108819. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárdan tapadó, porusmentes, kalapálható nikkelrétegek előállítására vason vagy acélon

Megjelent 1934. évi március hó 1

6-án

. MA&YAR KIRÁLYI jSHSft SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108819. SZÁM. — XYI/c. (Vlí/i.) OSZTÁLY. Eljárás szilárdan tapadó, porusmentes, kalapálható nikkelrétegek előállítására vason vagy acélon. von Wurstemberger Franz oki. mérnök Zürich. A bejelentés napja 1933. évi február hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1932. évi március hó 4-ike. Vason vagy acélon nikkelezés vastag, duktilis réteggel a rétegek hiányos tapadása s felpattanásra és leválásra való hajlama miatt eddigelé nehézségekkel járt. 5 Gyakorlatilag használható eredmények elérésére nem elegendő magukban véve használható előkezelések és magukban véve ismeretes nikkelfürdők alkalmazása, mert pl. a szilárd tapadást elősegítő előkezelés 10 olyan anyagokat hozhat a nikkelfürdőbe, amelyek bizonyos összetételű fürdőkre károsan hatnak, más összetételű fürdőkre viszont alig vagy egyáltalában nem káros hatásúak. 15 A feladatot csak a vasoldási és a vaslecsapódási viszonyok pontos irányításával lehet megoldani, amelyek az előkezelési és nikkelezési folyamatoknál egymást követik. Ezenkívül természetesen a párhuzamosan 20 végbemenő hidrogénleválásokat ugyancsak figyelembe kell venni. A nikkelezőrétegnek az alapfémen való tapadását, ami szilárdságtechnikailag a hegesztéssel egyenértékű, csak olyan felü-25 léten lehet elérni, amelyen közvetlenül az elektralites nikkellecsapódás előtt anódos vasoldódás ment végbe. Az ilyenfajta előkezelés alkalmazásakor azonban a leöblítés dacára annyi, a nikkelezendő tárgy fe-30 lületén tapadó vassó kerül a nikkelezőfürdőbe, hogy a vas lecsapódási viszxmyai a nikkelezés első szakaszában, közvetlenül a fürdőbe való bemártás után különösen figyelembe veendők, minthogy elsősorban 35 azok az anyagok csapódnak le a katódon, amelyek a katód, ez esethen a nikkelezendő tárgy közvetlen közelében vannak. Kénsavban való anódos marás alkalmazása, ami kellően nagy áramsűrűség mellett a vasnak homogén, aránylag csak csekély oldódá- 40 sát és ezenkívül a felületnek oxigénfejlődés folytán való tisztára öblítését és a felületnek e gázzal való bevonását eredményezi, a vastagnikkelezés számára a szükséges alapművelet. Csekély mértékű vasoldás u. i. 45 hasznos, minthogy ilyen módon tisztára mart felület keletkezik. Az erős oxigénfejlődés az anódos marás következtében fejlődő sókat mechanikusan eltávolítja. A keletkező oxigénréteg pedig a potenciált 50 olyan irányban változtatja, hogy a következő hidrogénleválás erősen akadályozva van. Azonban avégből, hogy a vas és a hidrogén további leválását irányíthassuk, ez előkészítést a következőkben ismertetett 55 szempont szerint keresztülvitt nikkelezésnek kell követnie. Normális összetételű fürdők, amelyek nikkelsóból, egyéb ú. n. vezetősóból (Leitsalz), azaz a fürdő villamos vezetőképességét fokozó sóból és pl. bór- 60 savból mint puffersavból állanak, segédrendszabályok, mint pl. hidrogénszuperoxid hozzáadása nélkül tisztátalan, porózus rétegeket adnak. E művelet különben drága és megbízhatatlan. 65 A nikkelfürdők adalékai gyanánt számításba jövő vegyszerek a vonatkozó irodalomban megtalálhatók ugyan, azonban csak az említett összefüggéseknek, különösen pedig az anódos marással végrehajtott elő- 70 kezelés utóhatásának felismerése a nikkelezőfürdőben végbemenő folyamatokra tette lehetővé, hogy az előkészítő és nikkelező műveletek olyan sorozatát találjuk meg, amelyekkel tartós üzemben a fürdők jó 75 kihasználása mellett a kívánt vastagságú, szilárdan tapadó, duktilis nikkelréteget érhetünk el. , ;