109064. lajstromszámú szabadalom • Villamos izzólámpa, melynek világítóteste a tantálnak, vagy más a vanádium csoporthoz tartozó fémnek a karbidjából áll, valamint eljárás e lámpa izzótestének az előállítására

Megjelent 1934. évi április hó 3-án. MAGIAK KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109064. SZÁM. — VH/h. OSZTÁLY. Villamos izzólámpa, melynek világítóteste a tantálnak, vagy más a vanádium csoporthoz tartozó fémnek a karbidjából áll, valamint eljárás e lámpa izzótestének az eló'állítására. Erber Bernát mérnök Wien. A bejelentés napja 1933. évi április hó 13-ika. Ausztriai elsőbbsége 1932. évi május hó 7-ike. Már sok esetben megkísérelték tantálkarbidból álló világítótestű izzólámpák előállítását, mivel a tantálkarbidnak rendkívül magas olvadáspontja van és így igen jó 5 fénykihasználást eredményező, magas hőmérsékletre hevíthető. Azonban az eddigi kísérletek, melyeket főleg két irányban végeztek, nem vezettek gyakorlatilag használható eredményekre. Megkísérelték oly 10 világítótestek alkalmazását, melyek teljes egészükben tantálkarbidból állottak. Minthogy azonban ezúton csak csekély mechanikai szilárdságú, nagymértékben kristályos strukturájú, csak merev és igen töré-15 keny tantálkarbidtesteket lehetett előállítani, ezért az ily világítótestű lámpák az izzólámpáktól megkívánt feltételeknek nem tudtak megfélelni. A másik javaslat főleg arra irányult, hogy nem kizárólag tantál-20 karbidból álló izzótesteket állítsanak elő, hanem fémből, még pedig wolframból, tantálból vagy réniumból álló magon tantálkarbidból készült bevonatot alkalmazzanak. Ez sem volt alkalmas arra, hogy a 25 tantálkarbidnak, mint izzólámpák világítótestének kedvező tulajdonságait teljes mértékben kihasználjuk, minthogy úgy a wolfram, mint a tantál és a rénium jóval a tantálkarbid olvadáspontja alatt olvad 30 és így e fémeknek magdrót alakjában való alkalmazásánál már eleve nem lehetséges, hogy a tantálkarbid fő előnyét, vagyis ez anyagnak magas hőfokra való felhevíthetőségét kihasználjuk. Ezenkívül wolfram al-35 kalmazásakor az a hátrány mutatkozik, hogy a wolfram a tantálkarbiddal wolframkarbiddá vegyül és fémes tantál válik szabaddá, mely már aránylag alacsony hőfokon elgőzölög és így a világítótest már rövid idő múlva használhatatlanná válik. 40 A rénium és a tantál a tantálkarbiddal nem alkot ugyan oly vegyületeket, melyek a lámpát használhatatlanná tennék, de dlvadáspontjuk még alacsonyabb, mint a wol Iramé és így a kapott lámpa üzeme 45 nem volna gazdaságos, mert csak igen csekély «világítósürűségü» lámpákra tehetnénk szert. A találmány révén sikerült oly izzólámpa világítótestet létesíteni, mely lehetővé teszi, 50 hogy a tantálkarbidnak, illetve a ranádium-csoporthoz tartozó fém karbidjának értékes tulajdonságait teljes mértékben használhassuk ki anélkül, hogy a korábbi javaslatokkal járó hátrányokkal kellene 55 számolnunk. A találmány szerinti lámpában a tantálkarbidot ugyancsak mag hordja, de ez a mag nem fémből, hanem oly anyagból áll, mely a következő két féltételt egyaránt kielégíti: ez anyagnak 60' oly olvadási hőmérséklettel kell rendelkeznie, mely alig van a tantálkarbidé alatt, előnyösen azonban fölötte van és azonkívül nem szabad, hogy már csupán a saját karburálódása révén a tantálkarbidbevonat 65 káros változását idézze elő. Olyan anyag, mely e követelményeket egyaránt kielégíti, sőt ezenfelül még azt az előnyt mutatja, hogy az üzemben esetleg képződő tantálfémet ismét tantál karbiddá regenerálja, a 70 szilárd állapotú szén, melyet tehát a találmány értelmében a tantálkarbidbevonat hordozójául alkalmazunk. A szénszál a tantálkarbiddal nem vegyül, a fémes tantállal pedig csak, igen kívánatos módon, tan- 75 tálkarbiddá alakul át. Ily módon tehát