109014. lajstromszámú szabadalom • Eljárás borítás nélküli tetőhej készítésére és ehhez való tetőcserép

Megjelent 1034. évi április lió H-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI IMRftSÁft SZABADALiMI LEÍRÁS 109014. SZÁM. — YIII b. OSZTÁLY. Eljárás borítás nélküli tetőhéj készítésére és ehhez való tetőcserép. Jónás Albert oki. gépészmérnök Festszentlorinc. A bejelentés napja 1933. évi március hó 4-ike. Ismeretes, hogy tetőhéjat képező cserepek alá mindenkor lécborítás kerül, mely a héjazat alátámasztására való és amelyre a cserepek megfelelő kiugrással támaszkod-5 nak, sőt szokás a cserepeket a lécekhez szöggel vagy dróttal is hozzáerősíteni. Borítás szükséges a kevéssé használt hullámlemez vastetőkön kívül, minden másfajta tetőhéj anyaghoz is, mint pl. a műpala, kát-10 ránypapír stb.-höz. Sőt az előbb említettnél kívánatos, az utóbbinál pedig feltétlenül szükséges, hogy a borítás ne lécekből, hanem deszkákból álljon. A borítás alkalmazása azonban nemcsak megdrágítja a tető-15 fedést, hanem tűzveszélyes is, mert elkerülhetetlenné teszi a fa alkalmazását a tetőszerkezetben. így pl. még a legújabban forgalomba került vasszerkezetű tetőkön is a héjazatot csak megfelelően kialakí-20 tott faborításon volt lehetséges elhelyezni. Ugyancsak ismeretes, hogy a jelenlegi tetőhéjak egyéb hátrányokkal is járnak, mert a legrégibb idő'k óta és leggyakrabban használt tetőfedő anyagnak, az égetett 25 agyagból készült tetőcserépnek, bizonyos hibái vannak. így pl. a régebben alkalmazott és. tökéletesebb fedést adó hódfarkú cserép túl nehéz és drága, a könnyebb olcsóbb és használatosabb hornyolt cse-30 répnél pedig könnyen fordulhatnak elő olyan hibák, melyek a fedés minőségét nagy mértékben lerontják. A forgalomban lévő fedőanyagok sohasem zárhálják le tökéletesen a tetőürt, mert az egyes dara-35 bok szabadon fekszenek egymáson, vagyis nincsenek bensőleg összekötve. Cserepek habarcsba való rakása ugyan régóta ismeretes, ezt azonban ritkán alkalmazzák, mert a lécezést nem teszi feleslegessé és 40 így drága, mimellett a cserepeket csak egész gyengén kapcsolja egymáshoz. Végül a cserép, de különösen a pala túl vékony és így nem nyújt számbavehető védelmet a külső hideg ellen, miért is a tetőürben rendelkezésre álló térséget csak alárendel- 45 tebb célra (pl. lomtárul) lehet felhasználni és lakás céljára alkalmas manzard kiépítése költséges szigetelést kíván. A találmány a fentemlített hátrányokat kiküszöböli, amennyiben a találmány sze- 50 rin't feleslegessé válik a külön borítás, mert a célszerűen elhelyezett tetőhéj nemcsak önmagát tartja, hanem a reá nehezedő hó- és szélnyomást is képes felvenni és a tartószerkezetnek átadni. A találmány 55 szerinti tetőhéj emellett tökéletes védelmet nyujit a külső nedvesség, sőt hideg és meleg ellen is és ennek ellenére a héjazat jóval könnyebb a hódfarkú cseréphéjazaltnál és csak kevéssel haladja meg a bor- 60 nyolt cseréptető súlyát. Ezeket az eredményekeit úgy érjük el, hogy különlegesen kialakított cserepekből habarcs felhasználásával a szarufákon, általában a tetőszerkezeten teherbíró, falazott réteget iétesí- 65 tünk, mely előnyösen vastag, de üreges cserepekből áll és így jó hőszigetelő. Míg tehát az ismeretes, habarcsba rakott cserepékből álló tetőnél a habarcs csak tömítőanyagként szerepel és a héjazat sem 7Ö nem önhordó, sem pedig jó hőszigetelő, addig a találmány szerint készített héjazat az eddigi hibáktól mentes merev falat alkot. Ezt a falazott tetőt a tetőszerkezet ferde síkján cserépből, illetve általában 75 oly tetőfedő lapokból készítjük, melyek égetett agyagból vagy pl. műkőből készülnek és egymással léc-horony révén kapcsolódnak, vagy egymást átfedik. A falazásnál használt és a hornyokba vagy hézagokba 80