108734. lajstromszámú szabadalom • Lángzó szesszel működtetett gázfőzőkhöz
Megjelent 1934. évi március hó 191-én . _ MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108734. SZÁM. — II/h. OSZTÁLY. Lángzó szesszel működtetett gázfőzőkhöz. G. H. Wünsche fémárugyári cég1 Hainewalde. A bejelentés napja 1932. évi október hó 8-ika. A találmány szesszel, vagy más folyékony tüzelőanyaggal működtetett főzőkályhákhoz, lámpákhoz, vagy effélékhez való lángzóra vonatkozik. Főként azonban 5 szesszel működtetett oly gázfőzőkhöz való lángzóról van szó, melyeknél a tüzelőanyagtartány a főzőlap alatt, vagy ezen kívül oly magasságban van elrendezve, hogy a tartány nem nyúl a főzőkályha 10 tartóbordái fölé, illetve ezeknél alacsonyabban fekszik. Az ily fajta főzőkályháknál nehézségeket okoz a tüzelőanyagnak olyképpen való elgázosítása, hogy az elégés korom- és füstmentesen, tökéletesen 15 menjen végbe. Egyidejűleg gondoskodnunk kell arról is, hogy az elégetés teljesítménye a lehető legnagyobb legyen. A szesszel működtetett gázfőzőket főleg mint úti főzőkályhákat használják és ennél-20 fogva kisméretűeknek kell lenniök. Azonkívül az úti főzőkályháktól megkövetelik, hogy egy liternyi folyadékmennyiséget a lehető legrövidebb idő alatt felforraljon. A találmány oly gázosító lángzó, mely 25 kevés tüzelőanyagfogyasztása és nagy fűtőteljesítménye mellett a támasztott követelményeknek eleget tesz. A találmány lényege abban van, hogy a vízszintes, vagy ferdén haladó elgázosító-30 cső és a fő lángzószelence Ifeneke között külön lángzó van elrendezve és ennek saját keverőcsöve van, melyet ugyancsak az elgázosítócső egy szállócsöve révén táplál. E második lángzó arra való, hogy az elgázo-35 sítócsövet fűtse. Az ilyen elrendezéssel nemcsak nagy fűtőteljesítményt érünk el, hanem megteremtjük annak a lehetőségét is, hogy a tüzelőanyag-tartányt a főlángzó lángzókoszorújának hőkisugárzó körzetéből ki- 40 vonjuk, anélkül, hogy az elégési teljesítményt csökkentenénk. Az említett lehetőség azon alapul, hogy az elgázosítócsövet fűtő lángokat külön lángzó szolgáltatja, melynek ép úgy, mint a főlángzónak, kü- 45 lön keverőcsöve van és melyet az elgázosítócsőből kiinduló szállócső táplál. Ajánlatosnak mutatkozik, íhogy a fő lángzószelencét és a segédlángzót közös védőtokban helyezzük el, melynek átmé- 50 rője valamivel nagyobb és a fő lángzókoszorú alatt végződik. A fő- és segédlángzónak keverőcsövei a védőtok falán keresztül kivezetődnek. E védőtok eredményezi, hogy az elgázosítócsövet fűtő külön 55 lángzónak forró égéstermékei összegyűlnek és felfelé vezetődnek, úgy hogy a főzőkályhára helyezett edény fűtésében hatásosan közreműködnek. A főlángzót célszerűen koszorú alakjá- 60 ban képezzük ki. E lángzókoszorút vagy a védőtok felső részének (kéményének) belsejében, vagy pedig kívül, a kémény körül helyezzük el. Még ajánlatosabbnak bizonyul a koszorú 65 alakú főlángzónak a kéményre való felhelyezése, úgy, hogy az mintegy koronát alkot. Ámbár fennáll a lehetősége annak, hogy a főlángzó keverőcsövét, valamint az el- 70 gázosítócsövet fűtő segédlángzónak keverőcsövét külön-külön szállócsővel szereljük fel, mégis a legtöbb esetben ajánlatosabbnak mutatkozik, hogy az összes keverőcsöveket megfelelő kiömlőnyílású, közös szál- 75 lócsővel tápláljuk. A találmány szerinti lángzónái a tüzelőanyag hozzávezetésére való csövet és az
