108771. lajstromszámú szabadalom • Nagyfeszültségű támszigetelők

Megjelent 1934. évi március hó 1-én. _ MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108771. SZÁM. — VH/g. OSZTÁLY. Nagyfeszültségű támszigetelők. Ganz és Társa Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár R. T. Budapest. A bejelentés napja 1932. évi február hó 17-ike. Egy darabból készült támszigetelők szabadtéri felállításra, nagyobb feszültségeknél (60, 100, 150 kV) nem váltak be, minthogy hosszabb-rövidebb idő után a tám-5 szigetelők szigetélőanyagának felső részében ^gyakran a támszigetelők belső felülete mentén az alsó fémsapka felé irányuló átütés következett be (1. ábra). E jelenség oka az, hogy a szabadban elhelyezeti tám-10 szigetelőkbe az idő folyamán nedves levegő jut be, melynek nedvességtartalma a szigetelőüreg falán a támszigetelő lehűlésekor belül lecsapódik és ezáltal a szigetelő belső felületén egészen annak tetejéig vezető-15 hártyát képez, úgy, hogy a feszültségkülönbségnek csak a szigetelőtest anyaga áll ellen, s normális esetben, száraz szigetelőnél a szigetelés szempontjából egyébként még jelentős távolság a szigetelő fala 20 mentén már nem áll rendelkezésre. Hozzájárul ehhez a körülményhez még az is, hogy a nagyfeszültség által létrehozott elektromos tér a porcellán belsejében lévő levegőből kis mennyiségű salét-25 romsavat termel, ami a lecsapódó vízzel keveredve, különösen jó vezetőbevonatot alkot. Ez utóbbi hátrány kiküszöbölésére ismeretes az az eljárás, hogy a szigetelő belse-30 jét nem levegővel, hanem neutrális gázzal, pl. nitrogénnel töltik ki. Minthogy a szigetelőanyagot, pl. porceliánt, az alsó fémsapkához teljesen légmentesen tömíteni nem lehet, ez esetben is fennáll azonban 85 még az a veszedelem, hogy a porcellánnak a hőmérséklet változásakor beálló lélekzése a réseken nedvességet és' oxigéntartalmú levegőt szív a szigetelőüregbe, amikor az előbbi jelenség ismét fellép. Az alább ismertetendő elrendezés ezen 40> hátrányt teljesen megszünteti s a 2. ábrán a magyarázat céljából egy példaképpeni kivitelen van feltüntetve. Az (1) támszigetelő (2) alsó fémsapkáján a (3) zárral elzárható kis nyílás van, i5-abból a célból, hogy ezen át kész állapotban, amikor az alsó sapka már fel van ragasztva, kismennviségű olajat vagy puha szigetelőmasszát tölthessünk be, ami a nyílás elzárása után a támszigetelő normális 50-helyzetében alul (b) magasságig összegyűl. A betöltendő szigetelő folyadék, illetőleg massza mennyisége a feszültségtől függ, pl. 2—8 cm. magasság a célszerű. Ezáltal a támszigetelő átütésével szem- 55 ben kettős biztonságot lehet eléírni. Az átütés szempontjából már magában az, hogy a porcellán belsejében olaj, illetve szigetelőmassza van, lényeges biztonságnövekedést jelent, mert még abban az 60-esetben is, ha a parcellán szabad felületén belül vezetőréteglecsapódás van, az átütésnek az 1. ábrával szemben nemcsak a szigetelő felső részében a porcellánon, hanem még az alul levő olajrétegen is át kell hatolnia, 65 hogy a fémsapkához érjen, ami, tekintve az olaj, illetve a szigetelőmassza kitűnő szigetelőképességét, az átütés esélyét nagyon lecsökkenti. Második jelentős előnye ennek az elren- 70> dezésnek az, hogy míg a porcellánnak a fémsapkához való ragasztásával légmentes tömítést elérni és így a nedves levegő bejutását meggátolni nem lehet, addig az ilyen ragasztás a szigetelő folyadék, illetve 75 massza kifelé való keresztülhatolását teljesen megakadályozza. Ily módon tökéletes