109088. lajstromszámú szabadalom • Szigetelőtest vagy szigetelőréteg elektromos kisütőedények közvetett fűtésű katódáihoz és eljárás előállítására

Megjelent 1934. évi április hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109088. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Szigetelőtest vagy szigetelőréteg elektromos kisütőedények közvetett fűtésű katódái­hoz és eljárás előállítására. Allgemeine ElelUricitats Gesellschaft cég Berlin. A bejelentés napja 1932. évi december hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1931. évi december hó 21-ike. Közvetett fűtésű katódák egyik szo­kásos foganatosítási alakja szigetelőré­teggel bevont vagy szigetelőtestben el­helyezett drótalakiú fűtőelemből és a 5 fűtőelemet körülvevő' ,katódahüvelyből van, mely utóbbi az emittáló anyagokat tartja. E katódák jó működéséhez okvet­lenül szükséges, hogy a szigetelőréte­geknek az üzemi hőmérsékleten nagy 10 elektromos ellenállásuk legyen. Az erre a célra kezdetben alkalmazott szilikát­tartalmú porcellánszerű anyagok ezeket a követelményeket nem elégítették ki és a csövek üzeménél számos zavarra ad-15 tak alkalmat. Jobb eredményeket értünk el tiszta oxidokból, mint MgO, ALOs, ZrOa stb.-ből való szigetelőtestekkel vagy szigetelőrétegekkel és az ilyenekkel ellá­tott katódák mintegy 20 Voltig menő 20 fűtőfeszültségű csövekhez általában jól beváltak. Ujabban az a törekvés, hogy közvetett fűtésű Katódákat nagy fűtőfes^üLtségek­kel működtessünk. A velük felszerelt esö-25 veket soros vagy párhuzamos kapcsolás­ban közvetlenül (tehát váltakozó áram­nál transzformátorok közbekapcsolása vagy egyenáramnál előtét ellenállások közbekapcsolása nélkül) a világítási 30 hálózati árammal tutik. Kísérletek azt igazolták, hogy az ismert oxidokból való szigetelőrétegek erre a célra kevéssé alkalmasak, mivel valószínűleg áz üzem közben a katódahüvely és izzó-35 szál között (párhuzamos kapcsolásnál a katóda izzószálvégei között Ss) fellépő nagy feszültségek hatása alatt oly válto­zásokat szenvednek, amelyek többnyire rövid idő után átütéshez és ezzel a cső elromlásához vezetnek. A legjobb ered- 40 ményeket még alumíniumoxiddal, mint szigetelőanyaggal érték el. Az oxid azon­ban nagy keménysége és csekély zsugo­rodási képessége miatt nehezen dolgoz­ható fel. Azonkívül aránylag alacsony 45 olvadáspontja is akadályozza általános alkalmazhatóságát. Már most azt találtuk, hogy az alu­míniumoxid bizonyos vegyületeinek vagy hasonló viselkedésű keverékeinek 50 egészen meglepő nagy átütőszilárdságuk van és azonkívül lényegesen könnyebben munkáihatók meg, mint a tiszta oxid. Ezek a spinneltípusú alumíniumoxidve­gyületek, mint MgO, AI2O3, BeO, AI2O3, 55-CaO, AUO:i. E vegyületeknek elektromos ellenállása az izzási hőímérsékleteken részben lényegesen nagyobb, mint az alu­míniumoxidé. Hasonlóképen a legtöbb ilyen vegyület olvadáspontja több száz 60= fokkal van az aIum miunvoxid olvadás­pontja felett. A találmány értelmében ezeket az anyagokat használjuk közve­tett fűtésű katódák szigetelőtesteinek és szigetelőrétegeinek előállítására. Emel 55. lett célszerűen nem a természetben elő­forduló (többnyire igen tisztátlan) ve­gyületekből indulunk ki, hanem azokat tiszta oxidokból benső összekeveréssel és égetéssel állítjuk elő. 70< A következőkben az új eljárás néhány példaként! foganatosítási módját írjuk le: Fűtőszálak bevonására vagy katóda­hüvelyek bélelésére, pl. a porszerű vegyü­leteknek kollodiumlakkban vagy hasonló 75 folyadékokban való iszapját alkalmaz­zuk, mely folyadékokon a bevonandó ré­szeket áthúzzuk vagy amelyekkel azokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom