108668. lajstromszámú szabadalom • Galvánelem

Megjelent 1934. évi március hó 1-én. - • • MAfiYAR KIRÁLYI jKenL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS IO8668. SZÁM. — VII/Í. OSZTÁLY. Galvánelem. Janecska József elektrotechnikus Budapest. A bejelentés napja 1932. évi december hó 15-ike. A sokféle galvanelem közül ezideig a Leelanche-elemekből alakult száraz vagy nedves elemek váltak be legjobban és terjedtek el, de ezen elemek is csak rövid 5 ideig tartó intermittáló áramfogyasztás mellett használhatók, mivel a deporalizátor, jelen esetben a mangandioxid, oxigénjét nem tudja oly intenziven leadni, hogy a vele egyidőben fejlődő hidrogént vízzé 0 oxidálja. A találmány oly hordozható galvanelem, mely az említett hátrányt kiküszöböli; depolarizátorul mangandioxid helyett kénsavas elektrolitban ólomszuper-5 oxidot tartalmaz és kb. 2.5—2.8 volt feszültség mellett állandó, egyenletes áramot szolgáltat. Készítéséhez fenékkel ellátott cinkhenger fenekét belülről lakk- vagy paraffinig réteggel vonjuk be, utána a hengert higanynak salétromsavban való vizes oldatával töltjük meg amalgamozás céljából, mely esetben a fenéklap ettől mentesül, a felette levő lakk- vagy paraffinréteg foly-15 tán. Amalgamozás után a hengert bő vízben kimossuk, belső felületét olaj-, külső felületét pedig lakkréteggel vonjuk be. Pozitív elektródnak perforált, egyik végén csipkézett ólomhengert használunk 10 (1. ábra). Felső végéhez forrasztjuk a 2—3—4. ábrán látható, ólomdróttal ellátott, sima vagy felhajtott kerületű ólomkorongot. A hengert míniumnak és ólomoxidnak vízzel készült keverékével töltjük meg. ő majd a masszára egy másik ólomkorongot helyezve, a henger csipkézett végét ráhajtogatjuk és megkezdjük, kénsavba állítva, egy másik negatív ólomelektród mellett ennek polarizálását olymódon, hogy rajta áramot vezetünk keresztül. ^Q Ólomhenger helyett használhatjuk az 5. ábrán látható masszázott ólomrámát is, melynek alsó része rövid nyúlvánnyal, felső része pedig kivezetővel van ellátva. A polarizált ólomhengert vagy rámát. 45 eelluloidcsíkra, keresztre, vagy korongra ragasztott gyűrűbe állítva helyezzük az amalgamozott cinkhengerbe; a közöttük levő teret sűrűn kilyukasztott itatóspapirossal, vagy üveggyapottal töltjük ki, me< 50 lyet kénsavval itatunk át. Használhatjuk a vízüvegnek kénsavval való keverékét is. mely a kénsavat megdermeszti. Az ólomdrótnak ütközőjére, illetve a 2. és 4. ábrán látható sima drót alkalmazása 55 esetén a reáhúzott csődarabkára paraffinban kifőzött papiroskorongot, mint zárólemezt helyezünk, az ólomdrót végére pedig sárgarézkupakot forrasztunk. Az így összeállított elemet a 6. ábra mu- 60 tatja, ahol (a) a cinkhenger, <(b) a fenekén levő lakk- vagy paraffinréteg, (c) a celluloidcsíkra, keresztre vagy korongra ragasztott gyűrű; ebbe van beleállítva az (e) ólomhenger a (h) kivezetővel és a reáhú- 65 zott (i) sárgarézkupakkal, (g) az .(.f) ütközőn, illetve ezt helyettesítő csődarabkán fekvő zárólemez, (d) az elektrolit, (j) az elektrolit és a zárólemez közötti rész, a fejlődő gázok számára. 70 A celluloid gyűrű a pozitív elektródot a negatív elektródától megfelelő távolság ban tartja. Az (f) ütköző, illetve az ezt helyettesítő csődarabka akadályozza meg az elektródnak a gyűrűből való kicsúszását. 75 míg a cinkhenger belső felületének olaj-