108671. lajstromszámú szabadalom • Rövidhullámú rádió adó- és vevőberendezés
— 5 -nagy távolságban tartják egymástól. Ez a nehézség elkerülhető olykép, hogy az egyes összekötők hosszát egy-egy hullámhossznyi darabbal megnöveljük és ezeket a hullám-5 liossznyi meghosszabbításokat önmaguk fölé hajtűszerűen visszahajlítjuk (9. ábra), úgy hogy ezek nem sugároznak. A gyakorlatban minden egyes Lecherdrót, vagy hangolásra használt hajtű-10 vezető árnyékolt, földelt rézcsőben van, úgy, hogy a hangolórendszerek árnyékolt szekrénybein egymás mellett rendezhetők el, anélkül, hogy nem kívánatos csatolások következnének be. 15 A gerjesztett rezgés frekvenciája a hangolástól, a csövekre rávitt feszültségektől és a cső anódlemezeinek és rácsainak méreteitől függ. Megállapítható, hogy a 9. ábra szerinti adóberendezésben megfelelő 20 típusu csővel a frekvenciáknak meglehetősen széles tartománya nyerhető, és csakugyan sikerült egy 25X106 periódust felölelő frekvenciasávot elérni. A (2) és (3) hangolási lehetőségek a gerjesztett fvek-25 vencia meghatározása szempontjából igen fontosak, az (1) ós (4) hangolási lehetőségek pedig a csövekről az antennára való energiaátvitel hatékonysága szempontjából. Adóberendezésekkel előállítható leg-30 rövidebb hullámhossz a gyakorlatban az, amelyet nyerünk, ha az erre a hullámhosszra hangolandó anódlemezek közötti vezető saját hossza a lehető legkisebb. Rövidebb hullámhosszak esetén kisebb elek-35 tródokkal felszerelt és a nagyobb csövek előállított határfrekvenciát kisebb negativ ráesfeszültséggel gerjeszteni képes csövek használandók. A gyakorlatban 20 mm hosszú és 11 mm átmérőjű anódlemezes 40 csöveket használtak 70—45 cm-es hullámhosszakhoz, (50 cm-re 300 volt pozitív rácsfeszültséggel), és 15 mm hosszú és 9 mm átmérőjű anódlemezes csöveket a 30—35 cm-es hosszakhoz (50 cm-re 175 vol-45 tos pozitív ráccsal). A két push-pull rezgéskeltő (5. ábra) (Vi, V2, Va, Vi) csöveit fűtött szálaik Lecher-drótjai csatolják egymáshoz. Ha a Lecher-drótrendszernek a csövektől távol 50 fekvő végei egymással közvetlenül kapcsolatosak (5. ábra) és ha a rendszer hossza megfelelő, a két rezgéskeltő teljesen fázisban gerjeszthető. Minthogy a rezgéskeltők gerjesztette frekvencia természetesen a 55 szerkezet elrendezés- és méretbeli csekély változásaitól és a táplált potenciáloktól egyaránt függ, az egyik rezgéskeltőt addig kell szabályozni, amíg a hullámhossza a másikét szorosan meg nem közelíti, amikoris a kettő „egyszerre lép". A gyakor- 60» latban ez a szabályozás az egyes csövek fűtöttszáláramának külön-külön való változtatásával vihető ki legjobban, a többi táplált potenciálnak állandó értéken való tartása mellett. A fűtöttszálak Lecher- 65-drótjaiba, azaz a rendszernek a rezgéskeltők csatolására való részébe iktatott (Ci, C2, C3) és (C«) elválasztó kondenzátorok ennek megkönnyítését célozzák. Az elméleti potenciál-elosztást az ábrán szaggatott 70 vonal jelzi. A gyakorlatban az eloszlási görbe valószínűleg folytatódik és a földelési ponton csökken zérusra. Az elért tényleges hatás mindenesetre összetett, mert a nagyfrekvenciájú áram egy része a veze- 75. tékek alkotta kapacitáson át ezeknek az üvegbe való beforrasztási pontján jut a csövekhez. Mégis az 5. ábra képet ad arról, hogyan használható fel a fűtöttszálak Lecher-drótrendszerében különben veszen- 80 dőbe menő energia két vagy több adóberendezés összekapcsolására. Az adóberendezések szinkron és izokron vagy bárminő más fázisviszonylatú csatolásának egy másik módja a csövek rács- 85-áramkörének az antennáéval ellentétes irányú meghosszabbítása. E célból természetesen a csövek rácsainak mindkét vége, az előbb leírt módon, az üvegburkolaton keresztül összekötendő. A rácsokat ilykép 90 a csövek mindkét oldalán Lecher-drótrendszerekkel tényleg meghosszabbítva, két vagy több adóberendezés hátsó Lecherdrótrendszereit az előre megállapított fázisviszonylatú csatolás elérésének meg- 95. felelő előre meghatározott pontokon összekötjük. Két adóberendezés szinkron és izokron, vagy más kívánt fázisviszonylatú csatolásának egy további módja a rácsvezetékek ioo» összecsatolása, a két cső rácsai és a két adóberendezés antennái között fekvő valamely pontban. Ez az elrendezés hasonló az 5. ábrán feltüntetetthez, de mellőzhetővé teszi a csatolódrótok végein levő kondenzátoro- 105-kat. mert a két rendszer rendesen azonos potenciálú rácsárammal táplálható. A találmány kivitelénél az antenna, vagy a fűtöttszálak, vagy pedig a rács csatolására való Lecher-drótrendszerek a hely- uo» szükséglet csökkentése céljából szükség esetén egészen vagy részben a szükséges egyenértékű villamos állandókkal rendelkező tekercsekkel helyettesíthetők. Ezek a tekercsek természetesen úgy készítendők, 115 hogy a potenciáleloszlás a Lecher-drótokkal elérhetőhöz a lehető leghasonlóbb legyen.
