108902. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egyes alátéteknek (papíros, bőr, szövet), különösen nyomtatványoknak lakkozóenger segélyével való lakkozására
« Megjelent 1934. évi március hó 7-án. MAGYAR KIRÁLYI JraHB SZABADALMI BffiÓSÍÖ SZABADALMI LEÍRÁS 108902. SZÁM. — IXa/b. OSZTÁLY. Eljárás egyes alátéteknek (papiros, bőr, szövet), különösen nyomtatványoknak lakkozóhenger segélyével való lakkozására. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R. T. Budapest, A bejelentés napja 1932, évi május hó 12-ike. Különféle alátétekre, így elsősorban nyomjatványokra, pl. levelezőlapokra gyakran visznek fel a termék végső csinosító kikészítését célzó lakkréteget. 5 Hogy ezzel a lakkréteggel a jelzett célt valóban elérjük, gondoskodni kell arról, hogy a felvitt laJkkréteg tökéletesen egyenletes, tehát tükörszerűen sima legyen. Ezt a tükörszerű simaságot eddig úgy vélték 10 legjobban elérhetni, hogy a lakkot az illető alátétre lakkozó géppel sima lakkozóhenger segélyével vitték fel, mely a lakkot egy a lakkészletbe merülő felhordóhengerről folytonosan összefüggő réteg alakjában 15 vette át, mert csaik ezáltal gondolták biztosíthatónak azt, hogy a lakkozóhengerről az alátétre átmenő lakkréteg szintén tükörszerűen sima lesz. A gyakorlatban kitűnt azonban, hogy .íz 20 említett módon az alátéten létesített lakk rétegen a tükörszerűséget zavaró barázdák mutatkoznak. Ennek oka valószínűleg az, hogy a lakk a rendes nyomdai festékekkel ellentétben ragacsszerűen viselkedik, úgy 25 hogy a lakkozóhengeren levő lakk e hengerhez szívósan tapadó, nyúlékony anyagréteget alkot. E magyarázat helyességét valószínűsíti az a tény is, hogy a barázdaképződésre való hajlamosság növekszik, ha 30 az alátéten vastagabb lakkréteget létesítünk. Az említett ismert eljárás további hátránya, hogy az alátétre felvitt lakkréteg vastagsága megbízhatóan és könnyen nem 35 volt szabályozható, mert a felhordóhengar által a lakkozó hengernek átadott lakkniteg vastagságát csakis azon kezdetleges módon lehet változtatni, hogy az e két henger közötti rés nagyságát változtatjuk. Az említett hátrányokat találmányunk jószerint azáltal küszöböljük ki, hogy a lakkréteget a lakkozóhengeren e henger felületi rácsozása által előnyösen egyenletesen megszakított réteg alakjában létesítjük é<? ezt a lakkréteget az alátétre ez utóbbinak 45 és a lakkozóhengernek egymásra szorítása révén visszük át. Egészen meglepő módon kitűnt, hogy ily módon annak ellenére, hogy a lakkozóhengeren folytonossági hiányok nélkül összefüggő lakkrétegünk 50 nincs, az alátétre való átvitelkor ez utóbbin mégis tökéletesen tükörsima és folytonos lakkréteg létesül. Ez a hatás annál meglepőbb, mert a nyomdai technikában a nyomóhenger rácsozása mindenkor a k i- 55, pott nyomat (kép) szétbontását eredményezi, úgy hogy nem volt előrelátható az, hogy a lakkozásnál ép ennek ellenkezőio fog bekövetkezni. Az új eljárás foganatosítása a legegysz«- 60 rűbben ú. n. mélynyomógéppel történhet, ha ebben oly lakkozóhengert használunk, melyen pusztán rácsozás (raszter) van. Ily pusztán rácsozott lakkozóhengerrel való lakkozásnál az alátétre felvitt lakkréteg 55. vastagsága eddig el sem érhető finomsági fokozatokban változtatható. Az alátéten létesülő lakkréteg vastagsága ugyanis a lakkozóhengeren levő rácsozás mélységétől függ. Miután a tudvalevőleg marással ké- 7 Q, szült rácsozás mélységét könnyen és bizto san uraljuk, aszerint, hogy a lakkozást sekélyebb vagy mélyebb rácsozású lakkozóhengerrel végezzük-e, az alátéten vékonyabb vagy vastagabb lakkréteget kapunk. 75, Más vastagságú lakkréteg előállításához tehát pusztán a lakkozóhengert kell eltérő mélységű rácsozattal ellátott lakkozóhen-
