lábait és a jármű mellső kerekét vagy kerekeit foglalja magában, az állati figura többi 65 részétől különálló darab alakjában készítjük és azzal célszerűen gömbcsukló módjára forgathatóan kötjük össze. A kormányriid e mellső résszel mereven függ össze és célszerűen az állati törzs másik 70 részén alkalmazott hüvelyekben van ágyazva, vagyis a kormányrúd az állati figura egész mellső részével együtt forgatható el. A rajzon a találmánynak játéklovakra 75 alkalmazott példaképpeni megoldási alakja látható. Az 1. ábra az általános elrendezés vázlata. A 2. ábra a játékló további kiképzésén?!: 80