109094. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dioxibenzolszármazékok előállítására

Megjelent 1934. évi április hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 109094. SZÁM. — IVh/3. OSZTÁLY. Eljárás dioxibenzolszármazékok előállítására. F. Hoffmann-La Roche & Co. A. G. cég' Basel (Svájc). A bejelentés napja 1933. évi április hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi május hó 14-ike. A dioxihenzoloknak CgHyOH/OIl ál­talános képletű monoéterei mint rendkí­vül hatásos fertőtlenítőszerek ismerete­sek (Klarmann, Journal of the American 5 Chemical Society 54, 1932, 1206. old.). Ebben a képletben R arilt, aralkilt vagy ialkilt jelent 4-nél több szénatommal. A szóbanforgó monoéterek azonban benső használatra kevéssé alkalmasak, mert 10 vízben alig oldhatók, rendkívül rossz ízűek és a száj nyálkahártyáját izgatják. Azt találtuk, hogy e dioxibenzolmono­éterek savanyú íoszforsavesztereinek sói csupán egészen gyenge ízűek és semmi-15 némű izgató tulajdonságuk nincsen. A testben lassan élszappanosodnak. A sa­vanyú foszforsaveszterek sóihoz úgy ju­tunk, hogy a dioxibenzolok monoétereit foszforoxihalogeniddel főzzük, a dioxi-20 benzolmonoéterek savanyú foszforsavesz­tereinek képződött halogenideit elszappa­nosítjuk és a dioxibenzolmonoéter kelet­kezett szabad savanyú foszforsavesztereit közömbösítéssel sóikká alakítjuk át. A 25 dioxibenzolmonoéter savanyú foszforsav­esztereinek halogenideit célszerűen kata­lizátorok, mint foszforpentaklorid vagy kinolin alkalmazásával állítjuk elő, azon­ban a reakció ily katalizátorok nélkül is 30 végbemegy, ha a hevítést elég sokáig foly­tatjuk. A kiindulási anyag és a hozzá­adott foszforoxiklorid közötti aránynak megfelelően a monoeszterek vagy diesate­rek halogenidei keletkeznek. Nagyon 35 nagy foszforoxihalogenid-felesleggel gya­korlatilag csupán a monoeszterek ha­logenideit kapjuk. A savkloridok elszap­panosításakor, ha csupán meleg vízzel szappanosítunk, a monoeszterek haloge­nideiből a megfelelő monoesztersavakat 40 kapjuk. Ha ellenben alkálival szappano­sítunk, akkor pirofoszforsav tipusn esz­tersavakat kapunk. Valamennyi ily mó­don elérhető anyag közül a monoeszter­savak sói jó kristályosítbatóságuk miatt 45 ÖS mivel a közbenső fokozatok könnyű szerrel szigetelhetők el, a legalkalmasab­bak. Az új vegyületek belső fertőt! enítősze­rekül használhatók. 50 1. példa. 20 rész hidrokinon-monofenilétert 200 rész tiszta, desztillált foszforoxikloriddal 100 óm hosszat visszafolyatásra állított hűtőn főzünk. A fölös foszforoxiklorid 55 ledesztillálása után vákuumban tovább desztillálunk és 28 rész mono-p-fenoxi­fenilfoszforeszitersavdikloridot kapunk, melynek forrpontja 11 mm nyomáson 206--209°. A vegyület 53°-on olvad. 60 Ugyanezt a vegyületet kapjuk ugyan­olyan termelési hányaddal, ha 20 rész hidrokinonmonofenilétert 200 rész fosz­foroxikloriddal és 1 rész foszforpentaiklo­riddal 3V2 óra hosszat visszafolyatásra 65 állított hűtőn főzünk és a keletkezett kloridot desztillálással tisztítjuk. A kapott savkioridból 10 részt 40 rész vízzel 3 óra hosszat 60° hőmérsékleten ka­varunk. A hűtés után a keletkezett mono- 70 p-fenoxifenil-foszforesztersiavat éterrel való kirázással elszigeteljük. Az éter el­párolgásakor a sav lassan merevedő olaj alakjában marad vissza, mely kloroform­ból 127—129° olvadáspontú lemezekben 75 kristályosodik ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom