108958. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rosszminőségű tüzelőanyagok javítására

Megjelent 1934. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^jjjjjj^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108958. SZÁM. — H/a. OSZTÁLY. Eljárás rosszminőségü tüzelőanyagok javítására. Steiner Rudolf mérnök, ny. vezérigazgató és Pölfing-Brunn és Skutl Viktor mérnök, főiskolai tanársegéd Leofoen. A bejelentés napja 1933. évi március hó 14-ike. A találmány eljárás rosszminőségű tüzelőanyagok javítására (értékük növelésére) a nyers állapotban gyakran az összsúly harmadát meghaladó nedvességtarta-5 lomnak majdnem maradéknélküli kiküszöbölése és a gázalakú terhelék (ballasztéanyagok kiűzése, valamint a külfelületnek (a darabos alak megtartásával való) oly megváltoztatása útján, hogy nedvességnek 10 a szárítás utáni újrafelvétele gyakorlatilag lehetetlenné van téve. Rosszminőségű tüzelőanyagoknak, különösen bányanedvességet tartalmazó barnaszénnek szárításánál arra törekedtek, hogv 15 meggátolják a darabok szétesését, mely már a szárítás közben, a darabok belsejében végbemenő gőzfejlődés folytán, vagy pedig a forró, szárított anyagnak a szabad levegőbe való kihordásakor következett be. 20 Ezért már javasoltak oly eljárást, mely szerint a bányanedvességet tartalmazó szenet telített gőz alatt melegítették föl, mely gőz a nedvességnek a szénből, gőz alakjában való távozását lehetetlenné tette, ami-25 kor is a kolloidálisan megkötött vizet cseppfolyós állapotban űzték ki s azután az elpárologtatást légköri nyomásra való nyomáscsökkentéssel, levegő átfúvása közben, a szénben megelőzőleg felhalmozott 30 hő felhasználásával foganatosították. Ily módon sikerült a barnaszenet darabos alakjának megóvásával, kb. 15% maradékvíztartalomig szárítani. A szén hidrofilitását azonban csak részben küszöbölték ki. 35 A találmány szerint sikerül a szén darabos alakját túlhevített gőz alkalmazása esetén is megóvni s ezenkívül a szárítást sokkal nagyobb mértékben, vagyis a víztartalomnak gyakorlatilag maradéknélküli kiküszöböléséig keresztülvinni, vala- 40 mint a szenet hidrofobbá tenni. A találmány szerinti eljárás abból áll, hogy a szárító tartályon ós egy túlhevítőn át keringő, a telítési hőfokon túl, egészen a gázalakú terhelékanyagoknak a tüzelőanyag- 45 ból való kiűzési hőmérsékletéig túlhevített gőzt oly fokozatosan növekedő hőmérséklettel alkalmazzuk, hogy a gőz és a szén közötti hőmérsékletkülönbség alacsony marad (csak néhány Celsius-fokra rúg), 50 amikor is a szárító tüzelőanyagon ismét telítődő túlhevített gőz a darabok struktúráját szétrepesztő heves gőzelvétel nélkül telítődik és a gyakorlatilag teljes megszárítás után is, amikor tehát a telítési fo- 55 kot már el nem éri, akként hat, hogy a maradéknedvességet a gázalakú terhelékanyagokkal együtt, a darabos alak teljes megóvásával űzi ki. Ugyanez a hatás úgyis elérhető, hogy a 60 túlhevített gőzt csekély, kb. fél légköri, nyomású, szakaszos nyomásingadozásokkal alkalmazzuk, melyek rövid időközönként ismétlődnek. Ezzel elérjük, hogy a túlhevített gőz nemcsak a szén külfelüle- 65 tét nyaldossa körül, hanem minden nyomásnövelésnél arra is van alkalma, hogy a szén likacsaiba hatoljon. Ez esetben a túlhevített gőz és a szárítandó tüzelőanyag közötti hőmérsékletkülönbség tá- 70 gabb határok között választható meg, mint állandó nyomás esetén. A nedvesség behatolását meggátló külső réteg képződését, amely az erősen felhevített, szárítandó anyagnak telített gőz vagy 75 vákuum segélyével való, általunk kifejlesztett hűtésekor és külön eljárási folyamat nélkül, a széndarabok felületén ós a