108731. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos rezgések keltésére

az impedanciának szokásos, a vezeték be­fejező szakaszakénti alkalmazását, a veze­ték (16) kivezető végét pedig a bevezető áramkörhöz csatoljuk oly módon, hogy az 5 impedancia a (16) pontból a földhöz nem azonos a vezeték hullámimpedanciájával. Az ily csatolásnak az a következménye, liogy a vezetéken végig visszaverődés kö­vetkezik be, minek folytán álló hullámok 10 lépnek fel. Ha a vezeték befejező szaka­szaként oly impedanciát alkalmazunk, mely nagyobb a vezeték hullámimpedan­ciájánál, míg a vezeték (16) pontja, az álló hullámok fellépése folytán, mindig 15 maximális feszültségi ponton lesz, ameny­nyiben a hullámzó potenciál nagy pozitív értéke és nagy negatív értéke között inga­dozik. Ha viszont a vezeték befejező sza­kaszát alkotó impedancia a hullámimpe-20 danciánál kisebb, a (16) pont árammaxi­mum-ponitot képvisel és ennek folytán ily körülmények közt e vezeték az áramkörök iduktanciájának feszültségi csomópontja közelébe kötendő be. Azonban az ár amkör -25 nek oly berendezése mellett, mint amilyet idáig leírtunk, a különböző okokból elő­álló frekvenciaváltozások nem idéznek elő a (2) vezeték (16) kivezető pontján maxi­mális fázisbeli változásokat, holott a 30 lehető legjobb frekvencia-szabályozás biz­tosítására ez kívánatos volna. Annak biz­tosítására, hogy a frekvenciaváltozások a maximális fázisbeli változásokat eredmé­nyezzék, a (2) vezetéket, (18) bevezető vé-35 gén, hozzá kell csatolni a (4) kivezető áramkör induktanciájához és pedig fe­szültségi minimumpontban vagy áram­maximumpontban, vagy a (2) vezeték induktanciájához. A vezeték ez esetben 40 alacsony impedanciájú vagy áram-maxi­mummal és feszültség-minimnmmal táp­lált berendezést képvisel és a hangolható (4) áramkörnek részét alkotó induktancia középpontjához közel fekvő ponthoz esa-45 tolandó. Azáltal azonban, hogy a (2) vezetéket e ponthoz csatoljuk, nem kívánatos 90°-os fáziseltolódást kapunk a (2) vezetéken átvitt potenciálban, mely vezeték két vé-50 gén a potenciál oly ingadozása volna kí­vánatos, hogy a két ingadozás egymáshoz képest 180° fáziskülönbségben legyen. Az, említett fáziseltolás ellensúlyozása céljá­ból a vezetékbe, annaik bevezető végpontja 55 közelében, (20) reaktort kapcsolunk be, előnyösen kondenzátor alakjában. A (20) reaktor ez esetben aránylag kicsiny, azaz nagy reaktanciájii, hogy a kívánt 90 -ws fáziseltolás létesítésén kívül az anóda egy­irányú potenciálját a készülék szabályozó 60 elektródájától távol tartsa. Bégebben, amint ezt a 107.176. l.-számú magyar sza­badalmunkban megemlítettük, az e pon­ton beiktatott kondenzátor aránylag nagy volt és a vezetékbe táplált energiában 65 észrevehető fáziseltolást nem létesített; hatása kizárólag abban nyilvánult meg, hogy az anódon lévő egyenáramú poten­ciált a frekvencia tekintetében szabályo­zott berendezés rácsától távol tartotta. 70 Természetesen, modulációt az anód­potenciáljának oly módon való módosítá­sával is elérhetünk, hogy az anóda táp­vezetékébe a (22) transzformátorral mo­duláló potenciálokat vezetünk ki. 75 A (6) rezgéskeltő-készülék leadta modu­lált energia a (24) távvezetéken át (26) ki­sugárzó antennába táplálható, mely utóbbi előnyösen irányított típusú. A (2) vezetéket nem kell okvetlenül ka- 80 pacitáson át kapcsolni vagy csatolni a (4) kivezető áramkörhöz, hanem a 2. ábrán induktíve feltüntetett módon is kapcsol­hatjuk a (42) szekundertekercs segélyével, mely utóbbinak kell, hogy aránylag cse- 85 kély menetszáma legyen, úgy, hogy nagy árammennyiségek vezettessenek be. Az így fellépő hatás egyenértékű azzal, amely előáll, ha a vezeték bevezető vég­pontját a (4) bevezető áramkör alacsony- 90 feszültségű pontjához csatoljuk. A 90°-os fázisváltozás létesítésére, változó induk­tanciájú tekercs alakjában, (44) reak­tanciát is alkalmazhatunk. A (46) kon­denzátort természetesen oly nagyra kell 95 választani, hogy ne okozzon számbavehető fázisváltozást; esetleg teljesen el is hagy­ható. Egyetlen célja, hogy megaka­dályozza az anódpotenciálnak, tévedésből, a (88) rácsra való helyezését, ha netán a 10C (42) szekunder-vezet ék, véletlen folytán, érintkezésbe jönne a (30) cső anódaköré­vel. Ahelyett, hogy az elektródák közötti visszacsatolás határait az 1. ábrán feltün- 10Í tetett csőhöz hasonló árnyékolt ráosú cső alkalmazásával akadályoznék meg, e ha­tásokat a 2. ábrán feltüntetett berendezés­hez hasonló közömbösítő berendezés alkal­mazásával is kiküszöbölhetjük, amelynél 11( a (4) kivezető áramkör alsó végét a (28) közömbösítő kondenzátoron át csatoljuk a (30) rezgéskeltő készülék szabályozó elektródájához. Ez esetben anóda-poten­ciált kell betáplálni a (4) hangolható llí

Next

/
Oldalképek
Tartalom