108931. lajstromszámú szabadalom • Épületfal és alapozás

Megjelent 1934. évi március hó 63-án. Ír MAGYAB KIEÍLTI SZABADALMI BffiÓSÍG % SZABADALMI LEIRAS 108931. SZÁM. — YlII/a. OSZTÁLY. Épületfal és alapozás. vitéz Süldy József építési vállalkozó Sarkad. A bejelentés napja 1933. évi március hó 16 ika. A találmány oly épületfal- és alapozás, melynek .alkalmazása az építési költséget jelentékenyen csökkenti, az építmény erősségét pedig fokozza, ö A csatolt rajzon a találmány példaképpeni kiviteli alakjában van feltüntetve és pedig az 1. ábra az alapozás távlati képe, a 2. ábra a felépítményi falak távlati 10 képe, a 3. ábra a fal és az alapozás metszete, a 4. ábra válaszfal részletének távlati képe, az 5. ábra 30 cm-es fal részletének távlati 15 képe, a 6. ábra pedig szélesebb fal részletének távlati képe. Az (a) épületfalak, az eddigi építési móddal ellentétben, nem nyúlnak le a ta-20 lajba, hanem az alsó részükkel a talajba süllyesztett, felső részükkel pedig a talajból kiálló (b) vasbetongerendákon nyugszanak. E gerendák a falsarkokban, falkereszteződésekben, kémények helyén, de 25 legalább 5 m távolságokban, (c) vasbetonoszlopokra vannak fektetve, melyek a gerendákkal együtt vasbetonkeretet alkotnak. Ez oszlopok lenyúlnak a talajba, egészen a teherbíró rétegig úgy, hogy a geren-80 dákon nyugvó faltehert az oszlopok adják át a teherbíró talajnak. Ez alapozási mód v a falaknak egyes helyeken való süllyedését • és ezáltal repedések keletkezését lehetetlenné teszi, • amellett pedig, minthogy a 85 falak nem nyúlnak le a talajba, az építési Költségben is lényeges megtakarítást eredményez. A (b) vasbetongerendáknak a talajból kiálló részét szigetelő habarccsal vonjuk be, miáltal a falakat a talajnedvességtől 40 teljesen szigeteljük. A (b) alapgerendákra a falsarkokban, . a gerendákba kötött (d) vasbetonoszlopok vannak állítva, melyeknek felső végeit az (f) vasbeton koszorúgerendák kötik össze. 45 A (b) alapgerendák, (d) oszlopok és (f) koszorúgerendák közé vannak a tulajdonképpeni (a) falak befogva, melyek ilymódon az alapokkal szerves egészet képeznek. Az (a) fal hosszélükön nyugvó téglák- 50 ból, üregesre van kiképezve. Két-két hosszélére állított íg) tégla egymás mellett, egymástól egy téglahossznyi távolságra van felállítva és a téglák végéhez ugyancsak hosszélükre állított, de keresztirányban 55 haladó (h) téglák csatlakoznak, melyek a (g) téglákkal az (i) üreget zárják közre (5. és 6. ábrák). Közvetlenül a (b) alapgerenda fölött két téglamagasságú (i) üreget kitöltetlenül hagyunk és a lapján 60 fekvő (k) téglával zárjuk le (3. ábra), efölött pedig az (i) üreget (m) polyvával vagy szecskázott szalmával töltjük ki, mely igen jó hő- és hangszigetelést ad. Az így készített falak teherviselők, jól 65 szellőznek és a hőt, valamint hangot sokkal jobban szigetelik, mint a tömör falak. A (d) oszlopokat, természetesen, oly szélesre készítjük, hogy a fal belső oldalát az oszlopok helyén is élén álló téglalap al- 70 kossá, nehogy a lakásban a beton izzadhasson. A válaszfalakat egy sor élére állított (g) téglából képezzük ki, melyeket 2.5—3 m távolságokban felállított, a mennyezethez 75 erősített (o) faoszlopok között helyezünk el (4. ábra). E faoszlopok a válaszfalakat merevítik és lehetővé teszik nagy fesztávolságú válaszfalak felállítását. • ^