109001. lajstromszámú szabadalom • Tüzelőszerkezet kéziüzemű fűtőberendezésekhez

Megjelent 1934. évi március lió 16-án. MAGYAR KIRÁLY! SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109001. SZÁM. — H/h. OSZTÁLY. JO^AOO Tüzelőszerkezet kéziüzemű fűtőberendezésekhez. Dr. Bányai Géza orvos Budapest. A bejelentés napja 1933. évi január hó 9-ike. A találmány kéziüzemű fűtőberendezések, pl. szobafűtőkályhák, takaréktűzhelyek, úgynevezett etázsfűtések, továbbá villák kéziüzemű központi fűtőkazánjának és 5 bérházak melegvízszolgáltató kazánjának tüzelőszerkezete. A régebbi, közönséges kézi tüzelőberendezéseknél, különösen kályháknál és takaréktűzhelyeknél a tüzelés módja tud-10 valevőleg több szempontból tökéletlen volt, mely tökéletlenségek különösen újabb időkben váltak érezhetőkké, midőn a gázdús szenek (hazai barnaszenek) nagyobb mérvű (az iparüzemeken kívül a házi tüzelőbcren-15 dezéseket is felölelő)" általános felhasználására kellett áttérni. A közönséges kályháknál és takaréktűzhélyeknél alkalmazott, kezdetleges fűtési mód, mint ismeretes, abban állott, hogy 20 a tüzelőteret tüzelőanyaggal megtöltötték és a tárölt tüzelőanyag elégetését rendszerint a hozzávezetett levegő mennyiségéinek változtatásával szabályozták. E szabályozási mód a tüzelőszerkezetek hiányos tömítésű 25 ajtajai következtében, de egyéb tömítetlenségek folytán is, tökéletlen volt és így a tüzelőtérben felhalmazott szénmennyiségek elégtek anélkül, hogy a felszabadult hőmennyiséget kellőképpen kihasználták 80 volna. E hátrányok a gázdús szénfajtákkal való tüzelésnél jelentékenyen fokozódtak, mert a közönséges kályháknál és egyéb kéziüzem ű tüzelőberendezéseknél átlagban hoz-L) závezetendő légmennyiség nem volt eleik gendő a frissen adagolt szénből nagy meny-W nyiségben felszabaduló gázok elégetéséhez, minek folytán a tüzelőanyag illó részei elégettenül jutottak a kürtőbe. De az ed-40 digi kéziüzemű tüzelőberendezések még azzal a hátránnyal is jártak, hogy az adagoláshoz a tüzelőajtókat igen gyakran kellett kinyitni, ami a tüzelőtér lehűlését vonta maga után s így az izzó parázsra egy tömegben adagolt tüzelőanvaigból, kü- 45 lönösen pedig a gázdús szénből, még nagyobb mennyiségű elégetlen gáztömegek távoztak a kürtőbe. E hátrányok elkerülésére a gázdús szenekkel való tüzeléshez az úgynevezett két- 50 aknás tüzelőrendszert hozták javaslatba, amelynél az adagolt tüzelőanyagot külön tér, úgynevezett töltőakna fogadta be, az elégés pedig a töltőaknával álul, meglehetősen bő nyílás révén közlekedő második 55 térben, a tüzelő- vagy lángaknában ment végbe. A töltőakna alsó részétől a rostély, rendszerint ferde rostély vezetett a tüzelőakna aljába, mely ferde rostélyon a tüzelőanyag csak az elégés arányában haladt át a 60 tüzelőaknába; e berendezésekkel tűrhető eredményeket értek cl. E kétaknás berendezéseknek mégis az a hátrányuk volt, hogy a különböző szemnagyságú tüzelőanyagok különböző lejtőket igényeltek, hogy 65 az utáncsúszás egyenletes legyen; további hátrányuk az volt, hogy már a töltőakna alsó felében rendszerint izzó tüzelőanyag volt, tehát a töltőakna is túlságosan átmelegedett s így már magában a töltőakná- 70 ban túl korán következett be a gáz egy részének felszabadulása, illetve miután a tűz a széntér irányába égett vissza, könynyen megeshetett, hogy a töltőaknában felhalmozott tüzelőanyag egész mennyisége 75 begyulladt. E hátrányokat a találmány szerint mindenekelőtt úgy küszöböljük ki, hogy önmagába visszatérő pályán mozgatható, a töltőakna aljától a tüzelőakna alja felé 80