108809. lajstromszámú szabadalom • Dörzsfelület gyújtópálcákhoz és fyufákhoz és eljárás előállítására

Megjelent 1934. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108809. SZÁM. II/g. OSZTÁLY. Dörzsfelület gyujtópálcákhoz és gyufákhoz és eljárás előállítására. Larsson Lars Erik mérnök Jönköping* (Svédország1 ). A bejelentés napja 1932. évi április hó 26-ika. Svédországi elsőbbsége 1932. évi március hó 26-ika. Gyufák pótlására javaslatba hoztak már oly gyujtópálcákat, amelyek a kálium­klorát és kén keverékét valamely könnyen meggyújtható anyagban, mint nitrocellu-5 lozában elosztva tartalmazzák. Ezeket a pálcákat valamely vörösfoszfort tartamazó közönséges dörzsfelületen kell meggyúj­tani. Ezeknek a gyujtópálcáknak az a hát­ránya, hogy a dörzsfelületen való megbíz-10 ható gyújtáshoz oly nagy mennyiségű káliumklorátot kell használnunk, amely mellett a meggyújtott gyujtópálca eloltása már rendkívül nehézzé válik. Ez a hátrány úgy kerülhető el, hogy a káliumklorátot 15 vagy más oxigéntleadó anyagot nem a pálea masszájába, hanem a dörzsfelület masszájába keverjük, ebbe keverjük be továbbá a gyújtáshoz szükséges foszfort is. A találmány az ilyenfajta gyujtópálcák-20 hoz való dörzsfelületre vonatkozik és jel­legzetessége, hogy a dörzsmassza egy vagy több oxigéntleadó anyagot, mint kálium­klorátot és valamely nem égő, pl. szervet­len kötőanyagot, mint kovasavat tartal-25 maz. Oxigéntleadó anyagul káliumklorá­ton kívül oly anyagok alkalmasak, ame­lyekből a dörzsfelületen való súrlódásnál aránylag nagymennyiségű oxigén köny­nyen szabadul fel, mint pl. káliumperklo-30 rát és ammoniumperklorát. Minthogy az oxigéntleadó anyagok szükséges mennyi­ségének, a pálcák könnyű meggyújható­ságára való tekintettel, nagynak kell len­nie, a dörzsfelület meggyulladásának koc-85 kázatát úgy lehet csökkenteni, hogy a kötőanyag valamely meg nem gyulladó anyagból van, mint aminő a kovasav, ce­ment, gipsz és a bakelitek bizonyos fajtái. Az oxigéntleadó anyagok a dörzsfelület előállításánál a kötőanyagba keverhetők 40 be, mielőtt ez megmerevedik, ami által a készítmény a nedvességgel szemben ellen­állóvá válik, ámbár egyidejűleg a dörzs­felület nem éri el lehető legnagyobb érzé­kenységi fokát. Ezért előnyös lehet adott 45 esetben a dörzsfelület alzatára előbb a kötőanyag egy rétegét rávinni, azután az így bevont alzatot az oxigéntleadó anya­gokba mártani, amikor is oly felületet ka­punk, amely 100% oxigéntleadó anyagot 50 tartalmaz és így a lehető legnagyobb érzé­kenységet éri el. Hogy ezt a felületet ned­vesség ellen megvédjük, azt valamely meg nem gyulladó anyag egy vékony rétegé­vel, pl. vízüveg híg oldatával lehet bevonni. 55 Az oxigéntleadó anyagok ilymódon két védőréteg közé vannak bezárva és ha e ré­tegek pl. kovasavból állanak, úgy a dörzs­felület igen nedvességálló. A kapott dörzsfelület természetesen egy- 60 aránt alkalmas gyufák gyújtására is, ki­váltképpen olyanokéra, melyek gyujtómasz­szája nem tartalmaz nagyobb mennyiségű oxigéntleadó anyagokat, hanem azok he­lyett elegendő mennyiségű vörösfoszfort, 65 sesquisulfidot és más hasonlót. Ilyenfajta gyufáknak az az előnye, hogy a meggyul­ladás veszélye a gyártásnál és a szállítás­nál igen csekély. Szabadalmi igények: 70 1. Dörzsfelület gyujtópálcákhoz és gyu­fákhoz, azzal jellemezve, hogy a dörzs­massza főként egy vagy több oxigént­leadó anyagot, pl. káliumklorátot és va­lamely nem égő, pl. szervetlen kötő- 75-anyagot mint kovasavat tartalmaz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom