109049. lajstromszámú szabadalom • Cipő

Megjelent 1934. évi április hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RIRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109049. SZÁM. — I/b. OSZTÁLY. Cipő. Hegedűs Nándor kereskedő Budapest. A bejelentés napja 1932 évi december hó 31-ike. Varrott talpú cipők készítésénél a járó­talp szélét ajakszerűen felhasítják, a rá­mán, a felső bőrön, az alsó talpon és a járótalp felhasított részén átvarrják, ezt 5 követőleg a felhasított ajakrészt a helyére viss zar agas zt j á,k. A felhasítás célja a varratnak vályú­ban való elhelyezése, hogy a járásnál fel­lépő igénybevételekkel szemben védett le-10 gyen. Hátránya, hogy a fel hasított ajaksáv könnyen leválik, a varrat védetlen marad, elkopik és ennélfogva a cipő szétnyílik, a talp a cipőről leválik. E hátrányon úgy igyekeztek segíteni. 15 hogy az ajakszerűen felhasított járőtalpas cipőt kettős, varrattal készítették és pedig a ráma és a járótalp felhelyezése előtt előbb a felsőbőrt, a visszahajiítás alkotta szögleitnél fonállal az alsó talphoz varrták. 20 ezt követőleg a ráma és a járótalp fel­helyezése után, a második varrást az elő­zőkben ismertetett módon foganatosították és, végül az ajaksávat a helyére visszara­gasiztotfák. Ennék a megoldásnak is az 25 a hátránya, hogy a leragasiztott ajaksáv könnyen leválik, a varrat védetlenül ma­rad, elkopik és ennélfogva a cipő szétnyílik és a. járátalp az alsótalptól elválik. Vaipott talpú cipőknek teljes ált alános-30 ságbari még az a további hátrányuk, hogy a varrat a cipőt, illetve annak járófelüle­tét merevíti, hajlékonyságát hátrányosan befolyásolja. A járásnál fellépő hajlítási igénybevé-55 teleknél az egyes anyagrétegek egymáshoz viszonyítva el akarnak tolódni. Ezt a köl­csönös elmozdulást a varrat gátolja, azaz a járófelüleitet merevíti. A külső rétegek görbületi sugara nagyobb, mint a belső if. rétegeké és. a rétegek érintkezési síkjai­ban a láncöltéssel átvarrt fonal arány­lag rövid használat után elnyíródik és a cipő szétnyílik. Emellett a fonalnak a járótalp alatti része, a nagyobb gör­bületi sugár következtében, járásnál erő- 45 sen feszül. Végeredményben a fonal, a járótalp alatti részen, bizonyos idő után szakad. Az előzőkben felsorolt hátrányokat a ta­lálmány szerinti cipővel teljesen kiküszö- 50 böljük. A találmány cipő, alsó talppal és járó­talppal, melynek az a lényege, hogy a felsőbőr csak az alsó talphoz varrott, míg az alsó talp a járótalppal vízhatlan ra- 55 gasztóanyaggal egyesített. A találmány szerinti cipő egy változa­tának lényege két oly varrat kombinációja, melyek közül az egyik a felső bőrt a perem vissza,hajlításánaik szögletében, ráma nél- 60 kül, a kaptafaszél mellett rézsútosan lefelé haladva a belső talphoz erősíti, míg a má­sik varrat a rámán, a felsőbőrön és az alsó talpon halad át. A felhasított aja'ksáv elmarad, tehát a 65 járótalp nem gyengített, a varrat tökélete­sen védett, a cipő, illetve a járófelület haj­lékony, a cipő élettartama nagyobb és emellett a járófelület vízhatlan. Egyszeri és kétszeri varrással csak az 70 alsó talpat varrjuk a felső bőrhöz, il­letve csak a rámát, a felsőbőrt és az alsó talpat varrjuk át, míg a járótalpat az. alsó talppal vízhatlan ragasztóanyag­gal egyesítjük. A vízhatlan ragasztóanyag- 75 gal való ragasztás a járótalpat az alsó talpon tökéletesen rögzíti, a varratot le­fedi, védi és a járófelületet vízhatlanná teszi. A mellékelt rajz a találmány szer inti 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom