109094. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dioxibenzolszármazékok előállítására
Megjelent 1934. évi április hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 109094. SZÁM. — IVh/3. OSZTÁLY. Eljárás dioxibenzolszármazékok előállítására. F. Hoffmann-La Roche & Co. A. G. cég' Basel (Svájc). A bejelentés napja 1933. évi április hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi május hó 14-ike. A dioxihenzoloknak CgHyOH/OIl általános képletű monoéterei mint rendkívül hatásos fertőtlenítőszerek ismeretesek (Klarmann, Journal of the American 5 Chemical Society 54, 1932, 1206. old.). Ebben a képletben R arilt, aralkilt vagy ialkilt jelent 4-nél több szénatommal. A szóbanforgó monoéterek azonban benső használatra kevéssé alkalmasak, mert 10 vízben alig oldhatók, rendkívül rossz ízűek és a száj nyálkahártyáját izgatják. Azt találtuk, hogy e dioxibenzolmonoéterek savanyú íoszforsavesztereinek sói csupán egészen gyenge ízűek és semmi-15 némű izgató tulajdonságuk nincsen. A testben lassan élszappanosodnak. A savanyú foszforsaveszterek sóihoz úgy jutunk, hogy a dioxibenzolok monoétereit foszforoxihalogeniddel főzzük, a dioxi-20 benzolmonoéterek savanyú foszforsavesztereinek képződött halogenideit elszappanosítjuk és a dioxibenzolmonoéter keletkezett szabad savanyú foszforsavesztereit közömbösítéssel sóikká alakítjuk át. A 25 dioxibenzolmonoéter savanyú foszforsavesztereinek halogenideit célszerűen katalizátorok, mint foszforpentaklorid vagy kinolin alkalmazásával állítjuk elő, azonban a reakció ily katalizátorok nélkül is 30 végbemegy, ha a hevítést elég sokáig folytatjuk. A kiindulási anyag és a hozzáadott foszforoxiklorid közötti aránynak megfelelően a monoeszterek vagy diesaterek halogenidei keletkeznek. Nagyon 35 nagy foszforoxihalogenid-felesleggel gyakorlatilag csupán a monoeszterek halogenideit kapjuk. A savkloridok elszappanosításakor, ha csupán meleg vízzel szappanosítunk, a monoeszterek halogenideiből a megfelelő monoesztersavakat 40 kapjuk. Ha ellenben alkálival szappanosítunk, akkor pirofoszforsav tipusn esztersavakat kapunk. Valamennyi ily módon elérhető anyag közül a monoesztersavak sói jó kristályosítbatóságuk miatt 45 ÖS mivel a közbenső fokozatok könnyű szerrel szigetelhetők el, a legalkalmasabbak. Az új vegyületek belső fertőt! enítőszerekül használhatók. 50 1. példa. 20 rész hidrokinon-monofenilétert 200 rész tiszta, desztillált foszforoxikloriddal 100 óm hosszat visszafolyatásra állított hűtőn főzünk. A fölös foszforoxiklorid 55 ledesztillálása után vákuumban tovább desztillálunk és 28 rész mono-p-fenoxifenilfoszforeszitersavdikloridot kapunk, melynek forrpontja 11 mm nyomáson 206--209°. A vegyület 53°-on olvad. 60 Ugyanezt a vegyületet kapjuk ugyanolyan termelési hányaddal, ha 20 rész hidrokinonmonofenilétert 200 rész foszforoxikloriddal és 1 rész foszforpentaikloriddal 3V2 óra hosszat visszafolyatásra 65 állított hűtőn főzünk és a keletkezett kloridot desztillálással tisztítjuk. A kapott savkioridból 10 részt 40 rész vízzel 3 óra hosszat 60° hőmérsékleten kavarunk. A hűtés után a keletkezett mono- 70 p-fenoxifenil-foszforesztersiavat éterrel való kirázással elszigeteljük. Az éter elpárolgásakor a sav lassan merevedő olaj alakjában marad vissza, mely kloroformból 127—129° olvadáspontú lemezekben 75 kristályosodik ki.
